Szakértelem hiányában csak egyfajta önző, fogyasztói szemszögből tudom vizsgálni azt a fajta közérdeklődést, ami az olaszrizlinget, mint szőlőfajta-alapot igyekszik körülvenni az elmúlt időszakban. A Kárpát-medence leginkább köznyelven megszólaló fehérszőlője tekintetében elsősorban annak önnön sokszínűsége tűnik ki, mint kapaszkodási pont. Értem ezt pontosabban arra, hogy a fröccsalaptól kezdve a középszinten át egészen a klasszismagasságú dűlőmutogatásig alkalmas mindenre, ha a feladatának megfelelően tartódik karban. A névvita, valamint a vélt-valós túldimenzionálással kapcsolatosan időről-időre előkerülő népi hangok borissza-szempontból mintegy lényegtelenek, ennél sokkal fontosabb, hogy valóban egyre több érdekes, sokszínű, valamint a termőterületről is mondanivalóval bíró bor kerül kerül ki a fajta keretei közül, ez pedig ad okot némi optimizmusra, bizakodásra és érdeklődésre. A Felvidéken tevékenykedő Bott-pince olaszrizlingje pedig mintha efféle ékes példa lenne, dacára annak, hogy közel sem képezi a pinceportfólió fókuszpontját. Ez a muzslai olaszrizling ugyanis éppen elég érdekes ahhoz, hogy érdemeljen némi figyelmet a rohanó borvilág nagyjai között is, még akkor is, ha kettőezer-tizenhat olasza közel sem pincezászló-viteli célból készült el. Ennek ellenére úgy vélem, hogy magasabb lécet ugrik meg, mint néhány határon inneni kategóriatársa.

Az olaszrizling őszinte, természetes és sokszínű arca ugyanis éppen ilyen. Tiszta, éppen azokra a közérthető, fanyar alapokra építkezik, amelyeket a fajta csupaszon is képes élethűen, megbízhatóan visszaadni. Egyrészt spontán erjedt, amely miatt jóval alapanyag-centrikusabb, mint technológiai társai, másrészt a kiváló minőségű és ügyesen mért mennyiségű hordó, valamint a seprőn történő és nyolc hónapig tartó pihenés ad hozzá annyi pluszt, amitől nemcsak közérthetően szerethetővé, hanem több oldalról is körbeörülhetővé válik az úgynevezett végeredmény. Az illat és a korty első benyomásra ugyanis élénk, éles és fanyar, de sokszínű és gazdag, szerethető savassággal. Ha behatóbban szöszölünk vele, előkerülnek a hordófűszerek és a trópusi gyümölcsök is. Érzetre száraz, a korty hosszú és élettel teli, van benne annyi gyümölcs, annyi szín, amitől még az ilyesfajta átlagon felüli mennyiségű és minőségű sav sem túl sok. Jó a teste, és még szépen fel is öltöztették. Egyszerre szép és érdekes bor, objektíven inkább a 6, mintsem az 5 pont közelében. Élő, friss bizonyíték, hogy a fajta a Garam mentén is otthon van. Hát legyen is. (cca. 4000 Ft, Bortársaság)