Hiánypótló volt már kis társaságunk számára egy kimerítő kékfrankos-kóstoló.

A most következő sort többen raktuk össze, bárminemű tudományos igény nélkül, amúgy kinek mi van otthon módra. Ahhoz képest érdekes válogatás jött össze, tartalmaz úgymond "köztiszteletnek" örvendő tételeket is, illetve kevésbé mainstream-belieket is, valamint egy igen jó nevű osztrák referenciát is.

A kóstolás vakon történt, az alábbi sorrendben:

Ez a bor jó másfél évvel ezelőtt jónéhányszor kivágta nálam a biztosítékot. Egyszerűen imádtam. Vettem is néhány palackot akkoriban, és úgy alakult, hogy azóta nem is volt szerencsém hozzá. (bár egyéb Huet-borokhoz igen, rendre nagyon szép konklúziókkal)

Mostanában annyiszor tapasztalom, hogy a régi nagy mérföldkövek már nem nyújtják ugyanazt az élményt, mint akkor. Eljött az idő tehát, hogy ezt az egykori kedvencemet is újra felülvizsgáljam. Kíváncsi voltam, hogy az utolsó kóstolás után nem kevés idővel, az immár valamelyest tágabb kontextusban, illetve formálódott ízléssel ma meddig juthat?

Íme a régebbi jegyzeteim is a borról, valamint az új írás: