A sauvignon blanc-t nagyon nehezen kedveltem meg. Boros pályafutásom kezdetén nem szerettem, ugyanis nehezen viseltem azt a bizonyos macskapisis jegyet, ami a honi példányokban azért rendszeresen benne volt. Az új-zélandi borok segítettek átesni a holtponton, azokból ugyanis ez a kellemetlen íz-, és illatkomponens hiányzott. Volt helyette frissesség, egy általam kedvelt vegetális karakter és jó arányok. Azért minden évben csipegettem Magyarországról is egy-egy sauvignon-t, hátha jó irányba terelődtek a dolgok, és mostanában több tisztességes darab is poharamba került. Bejegyzésemben egy nemrégiben tartott sauvignon blanc fajtakóstolón szerzett tapasztalataimat osztom meg:

      A Balaton környéke elsősorban fehérborairól ismert manapság, viszont egyre többen kezdenek el vörösborokat is készíteni arrafelé és bizony akad is köztük néhány nagyon szép nedű. Nemrégiben hat bort vizslattam meg, kettőt az északi, négyet a déli partról. Különös figyelmet szenteltem Légli Gézának, akitől futólag már számos kellemes vöröset kóstoltam. Bizonyára maradtak ki ígéretesnek tűnő borok, de egyszer majd azokra is sor kerül. Ha valakinek van ötlete, hogy mit érdemes még feltétlen megkóstolni a Balaton mellől (vörösben persze), elérhetési forrással legyen szíves ossza meg velem. Ezúttal az alábbi borok kerültek sorra:

     Néhány nappal ezelőtt bontottam két fehérbort, amelyeket nagyjából egy éve kóstoltam utoljára és akkor nagyon megnyerőek voltak. Bár komolyabban betárazni nem tudtam belőlük, pár palackot azért sikerült elfektetnem. Ezek mellé az utóbbi időszak számomra legkedvesebb vöröséből is bontottam, mindjárt két palackkal.