Domaine Bart: Marsannay Les Champs Salomon 2009

Tiszta, jellegzetes burgundi pinot-illat. Friss málna, ribizli, meggy, mellette földes-krétaporos díszítések. Később sáfrányos-köményes-ánizsos fűszeresség hangsúlyozódik némi finom pörkölési aromajeggyel is kiegészülve.  Elég komplex, szépen változik is a pohárban, ugyanakkor annyira nem mélyről jövő. Közepes testű korty. Letisztult, ideális érettségű, élénk piros bogyós gyümölcsös ízek, harapnivalóan betöltik a szájüreget. Az ízek koncentrációja még a kortyközépen is elegendő mélységet ad, mellette plusz izgalmakat biztosít a savak cizellált játéka. A korty így teljesen tartalmas érzetű, anélkül, hogy kiemelkedően sűrű szerkezeti magja lenne. A tannin közepes, finomszemcsés, jól integrált. Magas, elegendően feszes, mégis kerek szerkezet. A lecsengés közepesnél valamivel hosszabb, az egység és egyensúly kiváló, az utóíz tiszta, a friss gyümölcsök kellemesen fanyar emlékét őrzi. Nagyon jóízűen fogyasztottam, 20 Euroért nagyon rendben van, szerintem számos 30-50 Euro környéki premier cru szintjén lehet.  6 és 7 pont közé gondolom. (89)

Hullafáradtan, munka után péntek este bontottam az alábbi két bort, vacsorához. Komoly elvárásaim nem voltak, korrekt borokra számítottam, végül annál többet is kaptam. Ár-érték arányban mindkettő az ajánlható kategória, érdemes próbát tenni velük, amennyiben sikerül megvásárolni őket:

A terroir-kutatás újabb állomásaként a Tokaji Lösz Arcai másodszor ad helyt a löszös talajról préselt boroknak. A rendezvényen összesen 13 Tokaj-hegyaljai pincészet boraival lehet ismerkedni. A tokaji mezőnyt idén egy pannonhalmi és két szekszárdi vendégpince egészíti ki. A kóstoló 2012. szeptember 12-én lesz Budapesten, a Magyar Borok Házában. A Tokaji Lösz Arcai összefogás célja, „hogy bemutassa a lösz talaj borban megjelenő karakterét, szépségeit, eleganciáját, kecsességét a különböző birtokok, dűlők tükrében”. A teljes programot itt olvashatjátok, szerintünk jó program, érdemes menni.

Azt hiszem, hogy ribera del dueroi bortúrám már így is túlzóan sok mindennel kényeztetett. Fantasztikus helyeken jártam és fantasztikus borokat kóstoltam. Olyan pincészetekhez sikerült eljutni, ahová nemigen lehet, de legalább is keveseknek adatik meg. Éppen Quintanilla de Onésimo falucska felé tartok és magam sem hiszem el hova megyek. A meleg ellenére vidámsággal vegyes hideg verejtékben fürdök. Teljesen valószerűtlen, hogy a Dominio de Pingusnál várnak engem. Pedig pontosan ez a helyzet. Nem nagyon tudom, mire lehet számítani egy borkedvelőktől ennyire elzárkózó, tulajdonképpen megközelíthetetlen helyen. A világ egyik legdrágább és legkeresettebb borát előállító Dominio de Pingushoz bejutni olyan fegyvertény, amelyhez kevés más pincelátogatás hasonlítható. Amíg ezt – újra és újra – feldolgozom, jöjjön egy kis történelmi áttekintés és képbehelyezés.