Nelson, az azonos nevű városról elnevezett borvidék ugyanúgy Új-Zéland Déli Szigetének északi részén található, mint Marlborough, de borászati szempontból nem tett szert akkora hírnévre, mint a szigetországot a világ bortérképére felhelyező keleti szomszédja. A szőlőültetvények területe Marlborough 28000 hektárjához képest mindössze 1100 ha, így kézenfekvő, hogy ebben a régióban inkább kis butikborászatokat találunk a nagyobb birtokok helyett.
Érdekes adalék, hogy az első szőlő tőkéket a vidékre érkező német telepesek ültették, még az 1800-as években. A modern borászatok áttörése az 1970-es években kezdődött, többen közülük ma is borvidék élvonalába tartoznak.
A klíma mérsékelt, a napsütéses órák száma magas, a talaj az óceántól távolabb kavicsos,sziklás, a parthoz közelebb üledékes, homokos. Szőlőfajtákat illetően is sok a hasonlóság Marlborough-val: messze a sauvignon blanc foglalja el a legnagyobb területet, majd a pinot noir, a pinot gris és a chardonnay következik. Nelson-ban sauvignon blanc a marlborough-i testvérekhez képest kevésbé harsány, visszafogottabb, elegánsabb arcát mutatja, kicsit közelebb a fajta óvilági arcához, de a kötelező friss gyümölcsökkel és savakkal.

Itt az idei utolsó külföldi válogatás is, benne sok spanyol vörös, izgalmas pinot noir-ok Oregonból, újvilági és óvilági sauvignon blanc-ok és még sok más bor.

Sauvignon blanc-okat vizsgáztattunk már egyszer idén nyáron, akkor egy kisebb magyar sor került terítékre. Most külföld következik, Óvilág és Újvilág vegyesen. Először nagyobb sort akartam kanyarítani az asztalra, utána gondolatban három borra redukálódott a menü, amelyet az utolsó előtti pillanatban sikerült mégis felduzzasztani. Igyekeztünk a barátságosabb árú tételek közül válogatni, sőt, némi plusz aktualitást kölcsönöz a sornak, hogy szerepel két olyan bor is, ami helyet kapott egy kereskedő (hamarosan véget érő) szokásos őszi akciói között.