Tartozom egy mély vallomással. Idéntől művelek némi szőlőt és lesz saját borom. Mielőtt valaki megvádolna azzal, hogy termelői babérokra török, meg kell, hogy álljunk. Egyelőre eszem ágában sincs tönkretenni magam, csak rápróbálok egyet, tanulni meg sosem árt. Hitelességi kérdés is, hiszen ki „mondhassa” majd eztán: „ez a pesti majom, legott szőlőt sosem látott”. Ha más nem, lesz valami kis borom, egész egy 225 liternyi, talán több. Ha rossznak ígérkezik az év, vagy elnézem a dolgokat, akár pezsgő is lehet. Vagy a végén borpárlat. Vagy pezsgőből borpárlat. Ez lenne csak egy igazán izgalmas karrier kezdete. A story meglesz, a bor sehol. Nem én volnék az első.
Szóval ötszáz tőke szőlőről van szó, bárhogy is lesz, emberiség elleni bűnt ilyen mennyiséggel nem tudok elkövetni. Családok-barátok ellenit viszont mindenképpen. De majd még meglátjuk. A szőlő Etyeken van, ott hátul fent a Korda Stúdió mögötti részen, pont azon a területen, ahonnan Szentesi Jóska pinot noir pezsgője készül. Nem véletlen az egybeesés. Szoktam volt mondani, a szőlőből fel-felsejlik a középkori Róma cakkos sziluettje (a Borgiák c. sorozat díszlete – a Szerk.), pedig a dűlőtérkép szerint ez csak a Diófa-árok és még mindig Etyek.
A fajta pinot noir, azon belül is egy spätburgunder változat. Szépen bőtermő, nagy fürtökkel, ahogy eleink a tervgazdaságot megálmodták, lőréstül, mtz-traktorostul. Az ernyőművelésű tőkék kora 25 év körüli, éppen optimális, bár lehetnének némileg jobb állapotban. De hát nincsenek, talán majd lesznek, ha jobban érdekel a terület. A megközelítés kb. az, hogy a művelést mi – drága életemmel – csináljuk, azaz metszünk és hegyezzük a zöldet saját kontónkra, a növényvédelem pedig együtt megy egy harminchektáros területen. Ezzel kapcsolatban azért vegyes érzéseim vannak. Egyrészt nem értek a növényvédelemhez, „permetelni” sincsen sok kedvem, se felszerelésem, se gumiruhám, tehát örvendezek. Másrészt a hozzáállás nagyüzemi, azaz nyomnak, amit „kell”, én meg nem kérdezek. Ettől szomorú is lehetnék, de nem teszem. Az eszméletlenül lisztharmatos 2014-ben ugyanis eddig sikeresen megvédték a szőlőt, míg máshonnan azt hallom már le is folyt az idei termés egy jó része. Ez pedig valahol tudomány. A sivatagi évjáratokban könnyű organikusan és biodinamikusan nyomulni, 2013/2014 enyhe tele, valamint a felváltva érkező csapadék és kánikula azonban nem egy termelőt késztetett térdre. De csitt.
Namost, a terv tehát, hogy jól tegyük, amit tenni kell. Rendes metszés, egyetlen termő vessző, korrekt zöldmunka és alacsony terhelésre játszó zöldszüret és fürtszelekció. Borügyileg még csak terveim vannak, de keine-intervention Burgundi módra készítem és harmad-negyedtöltésű francia fába kényszerítem majd. De mindennek megvan a maga helye-ideje, és ez később jön. Fejben mindenesetre erősnek érzem magam, mint a nemzeti tizenegy az öltözőben.
Egyelőre ennyi. Még hátra van némi fürtszelekció, de ez szinte nulla. Már csak várunk a szüretre és arra, hogy ez a rohadék idő végre elmenjen. Persze most is háborog és cefetül ömlik. Ha így megy tovább lassan fel kéne venni valami vallást, meg talán egy pelenkát is. Egyelőre inkább azt teszem, amit minden becsületes magyar bortermelő: már nagyon várom a száraz meleget.
