A Bortársaság "Fine Wines" kóstolóestjeinek viszonylag friss témája a "Blanc de Blancs", amely tehát fehér szőlőből készült pezsgőkre, azon belül is tulajdonképpen Champagne-ra fókuszál. Ez a kategória Champagne-ban - bár a pinot blanc, pinot gris, arbane, petit meslier is engedélyezett fehér fajták - a gyakorlatban szinte mindig és kizárólag a 100%-ban chardonnay-ból készült pezsgőt jelenti. A blanc de blancs kategóriáról nagyon leegyszerűsítve és általánosítva az összképet elmondható, hogy a kék szőlőt is tartalmazó pezsgőknél letisztultabb, frissebb, citrusosabb, szárazabb érzetű italok, de természetesen a képlet valójában nem ilyen egyszerű: ahány termelő vagy ház, annyi stílus.

Ezt természetsen tudják a Bortársaságnál is, így a kóstolón a kategória minél több arcát szeretnék bemutatni hét tételen keresztül. Nagy Champagne házak és grower-ek egyaránt helyet kaptak a sorban, a felvezetés pedig az erdélyi Carastelec pezsgője volt.

A szokásos év végi megamix ezúttal két részből áll (talán volt már ilyen). Az első etap egy "mindenki hozzon egy palack bort" felállású elő-karácsonyi kóstoló borait örökíti meg, a poszt második fele meg amolyan késő decemberi-ünnepi egyveleg, többnyire saját palackokból.

Ezzel a "kis" válogatással búcsúzik a Borrajongó a 2021-es évtől. Kívánunk minden kedves olvasónak jó borokban és egészségben gazdag boldog új évet!

A 2020-as év első külföldi egyvelegébe szintén átcsúszott még néhány bor az óév utolsó napjairól is. Ennek megfelelően a szokásosnál több a Champagne és az egyéb buborékos ital, de Tar Feri Carpe Diem-es évzárója jóvoltából is kóstolhattam néhány ritkaságot (még ha egy másik program miatt idő előtt távoznom is kellett). Természetesen azóta is előkerült már jó néhány palack, február végén sok spanyol bor, inkább kevésbé híres borvidékekről, arányaiban a szokásosnál több fehér tétellel. Mit mondjak? Soha rosszabb külföldi felhozatalt évkezdésre! 

A magyar után itt a külföldi egyveleg, buborékos borokkal, spanyolokkal, osztrák fehérekkel, néhány kaliforniai chardonnay-val és pinot-val.

Etyek három fő szőlőfajtája a chardonnay, a sauvignon blanc és a pinot noir, és idén az Etyeki Kúria mindhárom fajta köré kanyarított egy kisebb vagy nagyobb rendezvényt. A 2010 óta minden évben megrendezett pinot noir-vertikális már hagyomány, a sauvignon blanc-nak a borterasz tavaszi tesztüzemével egybekötve szenteltek egy hétvégét, a ChardonnÉJ névre keresztelt nyári kóstoló alkalmából pedig idén már harmadjára töltötték meg az érdeklődők a pincészet épületei előtti utcácskákat.  

Nagyboros sorozatunkban ezúttal Champagne került sorra. A rosék irányából indultunk, aztán néhány sima és spécibb brut után évjáratos tételekkel zártunk. Mit mondjak? Szép sor volt, a borok nagyobb meglepetések nélkül hozták, amit a papírforma előír. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem élveztük volna a kóstoló minden pillanatát. Mégpedig mocskosul.

Záró epizódként néhány Ausztrián kívüli bor is következzék. A rendezvény előtt kicsit búslakodtam, hogy idén nem láttam a kiállítók listáját tartalmazó kézikönyvben német termelőket is. Egyszer csak viszont, némi kóválygás után betértünk a Falstaff-névvel fémjelezett helyiségbe. Ott pedig ilyen nevek vigyorogtak ránk, hogy Heymann-Löwenstein, Van Volxem, Prüm, Leitz és még sorolhatnám...Kellemes meglepetés, nagyon bántott, hogy egyszerűen nem volt idő végig menni a teljes kínálaton. 

A Moric standnál is ért egy kis meglepetés, ugyanis a pult túloldalán Homonna Attilát fedeztük fel. Megörültünk neki is, illetve annak is, hogy egy szép merítést is hozott magával az általa készített borokból, így azt is meg lehetett kóstolni a kiírt pince szortimentje mellett.

Mostanában rákattantam a pezsgőkre, így az elmúlt hetekben megint néztem néhányat.

Mindegyik kapható itthon, remélem Szilveszter előtt lesz, aki hasznát veszi a jegyzeteknek. :)

Íme:

Míg elmaradásaink pótlásával igyekeztünk előre lépni, addig nálunk fürgébb ujjak meg is írták a Mondovino 2011-ről szóló beszámolójukat. Természetesen mi is tiszteletünket tettük a császár városában, hogy a legjelentősebb Közép-európai borkiállításon ihletet merítsünk további iszákosságunkhoz. Nem írjuk le újra, hogy az ezúttal a bécsi Konzerthausban megrendezett, óriási érdeklődés kísérte esemény ezúttal nem kapott túl sok helyet. Lökdösődni és fulladni bizony lehetett eleget. Mindent feledtetett azonban a mintegy 200 kiállító portékája, akik úgy látszik kollektívan eldöntötték, hogy gyenge bort ide nem hoznak. A lélegzetelállító átlagminőség kérem 7 pont környékén (90 pont és felette a százas skálán) mozgott, alig-alig találkozhattunk gyengébb tételekkel. Az osztrákok – még mindig – tömött pénztárcájának köszönhetően olyan nevek előtt lehetett „áldozni”, amelyekkel itthon az ember nem vagy csak véletlenül találkozik.