A Borrajongó

Párbajok II-III.

2013. június 24. 06:00 - drbarta

Folytatódnak a párbajok, rögtön több is, hiszen annyi, de annyi minden furdalja kíváncsian az oldalamat. A jelen sor kreálásának mozgatói nagyjából az alábbiak voltak.

Kifejtettem már a múltban, hogy számomra a Prager Klaus az eddigi legjobb bor a karrieremben a kategóriáját tekintve, azaz eddigi szerény tapasztalataimmal ezt a tételt tartom számon az egyik lehetséges alternatívának a gyakorlatilag tökéletes nagy száraz fehér borra.

2013-06-21 19.01.25.jpg

Eme kellően merész kijelentést persze rendre illik újra és újra tesztelni, azaz méltó kihívókat tenni mellé.  Wachau legkomolyabb borai közül már több alkalommal is sikerült kitűnnie,  sem F.X Pichlertől, sem Hirtzbergertől, sem Knoll-éktól nem kóstoltam még olyan bort, melyet jobbnak tudnék tartani. (Ezzel persze biztosan rengetegen vitatkoznának, mi több tisztában vagyok vele, hogy a nemzetközi szakértők szerint sem ez Wachau legjobb bora, de nem tehetek róla, ha számomra meg az) .  De mindenestre a továbbiakban ugorjunk egyéb vidékekre összehasonlítandó alanyért.

Fajtán belül maradva németországi borral eddig még csak szúrópróba jelleggel tudtam tesztelni a Klaust. Most is ez történik és bizonyára nem is ez lesz az utolsó és mindent eldöntő alkalom. A Georg Breuer-pincét a 19. század végén alapították. A harmadik generációt képviselő Bernhard Breuer úttörő szerepet játszott anno a nagy száraz német riesling megszületésében. Halála után fia és menye irányításával is a legjobb száraz bor termelők között tartják számon a pincét az eredendően édes boros Rheingau-ban, sőt egész Németországban is.  Rüdesheim legjobb dűlőin kívül a monopol helyzetben művelt Rauenthal-i Nonnenberg-ből készítik top dűlőszelektált száraz riesling-jeiket. Ez utóbbi bornak a 07-es évjárata lenne mai egyik kihívónk.

Ha viszont általánosan a perfekt nagy fehérről beszélünk, akkor nem csak rieslingekkel illő versenyeztetni Klaus barátunkat, hanem elő a farbával, nézzük mit tud egy komoly burgundi mellett.  Tudni kell, hogy Burgundia a világ legdrágább borvidéke címet nem csak a fantasztikus pinot noir-jai végett viseli, hanem a chardonnay-nak is itt található a fokozhatatlan fellegvára.  Sajnos a költségvetésbe nem fér bele, hogy Burgundia legdrágább fehér borát tudjam prezentálni, de ha belegondolok nem is feltétlen az érdekel, hogy sokszáz euróért létezik-e Klaus-verő burgundi, hanem mondjuk 100 euron belül mi a körkép. Ezen feltétel teljesülése mellett azért kemény versenyzőt igyekeztem nevezni a párbajra.  A Follin-Arbelet jó nevű birtok, Corton-Charlemagne pedig egyike a Cote d'Or tényleg csak néhány grand cru minősítésű chardonnay-ban utazó appellációinak.  A most kóstolt 2006-osról nem találtam Burghound-os értékelést, de az újabb évjáratok 92-93 körül szoktak lenni. Jancis Robinson-nál 18.5-re volt jó a jelen bor. Ő lenne a Klaus másik kihívója.

És végül az örök kérdés, az eddig bevezetett és tulajdonképpen a világ élvonalát jelentő szinthez képest hol tartunk mi? Ebből az apropóból egyik kedvenc furmintomat is delegáltam, Bott-ék 07-es Csontosát. Sokszor kóstoltam ezt a bort, és még soha nem okozott csalódást, ennek ellenére egy pillanatig nem gondoltam, hogy ezt a sort esélyes lenne megnyerni, de úgy éreztem előzetesen, hogy meg fogja mutatni szépségét ilyen kontextusban is.

A négy bort mindenféle sorrendben, több napon keresztül kóstoltam. Íme a végeredmény:

 

Bott: Tokaji furmint Csontos 2007

Eleinte zárkózott az illat. Jellegzetes sós-gyurmás ásványosság, némi érett körte. Később csodálatosan kinyílik, egészen érdekes aszalt szilvás aromák, sokféle fűszer, szegfűszeg, mézeskalács csatlakoznak. Szájban közepesnél nagyobb a test. Telt íz, karakterben itt is kell némi szellőzés a kitárulkozáshoz, de ha ez megtörtént akkor egy igazán zamatos, élettel-teli borral állunk szemben. Tömör, ásványos mag, zsírosan sűrű konzisztencia, élénk, magas, fajsúlyos savak, szép hosszú lecsengés, némi hordócseresség.  Komoly anyag, mint eddig mindig, sok örömmel, kifejező karakterrel, akkor is ha a sorban vannak még mélyebb, még tömörebb, illetve egységesebb szerkezetű tételek. Magabiztos 7 pont. (91). Az árára nem emlékszem pontosan, 2500-3000 Ft. között rémlik egy fél literes palack. Természetesen remek vétel és megvenném újra.

Dom. Follin-Arbelet: Corton-Charlemagne 2006

Igen mély illat, krémes közegbe ágyazott érett sárgahúsú gyümölcsök, főleg ananász, puncs, vajasság, pörkölt magvas-toastos aromák. Nagyon erős a hordó, de az alapanyag is komolynak ígérkezik. Közepesnél nagyobb test. Vaskos ízek, szájban is a minőségi hordózott gyümölcs és még inkább maga a minőségi hordó  szabja meg az arcát, amiért én kevéssé rajongok. A szerkezet viszont tényleg pazar. Tömör, sűrű, szilárd, igen hosszan fejlődő korty, ugyanakkor kifogástalanul egyensúlyos bármely pillanatban. Hosszú lecsengés, jól integrált, finom felszínű cserességgel. Első nekifutásra, mint alapanyagot egy lépéssel mélyebbnek és fókuszáltabbnak éreztem az előző bornál, amit viszont a visszakóstolások nem erősítettek meg, mindig azt éreztem koncentráltabbnak, ami épp a számban volt. Az alkotók egysége, a bor egészének csiszoltsága, kiműveltsége itt talán tényleg egy kicsit magasabban van, ugyanakkor a hordó dominanciája végett ezt a bort kevésbé éreztem kifejezőnek. A határozott 7 pont (91) azért egy pillanatra se került veszélybe. 80 Euro környékén.

Georg Breuer:Rauenthal Nonnenberg Riesling Trocken 2007

Hűs, de érett citrusok, petrolosság, komplex ásványosság. Tipikus riesling, nem is túl színes, de élénk és tényleg mélyről jövő az illat. Szájban alig közepes a test, intenzitásban viszont legalább ott van, mint az előzőek, sőt. Rigid, hűvös, csontszáraz citrusos-minerális ízek, de mégis sziporkázik az egész. Azon kívül, hogy kritálytiszta zamatosságát személy szerint sokkal jobban szeretem, mint az előző krémes-hordós világát, szerkezetben is abszolút ott van. Remekül fókuszált kortyközép, hihetetlen precíz, acélos,mégis tökéletesen integrált savak, hosszú, részletgazdag kibontakozás, illetve a lehető legtisztább utóíz felfedve a beleköthetetlen egyensúlyt és egységet. Rendkívül elegáns bor, bizonyos értelemben még a Pragernél is elegánsabb. 7.5-8 pont határán (92-93)  35 Euro körül van az ára, nagyjából reális, alkalomadtán megvenném újra.

Prager: Riesling Smaragd Klaus 2007

Hasonló világú, de némiképp melegebb és mindenképpen nagyobb töménységet ígérő illat. Citrusok, kövek, némi petrol, pici gyógynövényes-karamelles érettség, mélyben szunnyadó kraft. Szájban közepesnél jóval nagyobb a test. Az ízek mélyek, teltek, rétegzetten tárulkoznak fel. De a lényeg ismét a közepétől jön. Valami elképesztő a koncentráció, olyan magja van, hogy az már szinte gravitációs mezővel bír :) egyszerűen nem lehet kiűzni a szájból. Jönnek az újabb és újabb hullámok, az ember csak hitetlenkedve csóválja a fejét miközben forgatja a szájában, bűn idő előtt lenyelni. A konzisztencia finoman krémes, a savak érettek, fajsúlyosak, kiválóan integrálva kísérik az extrém hosszú lecsengést. Színek, komplexitást tekintve lehet esetleg feljebb, de mindig rácsodálkozok hogy szorulhat ekkora mélység, erő egy száraz fehérborba. Érdekes tanulság, hogy az első kóstolásra a tömörségével, koncentrációjával hódító Corton-Charlemagne ez a bor után közvetlen visszakóstolva mennyivel lazábbnak és rövidebbnek hat. 8.5 pont. (94)  30 Euro. Elég nagy összeg egy palack borért, a minőséget tekintve mégis best buy.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr615374100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása