Következő kóstolónk, melyet nagyon várok, jövő csütörtökön kerül megrendezésre. Ezúttal egy rövidebb, de annál érdekesebbnek tűnő sort fogunk kóstolni: egy furmintot, egy chenin blanc-t és egy rieslinget.
Szervezése több előzményre néz vissza.
Az első egy művelt alkeszes cikk ,mely szerint Jancis Robinson a „Dry furmint, good or bad?” -című cikkében azt jelenti ki, hogy a 3 legizgalmasabb fehérbor-fajtának a rajnai rizlinget, a chenin blanc-t és a furmintot tartja.
A cikk nekem nem is megjelenésekor keltette fel az érdeklődésemet, ugyanis akkor még azt se tudtam mi az hogy chenin blanc, inkább jóval később, amikor külföldi kitekintéseim kezedeteinél azt vettem észre , hogy ezek a fajták igen nagy hatással vannak rám. Az ominózus cikkre is ezen kezdetleges tapasztalataim megszerzése után bukkantam rá, és akkor már szöget ütött a tartalma a fejembe.
Ezen előzmények után ez év januárjában szerveztem egy kóstolót borbarátaimnak, ahol megnéztünk egymás mellett egy kiemelkedően jó furmintot, rajnai rizlinget és chenin blanc-t.
A kóstoló nagyon jól sikerült, mind a három bor nagyszerű volt, de nem nyomták el egymást. Akármilyen sorrendben kóstolva lehetett élvezni az aktuális bor egyéniségét, szépségét, de hárman együtt voltak a legszebbek.
Már akkor felmerült a gondolat, hogy más résztvevőkkel meg kellene ismételni azt a kóstolót, ami most fog megtörténni.
Emelve kissé a tétet, igyekeztem úgy összválogatni a három bort, hogy
-lehetőleg azonos évjáratból származzannak,
-lehetőleg hasonló árszegmensben foglaljanak helyet,
-stílusban, testben egymással összemérhetőek legyenek,
-illetve, ami a legnehezebb és legszubjektívebb: törekedtem arra, hogy fentiek megőrzése mellett, beszerezhetőség, utánaolvasások, saját tapasztalatok függvényében, de lehetőleg a fajta egyik legjobb képviselői legyenek.
Így született meg az alábbi sor:
(továbbá ezúton jelezném kedves olvasóim irányába, ha valakit esetleg kellően sikerül(t) felcsigázni, valamint megoldhatónak tartja a szegedi helyszínt, akkor egy fő még beférne hozzánk)