Május végén járta be a hír a hazai borsajtót, hogy Stuart Pigott - aki 10 évig James Suckling munkatársa volt, pár hónapja pedig saját útját járja - 100 pontra értékelte a Gere Solus friss, 2023-as évjáratát. 100 pontot adni és kapni egy borra áldás és átok egyszerre. A hírre minden borkedvelő felkapja a fejét, majd rögtön érkeznek a kritikus megjegyzések, mind a borra, mind a magas pontszámot kiosztó ítészre. "Hogy lehet ez 100 pont?", "Ki az a hülye, aki erre 100 pontot adott?!", és így tovább.
Minden bizonnyal tisztában vannak a dicsőség Janus-arcúságával a Gere Pincészetnél is, akik mérföldkőként hivatkoztak az elismerésre, de ezzel együtt is mértéktartóan reagáltak rá. Egy írás a borászat honlapján a hírek között, egy-egy Facebook és Instagram bejegyzés, ennyi. Nincsenek lépten-nyomon öntömjénező posztok, videók, vagy PR-cikkek, amelyek egy díjnyertes bor "világelső" státuszát bizonygatják, merthogy ilyesmire is láthattunk példát a közelmúltban.
A 2023-as Solust kóstoltam már korábban, de csak futólag, fesztiválkörülmények között, aznapi sokadik borként. Szerettem volna nyugodtabb körülmények között is ismerkedni vele, úgyhogy költséghatékonysági megfontolásból a legutóbbi fehérboros szeánszunk farvizén öten megosztoztunk egy palackon. A megvalósítás terén maradt bennem hiányérzet, ugyanis mire észbe kaptam, az üveg kiürült, a másnapi visszakóstolás  így elmaradt, de ezt egyúttal a bor javára is írhatjuk.

Spontán alakult így, de a jelek szerint a január első fele nem kis részben a komoly magyar vörösborok jegyében telt. Őszintén bevallom, nem feltétlenül az a kedvenc műfajom, ami a magyar köztudatban leginkább "nagy vörösborként" rögzült, rendszeres vásárlónak sem mondhatom magam, de időről időre meg tudok kívánni ezekből is egy-egy pohárral, és egyébként sem árt képben lenni, hol is tart most a hazai mezőny. Az külön öröm, ha nem engem terhel a szervezés és a borok beszerzése, hanem csak csendes megfigyelőként lehet kóstolni és levonni a tanulságokat. Szóval, az történt, hogy a Takler Regnum sikerén hirtelen felbuzdulva beneveztem a Bortársaság Borsuli "Fine wines - magyar vörösek" borestjére, amely jól ismert borászatok neves borait vonultatja fel.
A nemzetközi boros sorozattal ellentétben ennek az eseménynek nincs fehérboros párja - bár szerintem már csak kísérletnek is érdekes lenne megpróbálni egy magyar fehérboros sort összeállítani -, de tény, hogy kis hazánkban sokkal inkább vörösborokból sikerült már-már önálló márkaneveket faragni. A Bortársaságnál ezekből válogattak ki néhányat a kóstolóra.

Bő három évvel ezelőtt jártam egy sajtóút keretében Gere Attila Pincészeténél, azóta pedig történt egy s más a pincénél, legfőbb ideje volt egy újabb szervezett látogatásnak. Amivel már mindenki szembesülhetett: a pincészet arculata felfrissült, egységesebbé vált, az új címkéken szereplő "A. Gere" név Gere Attila mellett már a következő generációra, Andreára és ifjabb Attilára is utal. Az egyszerűsítés jegyében a korábbi Weninger & Gere márkanév is beolvadt, bár ez a két család közötti együttműködést nem érinti.
Ami a villányi birtokközpontot illeti, megújult a pincészet terasza és kóstolótere, Varró Zoltán belsőépítész tervei alapján. A kóstolóhelyiségben egy szalon, egy étkező, egy borbár és a légkondicionált "borkönyvtár" is kialakításra került. Az új télikert elhúzható üvegfalakat és tetőt kapott, így nyitott terasszá is alakítható, ahol a szabad ég alatt kóstolhatóak a borok. Augusztus végén alaposan körbejártuk a birtokot a szőlőtől a pincéig, Gere Andrea és Csizmadia Kristóf volt az útikalauzunk.

A Sauskáról szóló posztunk után az ikonikus Gere Attila pincéjébe látogatunk el. Ezúttal nem volt nagy szerencsénk, az előzetes bejelentkezés ellenére is csak egy „vendéglátóipari” vezetésbe cseppenhettünk bele. A rövidre és tempósra fogott látogatás során nem tudtunk meg túlzottan sokat a pincészetről, a pincében hordók vannak, modern a palackozósor és persze acéltartályokat is használnak. Fura módon csak buszos látogatókat kóstoltatnak helyben, ha nem vagyunk elegen, akkor a borok megízleléséhez a villányi pincesor környékén található – szintén a pincészethez tartozó – Mandula Étterembe kell elzarándokolni.  És tényleg, itt igen kellemes és kényelmes körülmények között lehet a borok közelébe férkőzni.