Ezt a posztot még április körül írtam, az újrakezdés hevületében. Mielőtt még felrakhattam volna, a laptop több hetes kényszerpihenőre  szorult. Mire visszakaptam, addigra meg a blogolás újrakezdés helyett az addig leállított életet kellett egyik napról a másikra újrakezdeni. Néhány hónap csúszással fogadjátok szeretettel, ha már megírtam.

Még aktív koromban szerintem elég gyakran előrántottam a Joblot nevet. Nem véletlen. Mindenki szeretné a jó burgundit, de sajnos már-már közhely-szerű, hogy mennyire lutri téma. Jellemzően ha keveset akarsz rá költeni, keveset kapsz. Ha többet rászánsz, akkor is jó sansszal keveset kapsz. Ha mélyen a pénztárcába nyúlsz, akkor benne van, az is, hogy oltári nagyot csalódsz, de az is, hogy megértesz valamit a varázsból. Akik jó ár-érték arányt keresnek, azok gyakran a Cote Chalonnaise környékén, azaz Burgundia ragyogó szívének az árnyékában kutakodnak. Itt biztosan nem fogunk sokszáz Eurót költeni egy palack borra, de ha megszakadunk se fogunk olyan szinteket elérni, mint amennyit potenciálisan a Cote D’Or tud nyújtani.  Azért ne higgyük, hogy itt nincs lutri, csak ár-érték bajnok borok tömkelege. Sok vásárlás itt is úgy végződik, hogy elköltünk 20-40 Eurot egy palackra és megváltás helyett inkább a szegény ember burgundija érzet érkezik, viszont ha szerencsénk van mégis megérthetünk valamit a burgundi varázsból töredék áron. És itt jön képbe a Joblot név. Némely boruk a múltban nekem tényleg okozott már összemérhető élményt sokkal drágább fősodor-béli burgundival, 25-30 Euróért bámulatosak tudnak lenni. Ugyankkor az utóbbi években azt vettem észre magamon, hogy már nem veszem őket alapjáraton újra és újra. Mikor kijön az új évjárat, megkóstolom a szortimentet vagy egy részét, megállapítom, hogy hozzák a szokásosat, némelyik talán többet is, de ennyi. Nézzük mi lett a legfrissebb szúrópróba eredménye!

Givry Blanc 1-er cru En Veau 2018: Tipikus burgundi fehér illat élénkséggel, ásványossággal,  de mindenek előtt sok-sok hordóval. Ez utóbbi szerves része szokott lenni ezeknek a boroknak, szeretem is a jelenlétüket, merthogy általában az alapanyaghoz jól passzol a mennyiségük, de itt most egyértelműen túltolták. Szájban is ilyen és pont ezért le is blokkol. Az anyag alig közepes, amihez egyszerűen ordenáré ennyi fának a jelenléte. Sok napon át se bírtam meginni. Hát, nem mind arany ami Joblot.

Givry 1-er cru Le bois Chevaux 2018: Bódítóan kurva jó. Elsősorban a gyümölcsről szól, de milyen gyümölcsről! Egyszerűen ragyog. Szaftos feketecseresznye, érett, zamatos, tömény, mégis fantasztikusan friss. Mellette sok fűszer, ennek jelentős része hordó, de ezt az anyagot tényleg öltözteti. Rég okozott ekkora élményt Joblot-bor. Egyszerre mély és könnyed, a zamatok mögött szinte észrevétlen, de kétségtelenül komoly szerkezeti  tartalmak, de mindenekelőtt csupa öröm és báj. Ízig-vérig hozza azt a varázst, ami miatt bele lehet szeretni Burgundiába. 7+

A fenti borokat itt vettem. Más évjáratok kaphatóak itthon a www.finewines.hu-nál.