Rég jelentkeztem már rieslingekkel. De aggodalomra semmi ok :), fogy  rendesen a készletem, csak összevártam néhány jegyzetet.

Íme:

Szösszenetnyi szünetet tartva a spanyol Ribera del Dueroban levezényelt ámokfutásom epizódjai közt, most végre két magyar fehérről írok. Baráti körben bontogattuk őket, sokat vártunk tőlük, de végül csalódást keltettek és kénytelenek voltunk erősen lelombozódni. Mindkét terroir-furmint gyenge szereplése különösen riasztó számomra, hiszen mindannyian azt gondoltuk, hogy ezek a magas minőségű és drága borok akár egy évtizedig is érlelhetőek a pincében. Legalábbis hittünk benne, hogy gondos készítőik erre szánták őket, magas beltartalmuk és más paramétereik pedig hosszú életre predesztinálják ezeket a palackokat. Azért invesztáltunk beléjük pénzt, mert évekig akartuk figyelni fejlődésüket és újabb és újabb élményekkel akartunk gazdagodni. Túlzóan sokat vártunk volna?

A blog látogatói többször is olvashattak már jellemzést hasábjainkon a nagyszerű moseli pince borairól. Egyértelműen nagy kedvenc nálam is, úgyhogy igyekszek (lehetőleg rövid) időnként bontani egy-egy palackkal. Néhány napja kóstoltam ezt az édes riesling-et és nem okozott csalódást. Nagyon halvány citromszín. A várt fülledtség ezúttal sem hiányzik, kis szellőztetéssel azonban távozik. Izgalmas, alig közepesen intenzív illat minerális jegyekkel, háttérbe szoruló, de igen elegáns citrusos-primer szőlős aromákkal. Közepes test, mégis rendkívül könnyednek ható, légies szerkezet, pici szénsavval. Csemegeszőlő, mandarin, ásványok. Kiválóan integrált jelentős mennyiségű maradékcukor, zizegő, bájos savak, egész szájat betöltő fantasztikusan friss korty. Örömbor, nehéz elképzelni, hogy valaki ne szeretné…Eléri a 7 pontot, némi fókuszáltságot és további rétegzettséget hiányoltam, az ugyanezen évjáratból származó Wehlener Sonnenuhr és Graacher Himmelreich picit jobban tetszettek.

Nehéz illat, kortalan trópusi gyümölcsök, sárgadinnye, tejszín, vaj, mandula, méz. Elég nagy test, sűrűn krémes konzisztencia. Vastag, gyümölcsös ízek, de nem friss kiadásban, inkább sültalmás, kompótos formájú sárga húsú  vonalat kell elképzelni. Tömör, ásványos mag formájában gyűlik az anyag a kortyközépen, mellettük széles, fajsúlyos, de azért cizellált lefutású savakat találunk. Ha nem is kilométeres, de azért jó hosszú a lecsengés, tiszta, kilógó alkotók emlékétől mentes az utóíz. Nem mondom, hogy a stílus nagy rajongója volnék. Számomra kicsit nehézkes a bor, nem is könnyen csúszik, pedig tényleg nem tudok belekötni az egyensúlyába és az egységébe. A krémes-kompótos világ is ezt erősíti, hiába, nem lehet minden légies, áttetsző és harsogó. :) A maga műfajában viszont klasszis minőséggel állunk szemben. 7 pont (90)