A nyári időszak ideális esetben egy évente visszatérő kéthónapos lehetőség arra, hogy a vizsgák végén, a tömeges szabadságolások alatt időt szakítsunk olyan dolgokra, amelyekkel a tavaszi-őszi egyetemi és munkahelyi kötelességek miatt egyébként kevesebbet foglalkozunk. Ehhez képest mindjárt augusztus van, én pedig a terveimmel ellentétben sokkal ritkábban ragadok borospoharat, a bloghasábjaink töltögetéséről meg inkább ne is beszéljünk.
Adósságok és tervformátumban ragadt tervek tehát vannak, a hátralevő időszakban pedig a telített naptár ellenére is törekedni fogok arra, hogy megvalósítsak belőlük egyet-többet. Ilyen tervmegvalósítás volt a közelmúltban szervezett kötetlen közös borozás is a blog fáradhatatlan éldolgozójával, furmintfannal, amelyet a nyári időjárási viszonyok miatt a négy fal közül a Kopaszi-gát lépcsőire delegáltunk ki.
Értekezni persze arról is lehetne, hogy a helyi (fogyasztó)közönség számára szemmel látható módon szokatlan volt az ötpalackos betevővel, borospoharakkal ücsörgő társaság, de egyrészt már beleszoktunk ebbe a szerepbe, másrészt pedig úgyis az a lényeges, hogy milyen benyomásokat gyűjtöttünk a koncepciómentes borsor palackjainak tartalmát töltögetve. Erről szólna négykezes beszámolónk, alább.
Maczkó "Medveálom" Rosé 2017
A bor halványabb rózsaszín árnyalatokban játszik, illatában obligát piros bogyós gyümölcsök, egy kis tutti-fruttival felturbózva. Kóstolva könnyű, itt is jönnek a piros bogyós gyümölcsök, valószínűleg egy késhegynyi maradékcukor is jutott bele, ezt tompítja némi fanyarság. Az összhatás így is inkább édeskés, úgyhogy nem a legideálisabb fröccs-alapanyag, akkor már inkább magában innám. Korrekt módon elkövetett, hibamentes tucat-
A klasszikus hazai rozékép és -igény tökéletes megtestesítője. Amennyiben az orrban beköszönő tutti-fruttit nem tekintjük hibának, úgy gyakorlatilag hibamentes anyag. A korty piros gyümölcsök sztenderd tengelye mentén mozog, sava van elég, hosszról, komplexitásról és egyéb mélységekről természetesen nincs értelme beszélni. Az a fajta rozé, amit már a fogyasztása közben sem esik nehezünkre elfelejteni. Magában kóstoltam, fröccsben ittam. Nulldecibel a hétköznapokra, 4 pont.
Gilvesy Sauvignon Blanc 2017
Az illat halvány, visszafogott, lassan szabadul fel a pohárból, de igazán intenzív sosem lesz. Fehér húsú gyümölcsök, alma- és barackfélék, a háttérben pici gyógynövény és zöldfűszer. Szájban sem különösebben intenzív, de tiszta, barackos, citrusos, zöldalmás jegyekkel operál. A korty laza, lágy, a savak nem adnak elég tartást, így kicsit luftos a közepe. 4p (furmintfan)
A fajta intenzív, zöld jegyeket is felvonultató karakterét kedvelők már az első pillanatban csalódni fognak az illat visszafogottsága miatt. Nem lennék meglepődve, ha spontán erjedt volna. Barackos, enyhén fűszeres karaktere van, a korty az illatnak megfelelően kissé csupasz, savai a szükségesnél visszafogottabbak. Korrekt, de kissé üres bor, az mindenesetre tény, hogy itthon kevesen törekszenek a fajta ilyesfajta karakterének bemutatására. Négy pont, felülről.
Laposa "Apukám Világa" Olaszrizling 2016
Igényel egy kis szellőztetést, hogy feltáruljanak rétegei és a kezdeti fülledtség eltűnjön. Fehér húsú gyümölcsök, pici fa, fehér virágok, piros héjú alma és termálvíz tűnik fel illatában. A korty öblös, jól kitöltött, széles savakkal megtámogatott, egyelőre picit talán hangsúlyos hordóval. Érett alma, citrusok, pici vasas termálvíz, kevés fa és fűszer határozza meg az ízképet. A szándék sikerült: valóban inkább emlékeztet a régi Laposa-borokra, mint a jelenleg tevékeny generáció tiszta és elegáns, de - számomra - gyakran kevésbé emlékezetes boraira, aztán mindenki eldöntheti, hogy ez most jó, vagy rossz. 6p- (furmintfan)
Laposa-boroktól szokatlan, de ezúttal koncepciószerűen kialakított oldschool-karakterű olaszrizling. Kezdetben fülledt, szellőzve jelentős tisztuláson esik át, de egy visszafogott termálos, petrolos jelleg mindvégig az illatban marad. A korty szerkezete kellemes, a határozottabb savak mellé némi hordófűszer társul. Nyomatban időutazás-érzést tartalmaz, így a pince modern vonulatát értékelőknek nem érdemes próbálkozni, a nyitottabb fogyasztók számára viszont érdekes lehet. Erős 5 pont.
Demeter Zoltán Tokaj Dry 2017
Demeter Zoltán tavasszal azt írta, hogy 2017-re tovább finomított borai stílusán. Most itt az első fecske, a címke szerint már Tokaj Dry névre hallgató egykori birtokfurmint. Kristálytiszta és jól definiált, mint Demeter Zoltán borai általában. Csupa lédús gyümölcs: fehér húsú őszibarack, körte, zöldalma, édes citrusok. Savai csiszoltak és mennyiségre pont elegendőek, a maradékcukor jobban kidomborítja az ízeket, a textúra teljesen sima. Egyvalamibe tudnék csak belekötni, az pedig az érzetre kissé emelkedett alkohol. 6p (furmintfan)
Birtokfurmint újszerű utakon. Az illat tiszta, gyümölcscentrikus. A kortyot analitikailag száraz, de érzékszervileg mégis fontos egyensúlyozó-szerepet betöltő maradékcukor gömbölyíti. Savai elegánsak, az illatban feltűnő barackos karaktert szájban is ügyesen hossza. Az egyensúlyt csak a végén beköszönő szesz billenti meg, amely hidegebb állapotban történő fogyasztással részlegesen javítható. Eléri a 6 pontot.
Kislaki Birtokvörös 2015
Kékfrankos és merlot a Jánoshegyről. Az illat intenzív, friss gyümölcsös, leginkább meggyről és piros ribizliről szól. A könnyed testet lassan bekezdő, aztán viszont meglehetősen határozott megjelenésű savak lökik előre, tannin szinte nem is érezhető. Ízben is abszolút a piros bogyós gyümölcsök viszik a prímet, megy, málna, ribizli képében. Bonyodalmaktól mentes, jól iható nyári vörös, akár még a szódát is elbírja. 5p- (furmintfan)
A pince birtokbora többnyire fehérben és vörösben is megbízható vételnek számít, ebből a sorból pedig a kettőezer-tizenötös vörös sem lóg ki, szerencsére. Kiválóan betölti a szerepét: az érett, de nem túlérett piros gyümölcsökről, a visszafogottabb tanninról és a lendületes savakról szól. Nem nagy megfejtés, de kifejezetten jó fogyasztani. Erős 4 pont.
