A júniusi akció keretein belül 20%-os kedvezménnyel lehetett vásárolni jó néhány 2014-es rieslinget Tar Ferinél, azaz a Riesling.hu-nál. Nyilván értelmesebb lett volna még akkoriban írni róluk pár szót hátha valakinek segítséget nyújtott volna a választáshoz, de akkor még erre az egy arcpirítóan rövid bekezdésre se értem rá, amire most meg éppenhogy. Bőven megfizethető borokról van szó egyébként, nagyjából 2500 és 5000 Ft. között, így az akció elteltével is van még a megvásárlásuknak létjogosultsága. :)  Nem jegyzeteltem a fogyasztásukkor, ma viszont pár hét után olyanom volt, hogy néhány szót papírra vetettem róluk emlékezetből. Elsőként a Dönnhoff Kreuznacher Krötenpfuhl Kabinett nyílt ki.Minden igényt kielégít, légiesen könnyű, mégis hihetetlen zamatos, tökéletes sav-cukor egyensúly,elektromos vibráció, élménybor szintű szerkezeti súly, hossz. Erős 6 pont, remek vétel. Az Oberhauser Leistenberg Kabinett lényegében ugyanezt (6 - 6+) tudja, de némiképp drágábban. A szintén Dönnhoff alap Riesling feinherb egy kicsit mindenből kevesebbet ad, de kategóriájában kompromisszumok nélküli élmény friss, telt zamatokkal, közepes lecsengéssel. 5.5-6. A Leitz Kirchenpfad Kabinett feinherb immár harmadik évjáratát kóstolom. Általában ezért szoktak legjobban rajongani itthon, legalábbis ennek korábbi évjáratairól olvastam a legtöbb méltató cikket, időnként számomra már-már kissé túlzó pontszámokkal megszórva. Ez a mostani is kb. azt nyújtja, mint az előző kettő évjárat. Hibátlan, kristálytiszta, élvezetes, de a Dönnhoffokhoz képest , a dűlőszelekció ténye mellett is, ez sokkal inkább alapbor-kvalitású az intenzitása meg a benne rejlő kanyarok tekintetében. Nálam 5 pontnál semmiképp nem több, de az áráért ez rendben is van.

Pontosan öt évvel ezelőtt tette fel a költői kérdést alföldi merlot az alkoholista hasábjain: “Hol vannak a nagy fehérek”

“Csak emlékeztetőül: nem tokaji, árérték arányban jó, nem fás, elegáns, komplex, finom és száraz.”

Nem azt mondom, hogy nem volt már jó néhány alkalom amikor azt éreztem, hogy na most megvan, de valahogy a cimszereplővel való második találkozásom után minden eddiginél biztosabban kerített hatalmába ez az érzés. Attól függetlenül, hogy ha az eddigi kedvenc hazai fehérboraimat fel kellene sorolnom, akkor szinte kizárólag fajtaborokat tudnék felidézni, ott is elsősorban a nyilvánvaló furmint-hárs duóból, mégis én is inkább házasítás párti vagyok. Jó néhányszor átjárt már az az érzés amikor feszes és kristálytiszta, de vajmi kevés élvezetet nyújtó furmintot, vagy krémes, finom textúrája, de túlságosan is lomha hársot kóstoltam, hogy de jó is lenne megkóstolni ezeket házasítva is. Itt még egy összetevő a juhfark is színezte az összképet és van egy olyan gyanúm, hogy anélkül messze nem lett volna ilyen izgalmas a végeredmény. Általános vélekedés, hogy a csúcs minőségű házasításoknak a célja az, hogy az alkotó fajták erényeit olyan szinten szimbiózisba hozzák, hogy a végeredmény több legyen annál, mintsem hogy az egyes összetevők erényeit kumuláljuk. Ez a bor iskolapélda szerű megvalósítása ennek a teóriának. Illatában furmintosan mézes-körtés, ugyanakkor a hárslevelű kerek vidámsága is megvan benne, hogy a déligyümölcsöket ki hozza be a képbe arról gőzöm sincs (tippre a jól beérett juhfark nyújtott már nekem hasonló élményt) de ott vannak az biztos, nem is kevesen: mandarin, sárgadinnye és citrusok. Nem tudom, hogy minek van döntő szerepe abban, hogy a végeredmény, egy tökéletes egységet alkotó, dús, tiszta és egyedi bor lett. Elképzelhető, hogy a borász zsenialitása, a szüreti időpontok tökéletes megválasztása, a szerencsés évjárat, a szőlőfajták ilyen arányú házasítása, vagy a tökéletes hordóhasználat. Nem tudom, de majdnem biztos vagyok benne, hogy az összes együtt. Az egyik  legjobb magyar fehérbor amit valaha volt szerencsém kóstolni. 8 pont (93/100, 16/20 GM). Elég bátor az árazása (5300 forint körül), de ha érdemeivel vetjük össze, akkor akár mértékletesnek is tekinthetjük.

Miközben az öreg borokról értekeztem, a Drop Shop már a Muzeális Borok Éjszakáját hirdette. Az egyre népszerűbb Múzeumok Éjszakájának ötletéből táplálkozó kóstolón tízévesnél idősebb csúcsborokat mustrálhattunk. A koruknál fogva ritka és nehezen hozzáférhető palackok szétpoharazása egyrészt példaértékű a borbáros szintéren, másrészt pedig fene mód élvezetes a hozzám hasonlónak. Szóval, aki ott volt, feledhetetlen élvezetekben lehetett része, annál is inkább, mert a borok többnyire teljes hangerővel énekeltek és az ilyenkor sanszos gyökérnap messze elkerült bennünket.