Megtörtént végre a beharangozott prémium wacahui kóstolónk. A várakozásoknak megfelelően egy hihetetlen erős sort sikerült végignézni. Mivel a tudnivalókat már megosztottam a felcsigázás-posztban, így fókuszáljunk a jegyzetekre:

A most következő poszt nem fog túl sok izgalmat tartogatni az olvasóknak, inkább csak az a célja, hogy előzetes infókkal ellássa az általam a hónap végére tervezett osztrák riesling és grüner veltliner-kóstoló résztvevőit.

Történt már jónéhány hónapja, hogy Bodó Judit, a személyesnagykedvenc tokaji Bott-pincétől megkeresett, hogy szerveznének néhány "kiválasztott" borblogger részére egy speciális hétvégét, amikoris betekintést nyernénk a kulisszák mögé oly módon, hogy jól meg dolgoztatnának bennünket. Azaz ne csak írjuk, tudjuk is meg!

A meghívottak között szerepel szerény jómagamon kívül Albert Gazda, Palack (Művelt Alkoholista) és Peter Klingler (Borwerk). Erdendően az lett volna a cél, hogy elsősorban szüreteljünk, sajnos a jelenlegi mustfokok ezt még nem tették lehetővé, így az lett a főattrakció, hogy egy palackozásra váró tételt a mi segédletünkkel kellene letölteni.

Az első nap én jóval korábban érkeztem, mint a többiek. Ez két privilégiumot vont maga után. Egyrészt részt vehettem a másnap palackozandó tétel előkészítésében is (átfejtés, szűrés, kénezés), másrészt részt vehettem az esti édes-bor kóstoló tételeinek kiválasztásában.

A Judit által kreált pazar vacsorára Berecz Stephanie-ék is hivatalosak voltak, akárcsak az azt követő nemkevésbé pazarnak ígérkező kóstólóra, ahol végül 15 tétel került egymás mellé. A sor jelentős része Juditék "féltve őrzött kincsei" közül került ki, valamint Stephanie-ék nagylelkű hozzájárulásá révén. A kevésbé jelentős hányadot, pedig mi hoztuk.

Néhányan, így én is, nem bírtunk kivetkőzni magunkból és jegyzeteltünk. Íme a nem mindennapi sor:

Múlt héten kedves barátainkat látogattuk meg Sopronban. Ha már eljutottunk Szegedről Sopronig, logikusnak tűnt átruccanni Bécsbe is egy kicsit. Ha már eljutottunk Bécsig, piszkálta a fantáziámat, hogy Alsó-Ausztria remek vidékei is relative a közelben vannak. Úgy döntöttem, hogy míg az asszonyok nyakukba veszik a bécsi üzleteket, addig keresek magamnak néhány órára szimpatikusabb elfoglaltságot.

Így történt, hogy ellátogattam két olyan termelőhöz, akik portékájukkal nagy hatással voltak rám a VieVinumon, így Petra Ungernél Kremstalban és Bernhard Ottnál Wagramban tettem tiszteletemet. Kifejezett kóstolásra nem volt idő (csak egy icipicit:)), elsősorban készletfeltöltés volt a célom.

Bernhard Ott elsősorban zöldvelteliniben utazik. Szerény meglátásom szerint iszonyatosan érzi a fajtát. Az ott vásárolt kis csomagba becsempésztettem egy palack rieslinget is. Megmondom őszintén nem voltak túl nagy elvárásaim vele szemben, ismervén, hogy a wachaui federspielek nem igazán szoktak megfogni és ez a bor 9 Euros árával még abban a kategóriában is olcsónak számítana.

A múltheti felcsigázás-posztom engem legalábbis olyan szinten felcsigázott :) , hogy feltétlen nyitni kellett egy rieslinget, hogy megfelelően rá tudjak hangolódni a most pénteken esedékes mélymerülésre. A célnak megfelelőnek tűnt a "belépő-szintű" tétel Ott-mester szortimentjébe, aztán csak ámultam.

A VieVinum-ról zsákmányolt tételek szép lassan kezdenek felnyílni, lehetővé válik alaposabb elemzésük. Most két olyan termelőről lesz szó, akik nem igazán ismertek még a hazai osztrák-fanok előtt sem, legalábbis nem rémlik, hogy olvastam volna róluk.

Petra Unger Kremstal borvidéken készíti borait, a mostani riesling származási helye a Gaisberg-dűlő, Stein környékén, közvetlen Wacahu után található. A termelő hölgy neve teljesen ismeretlen volt előttem a VieVinum előtt. Viccesen hangzik, de ismeretségünk legfőbb oka az , hogy az említett eseményen az ő pavilonja a mosdó felé menet nagyon látványos helyen volt található, így társamra várakozván kézenfekvőnek tűnt, hogy az időt hasznosan eltöltve ő legyen az egyik olyan termelő, akinek boraira szúrópróba jelleggel akadok rá. És milyen szép, hogy így alakult, hiszen Erste Lage borai nagyon tetszettek, komoly wacahui smaragdokkal vetekszenek, 13 Euro körüli árukkal nagyon remek vételek. Itt írtam első tapasztalataimról.

A másik termelőről, Franz , (és nem FX, nem is Rudi) Pichlerről már volt itt és itt szó. Wachauban közel sem számít nagy névnek, színtén próba-szerencse alapon bukkantam rá, és elképesztően jónak találtam smaragdjait. 18 Euro körül olyan minőségnek tűntek nekem, mint a tényleg élvonal-beli termelők tételei.  

Tegnap este megtartotottuk a beharangozott és felcsigázott kóstolót. Nagyon izgultam előtte, "papíron" mind a három bor elképesztően jó kellett, hogy legyen, de mégis ritkán fordul elő, hogy minden "papírforma" szerint alakuljon. Hála istennek, ezúttal mindannyian nagy formában játszottak, szenzációs sor volt.

Következzenek a jegyzetek, négykezes változatban:

Következő kóstolónk, melyet nagyon várok, jövő csütörtökön kerül megrendezésre. Ezúttal egy rövidebb, de annál érdekesebbnek tűnő sort fogunk kóstolni: egy furmintot, egy chenin blanc-t és egy rieslinget.

 A VieVinum-on jónéhány ötletet kaptam, hogy melyek azok az osztrák termelők, akikre érdemes odafigyelni. Ezek egyike Bernhard Ott. A fiatal borász Wagram régióban ( egykori Donauland) tevékenykedik, ahol a vadregényes, sziklás Wachau-hoz képest már egyértelműen a lösz dominál. Ezen a vidéken messziről a leggyakoribb szőlőfajta a zöldveltelini.

Az említett borász fiatal kora ellenére egyértelműen a régió meghatározó alakja, borait biodinamikus szemlélettel készíti, munkássága elismeréseként a Falstaff a 2008-as év borászáva választotta.

A szortiment túlnyomó részét a különböző szintű grüner veltlinerek adják, a most kóstolt   "Der Ott" felülről a második a hierarchiában.

A harmadik részben Alsó-Ausztria többi része következeik: Kremstal, Kamptal, Wagram. Itt sokkal inkább ki lehetett fogni igazán jó ár-érték arányú borokat, mint Wachauban, olykor még nevesebb termelők árai sincsennek annyira elszaladva.

Burgenlandból az alakultnál szélesebb merítést terveztem, kifejezetten kinéztem néhány igen jó külföldi renoméval bíró pincét. Sajnos nem sikerült tartani a tervet.

Következzen a beszámoló:

Nagyon készültem már a bécsi VieVinum fesztiválra! Várakozásaim beváltak, szenzációs borok garmadáját sikerült kóstolni. Az első nap maratoni kóstolását ironman-nel vittük végbe, minden dícséretet megérdemel, a megfeszített munkatempót egészen tisztességesen bírta. :)

Részletes beszámolóval tervezek szolgálni, a kóstolt borok erős zömmel 2009-esek voltak, így évszámokat csak oda írtam, ahol ettől eltérés volt. A számomra legkiemelkedőbbeket aláhúztam.

Első körben következzen Wachau ismertebb termelőinek, mondhatni nagyágyúinak a borairól készült jegyzetek:

 Úgy néz ki Albert Gazda német-osztrák borimádata engem is kezd igencsak megfertőzni. Mostanság erős késztetést érzek a rieslingek és grüner veltelinerek világában való elmélyüléshez. Ezúttal az utóbbiból dobtunk össze egy szép sort harmadmagammal(ironman és pardi norbi is érezte ezt a késztetést) a fajtával való tapogatózó ismerkedés céljából.

 Sajnos az előre "felcsigázott" somlói sor néhány héttel elhalasztódott nem várt betegségek végett, így az utolsó pillanatban kellett összerakni egy sort a csökkent létszámban megjelenő, de lelkesedését egy pillanatra el nem vesztő klub számára. Ebből született egy tematika nélküli, egymással nem összefüggő borsor, saját örömünkre, művelődésünkre, elsősorban ezúttal külföldi tételekkel.

Következzenek a borok: