Spanyolország mintegy 120 földrajzilag meghatározott borvidékkel rendelkezik (ebből 2 DOC/DOQ és hatvannál is több DO besorolás), ezek nagy részével a magyarországi fogyasztó nem is találkozik, Spanyolország (is) tehát valóságos kincsesbánya rejtőzködő borvidékek szempontjából. A mai írás témájául szolgáló borvidékről én pl. két hónappal ezelőtt olvastam először, amikor egy spanyolországi kiruccanást tervezgettem. A sorozat legfrissebb posztjának különlegessége tehát, hogy helyszíni látogatás is fűződik hozzá, és remélhetőleg akad még majd ilyesmire példa a későbbiekben is.

Porrera, Priorat, Katalónia, Spanyolország. 2016. július

Carles Ortiz vadul artikulálva csapkodja a kormányt, miközben viseltes Ford terepjárójával átzökkenünk egy szép nagy víztócsán. „Na, látod… Ez az egész nagyon tetszik nekem!” – mondja, miközben függőlegesen tartott mutatóujjával füléről lassan libabőrös alkarjára mutat. Prioratban vagyunk, nyár közepe van, hideg nem nagyon lehet, de azért mi is érezzük a kellemes reggeli hűvösséget. Az előző estét a kb. negyven kilométerre lévő tengerparti Tarragonában töltöttük, önfeledten iszogattunk egy borbár napernyője alatt, miközben irdatlan vihar kerekedett, mindenki menekült, amerre látott, az utcákon hamarosan az errefelé ritkán látott víz locsogott. „Tegnap 25 milliméter esett! Ez 2000 kilóval több szőlőt jelent!” – folytatja Carles még mindig a kormányt ütlegelve. Egy olyan helyen, ahol tőkénként jó, ha egy kilót lehet termelni, és hektáronként jó, ha 5-10 hektoliter bort lehet készíteni, óriási ajándék a víz. De Carles nem csak a plusz termés miatt örül, hanem tisztában van vele, hogy ez jobb savakat, lassabb érést, több frissességet és talán alacsonyabb alkoholt jelenthet majd a végelszámolásban…