A Borrajongó

Toro-i kis bikák párbaja - Bodega Teso La Monja Romanico 2020 és Coral Duero Los Lastros 2020

2024. január 15. 06:00 - furmintfan

Idén a negyedévente jelentkező borpár(baj)os sorozat helyett ad hoc jelleggel fogok majd jelentkezni tematikusan párba vagy édeshármasba rendezett borokkal. Az első idei ilyen alkalommal a spanyolországi Toro borvidéke kerül a fókuszba, ahol a tempranillo helyi változatából a tinta de toro-ból készítenek igen erőteljes borokat.

toroduo2020.jpg

A Bodega Teso La Monja tulajdonosai az Eguren család, akik korábban a Bodega Numanthia alapításában is részt vettek és hozzájuk fűződik a rioja-i Sierra Cantabria pincészet is, amely 150 éves múltra tekint vissza. A Bodegas Coral Duero-t 2003-ban alapította a Toro-ból  Jesús Fernández, akitől 2019-ben Raúl Garcia vette át a birtokot.
Az általam kóstolt két bor csupán a belépő kategóriát képviseli a pincészeteknél, nagyjából 15 euró környéki árfekvésével (itthon a másfélszeresét kell leszurkolni értük), de már ez a két bor is igen magas minőséget produkál.

Bodega Teso La Monja Romanico 2020
100% tinta de toro, 10-35 éves tőkékről, 6 hónapig érlelődött francia hordókban.
Az illat vonzó, fekete cseresznye, meggy, édesre érett erdei gyümölcsök, kék és lila virágok, ibolya, kellemes egzotikus fűszeresség jellemzi. A két bor közül ez a letisztultabb, elegánsabb, gyümölcsösebb és könnyedebb. A test közepes, ehhez kellően dinamikus sav és finomszemcsés tannin társul, az alkohol (14,5%) melegítő hatása a korty végén érződik. Kóstolva egyszerre meleg és hűvös érzetet is kelt, az érett sötét bogyós gyümölcsöket (fekete cseresznye, erdei gyümölcsök, meggy), gyógynövényes jegyek, valamint édesfűszerek kísérik. A gyümölcsökön nem maszkol túl sokat a hordó,  inkább csak szépen fűszerez, második nap ánizsos, csokoládés jegyekkel gazdagodik a bor illatban és ízben is, de a frissességből és az intenzitásból kicsikét veszít. 7p-

Bodegas Coral Duero Los Lastros 2020
100% tinta de toro, 1944-ben telepített tőkék termése, 8 hónapig érlelődött amerikai és francia hordókban.
A bor majd' kirobban a pohárból, az illatába szinte bele lehet szédülni, nyakló nélkül dobálja magából a fűszeres, érett gyümölcsös jegyeket. Kókusz, keleti fűszerek, kávé, csokoládé, füstölő, konyakmeggy és aszalt szilva, halványan égett süteményszél adja egymásnak a kilincset az aromakavalkádban. Inkább úthenger, mint balerina: egészpályás letámadást indít az érzékszervek ellen, és nem finomkodik. Kóstolva erőteljes, a test közepesnél nagyobb, a magas alkoholt (15%) simán elnyeli. A korty krémes, omlós, savai aránylag lágyak, inkább a határozott tannin ad neki tartást. Első nap maximálisan a hordó fűszeressége dominál, már kissé tolakodó is az intenzitás, másnap szépen összeáll egy komplex egésszé az aromatika, gazdag és élénk, de nem túl sok. 7p-

Első nap a Romanico hozzám közelebb állt, gyümölcsösségével, finomabb szerkezetével, de a Los Lastros lehengerlő intenzitása és ereje is elismerést érdemelt, még ha személy szerint nekem túl sok is volt. Második nap fordult a kocka: ahogy a Los Lastros visszavett a túláradó intenzitásából visszavett, komplexitásával előrébb lépett, így a végeredmény egy abszolút megérdemelt holtverseny.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr7718296219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása