Ismét lehetőségem volt néhány magyar bort mutatni new york-i és philadelphia-i borbarátaimnak. Kóstoltunk már magyar fehéreket többfelől, legutóbb vörösöket szintén több borvidékről, ezúttal pedig úgy gondoltam, hogy fókuszáljunk Tokajra. Öt száraz és két édes bor került sorra, amelyekkel nagyjából sikerült is lefedni a főbb fajtákat és bortípusokat. A társaság egyöntetűen szerette az édesborokat, a szárazak közül is mindenki talált kedvére valót. Most már csak az az egyetlen probléma, hogy tudtommal ezen borok egyike sem beszerezhető néhány ezer kilométeres környezetemben...
Tizenegyes furmintok
Kedves téma került napirendre a klubban, ugyanis fullos száraz furmintokból állítottunk össze egy sort. Egy meglehetősen fiatal történelemre visszatekintő műfaj, ami véleményem szerint egészen fantasztikusan sült el, tovább haladva ezen nyomon, számomra tulajdonképpen a magyar borászat legnagyobb "találmánya" az elmúlt tíz évből annak felismerése, hogy Tokaj nemcsak természetes édes borban, hanem termőhely-szelektált szárazban is klasszis szintre képes.
A koncepció szerint teljesen különböző árkategóriákat érintünk, lényegében 2500 és 10000 Ft. között teljesen vegyesen. Évjáratként pedig egységesen 2011-eseket válsztottunk abban a reményben, hogy a borok még tele lesznek gyümölccsel, fiatalos bájjal, ugyanakkor a palackozás nehézségeit, egyáltalán a csikós rúgkapálást már le kellett, hogy vetkőzzék.
Vakon kóstoltunk, az első, nem tokaji, de mégis témába-vágó tétel kivételével. Ebben a sorrendben jöttek a borok.
Tokaji hétvége III. Nagy 06-os kóstoló
Szombat délelőtt történt a tulajdonképpeni "necsakírja". Kivezényeltek bennünket a Kulcsár dűlőbe, ahol egész délelőtt oltványokat pótoltunk. Mit ne mondjak, elég fárasztó dolog, pláne a fizikai munkához egyáltalán nem szokott papír-bloggereknek. De a "mélypont" után jóra fordult sorunk, délután már kizárólag az volt a feladatunk, hogy finomakat együnk és főleg igyunk.
Este ismét a Bodó-portánál gyűlt össze a díszes társaság kemény szellemi munkára egy kimerítő 2006-os évjárat-kóstoló képében. Vakon kaptuk a borokat és hogy ne terheljük túl a rövid-távú memóriát minden ötödik tétel után leleplezés (és persze esetenként nagy fölhördülés) következett. Ezúttal megpróbálkoztam hozzávetőleges pontokat is írni.
Íme a sor:
Tokaji hársak 2011-ből
Ezt a kóstolót még év eleji tokaji kirándulásunk alkalmával álmodtam meg. Ugyanis végigjárva kedvenc pincéimet, megkóstolgatva a hordómintákat az az érzésem támadt, hogy 2011-ből jóval több meghatározó hárs fog születni, mint bármikor korábban. Emlékszem, már alig vártam, hogy a legjobban tetsző tételeket végleges formájukban, készen, egy pazar sor keretein belül itthon is megnézhessük, rájuk csodálkozhassunk a "klubbal" együtt is.
A sor megszületett, nagyjából sikerült beszerezni mindegyiket azon hársak közül, melyek az említett tavaszi, elég fokozott tempójú túránk során mély hatással voltak rám, egy kivételével ezekből a borokból állt össze a kóstoló.
Nagy elvárásaim voltak gyakorlatilag mindegyik tétellel szemben, a sort vakon kóstoltuk.
Balassa István: "B-37" Tokaji Furmint 2011
A szokatlan jelölésben utalást találhatunk a borász nevére (Balassa), a bor termőhelyére (Betsek-dűlő), illetve a borász életkorára, házszámára, az út számára, melyen gyakran közlekedik (37).
Eleinte igen zárkózott az illat. Időt hagyva neki egyre szebb lesz, némi megszokottabb late harvest-es kajszin kívül sokkal inkább birsalma, körte, alma, pici akácméz fedezhető fel. Közepesnél nagyobb test. Telt ízek, az illathoz hasonlóan érett fehér húsú gyümölcsökkel. Korrekt struktúra, közepesen tömör kortyközép, ásványosabb irányba forduló karakter. Nem túlzó édesség, könnyedén kiegyensúlyozzák a fajsúlyos, széles, kellően élénk savak. Közepesnél hosszabb lecsengés, pici, nem zavaró cseresség az utóízben. Lehet szokatlanul hangzik, de az értékeinek, illetve gyümölcseinek jellege, általános világa alapján nekem félúton volt egy tipikusabb édes tokaji és egy komolyabb, érett alapanyagból készült száraz tétel karaktere között, lehet kicsit közelebb is az utóbbihoz annak ellenére, hogy 97 gramm maradékcukorral bír. Összességében lehetne talán picit csiszoltabb, illesztés-mentesebben gördülékeny, de rendben van. 6 pont.
Tokaji hétvége II. Balassa István és a Szent Tamás Pincészet
Sárospatakról Mádra vezetett utunk. Itt Balassa Istvánnal találkoztunk, aki a saját boraiból és a Szent Tamás Pincészet tételeiből is hozott egy merítésre valót.
István azon kevesek közé tartozik, akik nincsenek annyira rossz véleménnyel a 2010-es évről. Elmondása szerint a kulcs a megfelelően korán és megfelelő határozottsággal végbevitt növényvédelem volt, ami ha megtörtént, a későbbiekben már kezelhető volt a helyzet. Nem nagy mennyiségben, de szépen beérett, jó savakkal rendelkező alapanyagot szüretelt.
Ezt a sort kóstoltuk:
Tokaji lösz arcai beszámoló
Mint nemrég hírül adtuk, idén is sor került a Tokaj „löszborait” felvonultató kóstolóra. A barátságos rendezvény nem csupán e gyakori, bortermelésre kiválóan alkalmas talaj áldásos hatásait engedteti tanulmányozni, de jó alkalmat kínál a közelmúltban letöltött 2011-es fehérborok szondázására is. A tokaji termelők mellé idén pannonhalmi és szekszárdi termelők színesítették a már alapból is igen izgalmas kínálatot. Az alábbiakban megpróbálok egy jó áttekintést adni a felvonultatott borokról. Mivel sok tételt sikerült megkóstolni, csak a vázlatos benyomásaimat tudom visszaadni. A vendégpincék borait a poszt végén, egy külön szekcióba gyűjtöttem össze.
Balassa: Szent Tamás furmint 2009.
Magyarországról cipeltem magammal ezt a bort és egy kedves ismerősöm szülinapján bontottuk nemrégiben. A Balassa borokat a 2006-os évjárattól fogva nyomon követem és szívesen fogyasztom. A 2009-es száraz tételekkel még csak pár palack beszerzéséig jutottam, ez volt az első, aminél a kóstolásra is sor került.
Világos aranyszín, ránézésre is sűrű anyag. Gazdag, kis melegedéssel méginkább vonzó illat: jelentős mineralitás, száraz szénás-virágos hangulat, nyári körte-alma, kis mézesség. Testes, koncentrált korty kifejezett mélységgel és gazdagsággal: ízben is az ásványos jegyek viszik a prímet, mellettük a gyümölcsös-fűszeres aromák csak kiegészítik az ízspektrumot. A jelentős mennyiségű virgonc, érett savak mellett kis cseresség is érződik. Kifejezetten hosszú utóíz. A korábbi évekhez hasonlóan ez a Balassa furmint is a fajta erőteljes arcát mutatja, koncentrált bor, jelentős termőhelyi bélyegekkel. Nagyon szép, 7 pont.
Balassa-szortiment
Balassa István borai rendre szépen szerepelnek nálunk. A tavalyi furmint kóstolóink legjobbjai között voltak a sorba választott borai itt és itt.
Ami viszont eddig még kimaradt, egy komplett sort kóstolni a borásztól, hogy egy teljesebb képet lehessen kapni a munkásságáról.
A közelmúltban publikált tokaji kirándulásunk során ez végett feltétlen el szerettem volna jutni hozzá is. Sajnos csak egy igen rövidre szabott személyes találkozót tudtunk az idő-faktor miatt összehozni, viszont sikerült egy szép sorra való borhoz hozzájutni, melyeket azután otthon teszteltük a társasággal.
Balassa István: Tokaji sárgamuskotály 2009
Emlékeim szerint kb. 60 g/l maradékcukor-tartalommal bíró tétel.
Illatában muskotályos szőlő, citrusok, virágok, rózsás parfümösség. Tipikus, kedves, direkt sárgamuskotályt ígér. Szájban közepesen telt. Van érzékelhető súlya, de könnyedsége emmiatt nem szenved csorbát. Határozottan van mélysége a bornak, a szerkezete se olyan laza, mint amilyet legtöbbször várhatunk a fajtától, bár azért tömörséget még nem mondanék rá. A tipikus fajtajelleges rózsás-muskotályos szőlős-licsis jegyek mellett sárgabarackos és némi mállottan ásványos hangulatú aromák is csatlakoznak, mely végett az elvárt kedvesség mellett egyedibb arcot is kap. Arányos felépítésű korty, az édességet jól egyensúlyozzák mennyiségileg a savak, bár lehetnének kicsit vibrálóbbak. Az alkohol kellemesen visszafogott, a felszínek simák. Tetszett. Stabil 6 pont.
Furmint-folytatás
A múltkori furmint-sorunk olyan felemelő volt, hogy mielőbbi folytatás után kiáltott. Annál is inkább, mivel legutóbb ugye "csak" 07-esek és 08-asok voltak vegyesen, látni szerettük volna, hogy mi a helyzet a 09-esekkel, így ezúttal kizárólag ilyeneket válogattunk.
Mivel már egy ideje külön Demeter Zoltán-kóstolót is terveztünk, most igyekeztünk a két ötletet egy huszárvágással egyesíteni. Így az említett termelő több tétele is jelen lesz.
Kíváncsiak voltunk nagyon, hogy most is megismételhető lesz -e az előző sor átlagosan ütős szintje.
Ezúttal is vakon kóstoltunk, ebben a sorrendben:
Felemelő furmint-sor
A tokaji furmint olyan téma, amihez újra és újra vissza kell térni. Időszerű volt már idén is tartanunk egy nagyszabású kóstolót.
Igyekeztünk impozáns sort összerakni. Alapvetően 07-es és 08-as évjáratból válogatva, hogy lehetőleg ne legyenek nagyon nagy érettség-beli különbségek. Ez mellett szerettem volna, hogy legyenek a sorban kicsik is, nagyok is, nagy presztizzsel bíró termelők is, illetve igényes, de még inkább feltörekvő pincék is.
A kóstolás vakon történt, kivételesen a második kör is, tehát a leleplezés csak a végén került sorra.
Előljáróban annyit, hogy a gondos válogatás mellett is meglepett, hogy mennyire erős lett a sor. Nem is azért, mert egy-két kiemelkedő tétel elvitte volna show-t, hanem a nyolc bor együttesen képviselt magas színvonala volt mellbevágó. Találkozhattunk különböző stílusokkal, egyes tételek között sok közös ponttal, a minőségi különbségek viszont nüansznyiak voltak. Felemelő az ilyen kóstoló, ahol lényegében mindegyik bor kiemelkedően jónak mondható.
Íme:
Tokaji furmintok
Egy lelkes társaság kért meg nemrégiben arra, hogy szedjek össze pár palack tokaji furmintot és kóstoljuk meg őket közösen. Legyenek benne egyszerűbb és komplexebb tételek, nézzünk birtokborokat, illetve néhány dűlőválogatott tételt is. A szárazak mellé esetleg keveredjen 1-2 édes furmint is. Az alábbi borokat kóstoltuk meg:
Tokaji borkörök I.
Úgy fest, hogy a december leginkább a tokaji borokról fog szólni nálam. A hónap elején vagyunk és már három tokaji sor kóstolása került kitűzésre. Az első kettő vegyesen tartalmaz száraz és édes tételeket is, a harmadik pedig (mintegy meglepve magunkat Karácsony alkalmából) kizárólag komoly édes borokból fog állni. Az első kör tegnap került lebonyolításra, szerepeltek könnyedebb és nagyobb kaliberű borok is. Kizárólag furmintok és hársak voltak soron, különösebb logika nem volt az összeállításban, olyan tételek szerepeltek, amelyekre aktuálisan kíváncsiak voltunk.
Balassa: Betsek furmint 2008.
Régen vártam már az alkalmat, hogy Balassa István Betsek furmintját poharamba tölthessem, ez is megtörtént. A kis kézműves birtokról bővebb információ a kiváló honlapon érhető el.
A Balassa borok stílusa merőben eltér a nemrégiben kóstolt Kikelet, Nobilis és Bott borok karakterétől, azoknál robosztusabb, „rágósabb” borokról van szó, igen magas beltartalommal és nagyfokú komplexitással. A Betsekből kevesebb, mint 400 palack készült. Világos aranyszínű, komótos mozgású. Illata intenzív, komplex és folyamatosan változó: jelentős mineralitás, gyógyvíz, déli gyümölcsök és körte. A korty a vártnak megfelelően vastag, olajos, betölti a szájat, kifejezetten aromagazdag, tetszetős. A savak játszva megtartják a komoly testet, nem vibrálnak, hanem csendben teszik a dolgukat, a borban levő maradékcukor (félszáraz bor) szépen simítja az esetleges éleket. Szép, egyensúlyos bor, további érlelési potenciállal, hosszú utóízzel. Nekem Szepsy István egy-két korábban kóstolt bora ugrott be (a 2006-os Úrágya emlékeim szerint igen hasonló szerkezet és aromakészlet tekintetében is). Fajsúlyos, komoly bor. 7 és 8 pont között.