Régóta terveztünk már összerakni egy sort, amelyben az általam ismert nagyszerű kadarkák színe java szerepel. Most ez is megtörtént. Nem titkolom, hogy eddig számomra igazán megnyerő kadarkával kizárólag Egerből találkoztam. Több tucatnyi kadart kóstoltam az elmúlt években máshonnan is (a legtöbbet persze Szekszárdról), de mindössze néhány kellemes és sajnos viszonylag sok egyáltalán nem tetsző borral találkoztam. A legtöbb ital vékony és savas volt, minimális fűszerességgel és gyümölcsösséggel. A mostani kóstoló nagyjából a várt eredményt hozta, egy komoly csalódással. Az egriek mellé bepakoltunk néhány szekszárdi tételt, illetve egy alföldit, valamint Maurer Oszkár hajdújárási kadarkáját. 

 

Vakon kóstoltunk, a borok az alábbi sorrendben következtek:

       A soron következő két bor bemutatásából valószínűleg nem sok hasznos tudnivalóval gazdagszanak a blog olvasói, ugyanis feltételezésem szerint a bejegyzés tárgyát képező nedűk nehezen fellelhetőek. Azonban számomra olyan kellemes meglepetést okoztak, hogy úgy döntöttem mégis közzéteszem milyennek találtam őket. Boros pályafutásom kezdetén, mintegy öt éve gyűjtöttem be mindkettőt és egészen mostanáig tároltam őket, így pincém legidősebb lakói közül vettem kettőtől búcsút. A dolog apropóját pedig az szolgáltatta, hogy öcsémet sikeres államvizsgája után egykori kedvenc boraival szerettem volna meglepni.