Bő két éve tartottunk már baráti körben egy albariño kóstolót, főleg jó ár-érték arányú birtokbor szintű tételeket kerestünk, de az összkép végül meglehetősen vegyes volt. Én még mindig úgy gondolom, hogy szeretem az fajtát, de vagy az van, hogy Spanyolországban (és ott jó eséllyel étel mellett) jobban esnek a fajta borai, vagy csak az itthoni választékból találom meg kevésbé a számításomat. Most eljött az idő az ismétlésre, 2021-es borokkal tettünk próbát, ezúttal azonban néhány portugál alvarinho-t is válogattam a sorba. Ezúttal sem a csúcsok ostromlása volt a cél, a 10-15 eurós ársávban próbáltunk kincsekre, vagy legalább őszintén szerethető tételekre találni.

A 2020-as év első külföldi egyvelegébe szintén átcsúszott még néhány bor az óév utolsó napjairól is. Ennek megfelelően a szokásosnál több a Champagne és az egyéb buborékos ital, de Tar Feri Carpe Diem-es évzárója jóvoltából is kóstolhattam néhány ritkaságot (még ha egy másik program miatt idő előtt távoznom is kellett). Természetesen azóta is előkerült már jó néhány palack, február végén sok spanyol bor, inkább kevésbé híres borvidékekről, arányaiban a szokásosnál több fehér tétellel. Mit mondjak? Soha rosszabb külföldi felhozatalt évkezdésre!