A negyedik részben a német standoknál megnéztük, hogy mit tudnak ők rieslingből. Volt már korábban is olyan érzésem és most is megerősített, hogy bármennyire is nagyon jók az osztrákok, a németekében mégis van valami annyira magától értetődő és magával ragadó báj és elegancia, hogy a smaragdokétól jóval egyszerűbb kivitelben, kisebb beltartalommal is képesek elkápráztatni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a németeket jobbnak tartom (nem is lehetett volna hiteles összehasonlítást végezni, ugyanis közel sem voltak jelen olyan mennyiségben, presztizsben német termelők, tételek, mint osztrákok) csak jelezni, hogy a sok smargad után felüdülés volt főleg a moseli borok fogyasztása.  Hiába, mindig is az volt a véleményem, hogy ott ahol egy fajta bölcsője van, ott mindig tudni fognak olyat a fajtáról, amit sehol másutt nem.

A magyar standoknál nem volt célom a kifejezett mély merítés, de azért terveztem tiszteletemet tenni. 

Következzenek a jegyzetek:

Harmadik alkalommal kijutva a borfesztre ezúttal inkább rosék és vörösek (köztük kifejezett nagyágyúk) voltak fókuszban, valamint tokaji aszúk. Természetesen most is voltak ismétlődő tételek, ezekről most nem írok részletesebben.

Következzen a harmadik este jegyzete:

Második alkalommal igyekeztem úgy csinálni, hogy az újak mellett legyenek a tervben olyan borok is melyek múltkor már terítékre kerültek és tetszettek, több kóstolás hitelesebb képet ad alapon. Továbbá feltett szándékom volt a Weingut Riffel alapos kivesézése, ezúttal nem csak riesling témakörben.

Következzenek a rövid jegyzetek:

A felejthetetlen kirándulás, amelyet feleségem teljesen az én hátam mögött szervezett harmincadik születésnapom alkalmából.

A Bott-pincét a legnagyobb kedvenceim között tartom számon. Javarészt Nekik köszönhetem a tokaji szárazak iránti rajongásomat. Amikor egyes, egyébként nagyon elismert borok, valószínűleg idejekorán kerültek elém, és nem történt meg az áttörés, az ő boraik kezdetektől fogva telitalálatnak bizonyultak. Azóta sikerült megismerni jónéhányat a borvidék legszebb száraz borai közül, találtam olyan tételeket, amelyeket bizonyos szempontok alapján még magasabbra pozicionálhatók, de továbbra is azt tartom, hogy dűlőszelektált furmintjaik olyan borok, amelyek "mindent tudnak", tömörek, egyediek, ásványosak, mégis játékosak, elegánsak, nagyon jól fogyaszthatóak, és szemlátomást jól reagálnak  az idő múlására is.

Nem csoda, hogy hatalmas lelkesedéssel vártam a Terroir Clubban február végén tartott kóstolót, ahol az eddigi Csontos-furmintokat lehetett összehasonlítani, néhány nagyon szép édes bor pedig feltette a pontot az i-re.

Következzen a sor:

A Tokaj Nobilis szintén személyes kedvenceim között van saját, privát tokaji listámon. Letisztult, elegáns, fogyasztásra ösztökélő borok, széles választék, megférnek egymás melett könnyed, reduktív illatos borok, könnyebb és komolyabb dűlőszelektált furmintok(ill.hárslvelű) valamint szintén könnyebb és komolyabb édesborok. Mindenki megtalálhatja saját kedvencét, ugyanis mindegyik kategóriában kiemelkedőt tudnak nyújtani.

A most következő jegyzetek az elmúlt néhány hónap kóstolásaiból születtek.