Július idusán érkezünk Tain-l'Hermitage barátságos kisvárosába. Rendkívül takaros és kellemes kultúrhelynek tűnik, mint a vidéki Franciaország úgy általában. A turizmus fősodra most messze elkerül innen, zavaró tényező a fasorban sincs. Egy nappal korábban még a Szent Bernát-hágón olvadozó hóbuckákat és a lomhán gurgulázó mormotákat csodáltuk. Itt „lent” azért elég meleg van, a dél már finoman próbálkozik, miközben még az Alpok hatása is érvényesül. Az egész települést az időtlenül legendás Hermitage domb brutális, kézzelfogható gránittömbje uralja. A mintegy 140 hektáros Hermitage Franciaország egyik leghíresebb termőhelye, a syrah fajta abszolút cru-je. Egyetlen szempillantással felmérhető, hogy az egész történet nem csak az altalajról, a kavicsokról meg a vízelvezetésről, hanem a tökéletes kitettségről szól. A nagy értékű termőhely az érett syrah apoteózisa, amely nem feltétlenül egyértelmű itt északon.

No, akkor rezignáltan, ám de nagy igyekezettel fogok Rhône-sorozatomba. 2013 júliusában két hetet sikerült a Rhône folyó völgyében tölteni. Saját autóval, sátorral, időnként kis helyen meghunyászkodva, rovarcsípések közepette, de a létező legnagyobb szabadságban követtük a Rhône méltóságteljes kanyarulatait. Északról délre, a hűvös-kellemestől a gatyarohasztó forróságig haladtunk, hogy a tizenhárom, előre eltervezett szakmai pincelátogatás szemüvegén át árnyaljuk ismereteinket. A syrah borsosságától indulunk el tehát, hogy a grenache piros bogyós lekvárjain átgázolva, végül a rusztikumként ismeretes mourvèdre hazájába érkezzünk meg.

Más is társult velem, így ha máshol – és máshogy – olvasnátok e kalandról, az nem puszta véletlen hát. Jó szórakozást!

A Rhône látványa valahonnan a Condrieu tetejéről

A sorozat eddig megjelent cikkei:

M. Chapoutier (Hermitage)

Franck Balthazar (Cornas)

Domaine Vincent Paris (Cornas)

Chateau de Saint Cosme (Gigondas)

Domaine du Pegau (Châteauneuf-du-Pape)

Jean-Michel Stephan: Az élet kén nélkül (Côte-Rôtie)

Látogatóban Michel Gassier-nél (Costières de Nîmes)

Mostanában egyre többször nyitok kedvtelésből, mindenféle koncepciót mellőzve palackokat, ezért úgy döntöttem, hogy felélesztem a réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban létezett sorozatot, és elkezdem megírni az eddig többnyire poszttalanul hagyott, amúgy remek borokat. Legutóbb például egy pannonhalmit és egy somlóit ittam; nem is egymás mellett, hanem egymás után. Bár egyik sem szerepelt rosszul, mégis kevesebbet kaptam tőlük, mint amennyit vártam; egyedi, izgalmas borok közepes élvezeti értékkel.

Samuel Tinon egy igaz magyar bor-rejtély. Pedig megközelítőleg sem magyar, sőt francia és mégis Tokajra tette fel munkásságát. A Sainte-Croix-du-Mont-ban (Bordeaux) található családi birtok ellenére Olaszliszka „varázsát” választotta, amelyet gyermekei és felesége, Mathilde Hulot borszakíró is megosztanak vele. Ha még hozzávesszük, hogy Tinon pincéjében – az utolsók között – élesztőhártya alatt száraz szamorodni készül, hát furcsa érzésünk támadhat. Hallani pedig nem nagyon hallunk róla, borait sem kóstolgatjuk, hiszen alig találkozni velük Magyarországon. Nemrég Olaszliszkán jártam, hogy többet megtudjak Monsieur Tinon titokzatos világáról...