A rejtőzködő borvidékek aktuális részében Észak-Olaszország egyik legkedveltebb üdülőhelyét, a Garda-tó környékét vesszük górcső alá. Kicsit csalok most, mert igazából nem egy, hanem kettő borrégió szerepel a mai részben, de mivel a kiszemelt pincészet mindkettőről palackoz bort, ez most így tűnt kézenfekvőnek.
A Garda-tó Olaszország legnagyobb tava és egyik legkedveltebb üdülőhelye. A tó partjait három olasz tartomány határolja: nyugatról Lombardia, keletről Veneto, északi csücskét pedig Trentino-Alto-Adige. A Garda-tó körül több borrégiót is találunk, a két legismertebb és legjelentősebb a fehérboros Lugana és a vörösboros Bardolino.
Utóbbiról most nem lesz szó, de mivel a rovat eddigi részeiben mindig egy pincétől kóstoltam 1-1 fehér- és vörösbort, így most sem tettem kivételt, és a vörös tétel is a közelből, Lombardiából érkezik, Alto Mincio Rosso IGT megjelöléssel. Lugana-ról igazság szerint már tavaly írtam egy átfogó kóstoló alkalmából, de mivel már akkor is tervben volt egy Lugana-cikk a "rejtőzködő borvidékek" sorozatban, így most felfrissítem az emlékeket.
Lugana
A Garda-tó déli csücskénél található körzet, Lugana fehérborai a turbiana fajtából készülnek, amely genetikailag a verdicchio rokona, korábban pedig a trebbiano-val hitték azonosnak. Lugana DOC 1967-ben kapta meg eredetvédelmi státuszát, a 2017-es adatok szerint 2113 ha szőlőterülettel rendelkezik, nagyobb része Lombardiához, egy kisebb keleti szeglete Veneto-hoz tartozik. Az alacsony dombokkal tagolt vidék talaja agyagban gazdag, üledékes, felsőbb részein krétás-meszes-agyagos keverékkel, a dombosabb részeken több homokkal és kaviccsal. A tó hőkiegyenlítő hatásának és a lágy szeleknek köszönhetően a klíma enyhe, viszonylag alacsony napi hőingadozással.
A turbiana legjobban a száraz, agyagos, szilikátos és meszes talajt kedveli, így a gleccserek által kialakított Garda-tó déli partján éppen megfelelőek számára a geológiai adottságok. A turbiana nem csak behízelgő, de jól érlelhető borokat is képes adni, sokoldalúságának köszönhetően többféle borstílus elkészítésére is alkalmas. A borok több, mint 90%-a az "alap" Lugana DOC, ezen kívül négy további kategória létezik: Superiore (legalább 1 éves érlelés, legalább 12% alkohol), Riserva (legalább 2 év érlelés, ebből legalább 6 hónap palackban, legalább 12% alkohol), Spumante (tankpezsgő és palackban erjesztett pezsgő is készülhet ebben a kategóriában), illetve Vendemnia Tardiva (késői szüret).
Alto Mincio
Alto Mincio IGT megjelöléssel a Garda-tótól délre, Kelet-Lombardiából, Mantova környékéről származó palackoznak borokat. Eredetvédelmi szempontból fiatal és igen aprócska régióról beszélünk: 1995-ben hozták létre és 2015-ben mindössze 33 hektáron termett szőlő. A földrajzi adottságok kialakulásában itt is fontos szerepet játszott a jég: a szőlő leginkább egy amfiteátrum-szerű, gleccserek vájta dombos medencében terem. Fehér és kék szőlőkből készül itt a pezsgőtől az édes borig minden, világfajtákból (chardonnay, pinot gris, pinot blanc, riesling, sauvignon blanc, gewürztraminer, merlot, cabernet sauvignon, pinot noir) és olasz fajtákból (garganega, molinara, rondinella, sangiovese) egyaránt.
(A fotót a pince honlapjáról kölcsönöztem)
Ottella
Lodovico, Francesco and Michele Montresor 1880-ban alapított borászata az egyik legrégebbi és az egyik legfontosabb Lugana-termelő pince. A 25 hektáros birtok nagy részén a Lugana-k alapanyagát adó turbiana terem, amelyből aromás, friss, elegáns és kifejező borokat készítenek, de Valpolicella boraik is elismerésnek örvendenek. A borok címkéjén látható nyolc babafej a birtok területén az 1500-as években született nyolcas ikreknek állít emléket.
A borászatnál Lugana az újbortól a hosszabban érlelt Riserva-ig több kategóriában is készül, de más fajtákkal házasítva a turbiana-t késői szüretelésű borhoz is felhasználják. Vörös térfélen a helyi és nemzetközi fajták házasításából készített vörösborok mellett a hagyományos Valpolicella kategóriákat (Amarone, Ripasso) is megtaláljuk a szortimentben, de grappa is készül a birtokon.
Ottella Le Creete Lugana 2017
Válogatott Lugana a fehér krétás talajú "Le Creete" dűlőből, nagyrészt egész fürtösen préselve, tartályban erjesztve, majd 6-8 hónapig finomseprőn érlelve.
Az illat először húslevesre emlékeztet leginkább, kis pörgetéssel ez eltűnik és szépen jönnek a gyümölcsök, leginkább citrusok, őszibarack és egy kevés trópusi gyümölcs, az illat intenzitása fokozatosan nő. Leginkább egy érettebb gyümölcsöket felvonultató sauvignon blanc-ra emlékeztet, rszabival mindkettőnknek a Terlan Winkl-je villant be párhuzamként. A közepesnél valamivel karcsúbb test lendületes, de finom tapintású savakra épül, enyhén krémes is a bor textúrája. Ízében - ahogy az illatban is - citrusok, lime, őszibarack, pici trópusi gyümölcs, érintésnyi mandula, halvány sósság jelennek meg. Mintha éppen kezdené megérinteni a palackérettség, de közben bőven hordoz friss jegyeket, ez a kettősség pedig még izgalmasabbá teszi. 6p
Ottella Campo Sireso 2015
Corvina veronese, merlot és cabernet sauvignon házasítása. A szőlők nagyobb részét feldolgozás előtt 2 hónapig szárították. A bor palackozás előtt 225, 300 és 500 literes hordókban érlelődött 18 hónapig.
Az illat leginkább érett és aszalt meggyet idéz, enyhén likőrös, majd szellőzéssel csokis, bőrös, cipőpasztás, idővel halványan földes jegyek is feltűnnek. Masszív megjelenésű bor (ahogy az egyedi palackja is), mindene kicsit sok, mégis kiegyensúlyozott marad és hosszan tart. A vaskos testet kifejezetten feszes savak támogatják, a tannin érett, bársonyos, az alkohol nem lóg ki. Ízében is visszatérnek az érett-aszalt meggyes jegyek, pici csokoládéval és aszalt paradicsommal. Szép bor, és még van benne jó pár év tartalék. 6p
Irodalom:
Jancis Robinson, Hugh Johnson: A világ boratlasza
http://www.consorziolugana.it/
