Március végével ismét sor került a Kézműves Borok Háza portfólió kóstolójára, amely bár szerény méretekben és körülmények között kerül megrendezésre, mégis az egyik legjobb hangulatú a hasonló bemutatók sorában. A baráti légkör kézzel fogható, jól láthatóan minden termelő és meghívott szívesen jön a rendezvényre. Hogy miért jó járni a „Szentesi Open” álnév alatt futó kultúrheppeningre? A válasz egyszerű. Ahogy az egyik, már a felső maligán-tartományba érkezett vendégtársam megfogalmazta: „Mert ide csak rendes embereket hívnak”. Bizonyára így is van. S a rendes emberek savak hajtotta étvágyát a Fény utcai piac kiemelkedő minőségű húsárukat kínáló sonkása – ezek szintén igen rendes emberek – próbálja évről évre kordában tartani.
Kezdjünk talán Losonci Bálinttal, aki a Mátra szőlővesszein a 2012-es évjárat tételeit csepegtette. A zöldveltelinire és rizlingszilvánira épített Parola fiatalos, tiszta és vonzóan zamatos. A Furmint eggyel komolyabb anyag, szintén nagyon tiszta és ízletes, szép hosszú lecsengéssel. A Zöldveltelini még csak tartályminta volt, de így is érezhető jó fogyaszthatósága és tartalmassága, elődjéhez képest ezúttal alacsonyabb szesszel. A magyar frankos és kékfrankos fajtákra építő Nyitni Kék 2011 hasonlóan kellemes, friss és gyümölcsös. A Cabernet Sauvignon 2011 csokis, fűszeres és lekvárba hajló gyümölcskarakterével egyedi jelenség. A Turán 2012 minta nagyon rendben volt, vastag és tartalmas, finoman gyümölcsös és a fajta borát sokszor gejlbe fordító pacsulisság itt messze határérték alatt van.
A Somlói Apátsági Pincészetet Balogh Zoltán képviselte, akivel végre egy jót beszélgettem. Ez szinte feledtette a korábbi, különféle fórumokon verkli módjára veretett vitáinkat. SAP fronton a koncepció abszolút nem, viszont a borok karaktere valamelyest változott. A 2009-es évjárat óta kényelmesebben és jobb körülmények között tudnak dolgozni, amelynek hála egy tisztább, frissebb és megközelíthetőbb Somlót kapunk a poharunkba. A változatlanul komoly extrakttal készülő, olajos folyású borokban a fajta csak másodlagos szerepet kap. Zoltán a 2011-es évjárat borait töltögette, ezek közül a Juhfark emelkedett ki szerkezetével és hosszú lecsengésével, de a stíluson belül a Hárslevelű és a Furmint is rendben voltak.
Somlóról csupán egy lélegzetvétel erejéig ugrottam át a Ság-Hegyre, ahonnan a Dénes Hegybirtok már korosabb borait lehetett kóstolni. Sajnos későn kapcsoltam, csak a Chardonnay 2008-ból jutott. Meglepett tartalmassága és kiváló érettségi állapota, hosszú lecsengése. A Furmint Februáron már volt egy pozitív élményem a termelővel kapcsolatban, figyelni fogok.
A tokaji felhozatalból ezúttal csak a Kikelet száraz borait méricskéltem. Semmi meglepetés nem ért, a borok tiszták és kiválóan elkészítettek. A Farkas Furmint 2011 sűrű, testes és tartalmas, de a Lónyai Hárslevelű 2011 eleganciájával, szerkezetével igencsak leckézteti!
Egerből az Orsolya Tehéntánc 2011 maradt meg bennem élénken. Tarnóczi Zoltán elmondása alapján náluk a 2011-es év vörösben kiemelkedő, míg fehérben csapnivaló volt. 2012 pont fordítva alakult, ott a fehérek muzsikáltak jobban. A 80% kékfrankos és 20% cabernet franc-ra épített Tehéntánc zamatos, frissen savanyú gyümölcsös és fűszeres, savai elég markánsak, citrusos állagúak, remélhetőleg megszelídülnek idővel. A régi-új Bukolyi birtok Bikavér Selection 2011 szintén nagyon rendben van, buja, intenzív, elég friss és nagyon érett gyümölcsből készült.
Villányt egyedül Kiss Gábor képviseltette, a Rosé 2012-et és a Cabernet Sauvignon 2011-et kóstoltam. Előbbi tiszta, itatja magát, finoman gyümölcsös, utóbbi pedig komplett stílusváltást hordoz magában. Korábban – 2009 előtt – nagyon sokan panaszkodtak Gábor boraira, mondván elképesztően tanninosak és húznak, étel nélkül nehezen csusszannak. Ezúttal a cabernet bár tanninos, nem idézi meg a múltat, ellenben friss és jól összerakott, megfelelően adagolt hordós jegyekkel.
Jöjjön akkor Sopron, amely a Kézműves Borok Házánál csakis Ráspit jelentheti. Amilyen remek élmény volt a személyes látogatás, és amennyire jónak tűntek ott a hordóminták, annyira csalódást keltett ez a sor. Pontosan ezért ódzkodom egyrészt a hordóminták pontozásától, másrészt a pincében – különösen a téli időszakban – való kóstolástól. A legjobb hordókból lopózott borokban gyakran csak a szerkezet evidens, a finom aromatika, vagy a hibákra utaló apróságok pedig elvesznek a hidegben. A most vizslatott tételeknél frekventáltan jött szembe az esetenként igen zavaró nedves földes és céklás aromajegy, amely a borok jó részét uralta. Persze el lehet hessegetni az ilyesmit a terroir-ral, de én inkább a geozminra gondolnék először. A Kékfrankos 2011 nagyjából rendben van, pinot noiros rendszerű, enyhén földes-céklás. A Kacsó 2011 (csókaszőlő) – olyan jónak tűnt hordóból! – hasonló, csak érezhetően koncentráltabb alapanyagból készült. A Skadar 2011 (kadarka) illós, acetaldehides és gyümölcseiben is rendkívül fáradt, egyértelműen oxidált. A Syrah 2009 ismét tetszett, a Zweigelt Válogatás 2009 – bár erőteljesen kemény bor – van benne fantázia. A bemutatott Merlot 2011 hordóminta szintúgy nagyon földes-gyökeres hatású, oxidáció tagadhatatlan jegyeivel. A Resveratrol 2009 intenzív, zamatos, brutál tanninal, kiváló savval, aszaltas karakterrel és hosszú lecsengéssel.
Végül Török Csaba és a 2HA Szőlőbirtok és Pincészet, amely az est egyértelmű „aranyérmese”. A 2HA borokkal eddig sem volt gond, de a kiválóan sikerült 2011-es évjárattal a birtok beérett és egyértelműen felnőttkorba lépett. Mindez nem csak a hazai ugar kontextusában értendő, hanem Csaba borai akár nemzetközi színtéren is versenyezhetnek. Az Olaszrizling 2011 rettentő jó, nagyon tiszta, okosan használt fával, zamatossággal és eleganciával. A Cabernet Franc 2011 szinte hordómintás még, sűrű, intenzív, érett és túlérett gyümölcsökkel, egyelőre elég jelentős fával, hosszú lecsengéssel. A Shiraz 2011 egy osztállyal feljebb játszik, elegáns, mélységeket rejteget, borsos kis hűvössége mellett szuperérett fekete bogyós gyümölcsöket kínál, non plus ultraként feszességet adó sav is maradt benne. A Tabunello 2011 elképesztően jó bor, illatban egyelőre zárt, de minden ízében végre sangiovese. Piros bogyós gyümölcsös, rózsás, nagyon koncentrált, de mégis szinte légies tartású. A fás hatás több a kiválónál, sava feszes és fókuszált kortyot ad, hosszú lecsengése egyenletesen búcsúztatja a bort. Mind a Shiraz, mind a Tabunello egyértelműen „befektetésre ajánlott” kategória. És ha tudnánk, hogy a birtoknál nem is ezek 2011 legjobb tételei, akár zokogni is kezdhetnénk...
Szép volt, jó volt, sok rendes emberrel, jó borokkal és remek sonkákkal.
(A rendezvényre Szentesi József meghívására látogattam el. Köszönöm a lehetőséget!)
