Borunk a palás és köves Spern Steiner dűlőben telepített, biodinamikus művelésű cabernet sauvignon tőkék terméséből készült. A meleg és száraz évjáratnak, valamint a rendkívül alacsonyan tartott hozamnak (20hl/ha) köszönhetően jó minőségű, egészséges és tökéletesen érett alapanyagot szüreteltek. Fatartályban erjedt, majd ezt követően hordóba került. Érdemes exponálni, hogy a minimális kénhasználatnak hála teljes kénje 15mg/l (!), amely talán az allergiás borfogyasztók számára is elfogadható mennyiség. 2011 decemberében palackozták, összesen 2.500 üveget töltöttek le belőle.
Viszonylag mély illat, komplex fűszerességgel. Érzetem szerint ez lényegesen nagyobb százalékban származik a remek hordóból, mint a gyümölcsből, de kétségtelenül szép. A fűszerek mellett érett szilva és szeder adják a gyümölcsösséget. Közepesnél teltebb korty. A tannin valahol a közepes és a sok között, érett, sima, bársonyos. A savak is finom tapintatúak, kissé puhák, de elégséges tartást adnak. Szép intenzitású ízek, az illatnak megfelelően érett kék és fekete gyümölcsöket, valamint hordófűszereket találhatunk. Közepes, vagy attól picit hosszabb lecsengés. Tiszta, profin elkészített, finom bor, de a klasszis szinthez én több mélységet, erőt várok. Stabil 6 pont.
Már a 
Ismerős, mikor néhány kellemes vecsernyéléshez vásárolt palack csak úgy megragad a készletben és sakkban tartja a borhűtőt vagy már eszeveszettül kanyarodik fel a pince falára? Teszegetjük ide, rakogatjuk oda és egyszerűen nem kerekedik alkalom a felbontásukhoz. Előbb-utóbb tartani lehet attól, hogy a vendégek már megsértődnének érte, a haveri kóstolótársaság érdeklődési „görbéjét” meg szimplán alulról súrolják. Pár kedves barátom találta magát ebben a felettébb kellemetlen helyzetben és gondolták összerántanak egy könnyed, gyermeki várakozásoktól mentes szeánszot. Közelebbi tematika nincs, csak szertelen csapongás térben és időben. A határokat ezúttal a borkészletező kispajtásokat markában tartó láthatatlan erő, a félelem rajzolta fel.