Érdekes jelenség, hogy míg az ízlésem az újabb és újabb tapasztalatok fényében változik, a pontok rendre „inflálódnak”, sok nagy kedvenc újrakóstolva már nem hozza az egykori élményt. Van néhány tétel, melyek ezen a progresszív folyamaton mintegy átívelnek. Újra és újra kóstolva mindig az egykori fényükben ragyognak, gyakorlatilag mindig ugyanazt nyújtják és mindig elkápráztatnak, függetlenül attól, hogy éppen mely stílusok a preferenciáim. Ezek az igazi mérföldkövek. Ez a tétel is ilyen számomra.

 No megvolt a várva várt beharangozott német-riesling kóstolónk. Annyi változás volt az előzetes infokhoz képest, hogy többen jelezték szeretnének magyar bort is látni a sorban, referencia végett. Így történt, hogy bekerült egy Pannonhalmi PRIOR és a frissen megjelent Légli Gesztenyés is.

Bár Pardi Norbi már nemrégiben írt a Somlói Apátsági Pince újabb borairól, de mostanában én is magamhoz vettem néhányat.

Remélem az újabb jegyzetekkel lehet kissé "tágítani" a borokról eddig kialakult képet. Azért, hogy annyira ne legyen unalmas, szerepelni fog olyan tétel is a sorban, melyről eddig még nem született írás.

 Rendszeresen előfordul, hogy külföldi tételeket is magunkhoz veszünk. Az információgyűjtés szakaszában rendre igyekszek megtalálni, hogy az adott tétel milyen értékelésekkel rendelkezik a nagyvilágban. Sőt, mi több, ismeretlenként ezek azok az adatok, melyek elsősorban szabják meg, hogy miket is fogok választani. Vannak olyan kiadványok, melyek világszinten elég populárisak, jelentősek, és így bármely vidék borairól lészen is szó, belebotlik az ember az értékeléseikbe.  Ilyenek általában a Wine Advocate, a Wine Spectator, az International Wine Cellar. Nekem kifejezetten igényem szokott lenni arra, hogy az általunk is használt tízpontos rendszerbe ezeket a 100-as skálán mért pontokat át lehessen konvertálni, és fordítva, ha valaki ezekben a nemzetközileg is ismert rendszerekben gondolkozik, akkor hogyan értelmezze a nálunk olvasható értékeléseket.