Folytatnám a Mondovino Fine Wine Lounge jóvoltából kóstolt pofátlanul drága borok sorát. Megvillan Piemont és Kalifornia, de aztán a bordeaux-i „high class” territóriumán állapodok meg. Mégpedig szilárd alapokon. A végén pedig felpattanok a legfehérebb paripára.
Gaja Barbaresco 2008
Már mióta szeretnék legalább egyetlen Gaja bort megkóstolni! Hát most sikerült végre. Cseresznyés, piros bogyós, rózsás illat, aszaltakkal, földdel és öreg eperlekvárral. A fát alig érezni, de ami van, arról csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni. Kóstolásra eper, eperlekvár és más piros bogyósok, friss és aszalt formában. A közepesnél emelkedettebb savhoz sok, nagyszemcsés tannin járul. A nebbiolonál megszokott keménykedés elmarad, az extrahálás finomra sikeredett. A fa csak másodhegedűn játszik. A lecsengés hosszú. Erős 7 pont. RP 93, WS 90. 14,5%. 140,0 EUR
Michael Mondavi Cabernet Sauvignon M Napa Valley 2007
20-22 hónapot töltött el francia fában. Rettenetesen komplex illat. Ánizs, bőr, friss piros és fekete bogyósok, rózsás virágosság, sok édesfűszer és gyógynövény. A cabernet fajtára jellemző mentolosság (mint) jól kivehető. A test a közepesnél teltebb, egy Napa-völgyi borhoz képest szinte „testetlen”. Borsos, fűszeres, aromáit tekintve már inkább a friss fekete bogyósok jellemzik. Egy picike zöldesség és fűszerpaprika is felbukkan, ettől lesz aztán igazán komplex. A sav több a közepesnél, a tannin sok és bársonyosan érett, abszolút összesimul az egyéb alkatrészekkel. Irigylésre méltóan szép egyensúlya van, a hordós hatás tökéletesen eltalált. Hosszú lecsengés, fura módon piros bogyós gyümölcsökkel. Meglepődtem, hiszen egy kulturált, szinte európai bor van a poharamban. Valahol 7/8 pont határán vagyunk. RP 94, WE 92. 14,5%. 220,0 EUR
Château Montrose St. Estèphe 2009
2ème Cru Classé birtok, a 2001-es évjáratot itt kóstoltuk, nekem nagy kedvencem volt, míg mások nem szerették. Nézőpont kérdése volt, hogy klasszikusként, maradiként vagy túlzóan savasként értelmeztük-e. Nálam inkább a klasszikusok táborát gyarapította. Annyit érdemes megjegyezni, hogy Robert Parker barátunk 2009-es Bordeaux értékelésében ez volt az egyik 100 pontos a 18 tökéletesre minősített bor közül. Igaz, Jancis Robinson csak 16.5+-re adta, ami felvet bizonyos kérdéseket.
65% cabernet sauvignon, 29% merlot, a fennmaradó részben cabernet franc és petit verdot alkotják. Illatra nagyon zárt, szinte nincs mit érezni. Valami kis fekete bogyósság dereng, kevés dzsem és virág. Hát ez így nem túl izgalmas. Kóstolásra a közepesnél teltebb, súlya legfeljebb, mint egy jó pinot noiré. Szép fekete bogyósság, jó fa, sok érett és domináns tannin. A korty nem túl fókuszált, a lenyelés után kissé elhalványul, majd hosszú másodpercek után visszatér. Jó volt, de nem meggyőző. Vagy velem, vagy a palackkal volt valami. Esetleg zárt korszakát éli és nem énekel. Valahol 6/7 pont határán végez. RP 100 (2012. március), WS 97, JR 16.5+. 13,7%. 170,0 EUR
Château Pichon Longueville Baron Pauillac 2009
Szintén egy 2ème Cru Classé birtok, a 2005-öst ugyanabban a sorban kóstoltuk, mint a 2001-es Montrose-t. Ott egy finom nyolcast domborított. A 2009-es kiadás 71% cabernet sauvignon és 29% merlot összetételű. Illatban fekete bogyósokat érezni, némi lekvárt, rózsát, ánizst, mentolt, fahéjat és szegfűszeget. Megint egy bor, ahol annyira klasszis a hordó, hogy eszünkbe sem jut boncolgatni sok-e avagy kevés. Csak egyszerűen van, része a bornak és többé teszi, mintha nem lenne. Ennyi. Ő is csak éppen teltebb a közepesnél, ánizsos, mentolos, fekete bogyós gyümölcsökkel. Érett és túlérett aromái egyaránt tetten érhetőek. A sav több a közepesnél, a tannin éppen nem magas, a Montrose-tól eltérően egy teljesen más megfejtés. A lecsengés fantasztikusan hosszú, a fás jegyek egy gyenge pillanatomban megríkatnának. Nem 1000%-ban fókuszált, de nagyon okos bor. 7/8 pont. Decanter 18.5, JR 18, RP 98, WS 92-95. 130,0 EUR
Château Pichon Longueville Comtesse de Lalande Pauillac 2009
Szintén 2ème Cru Classé birtok. 75% cabernet sauvignon, 20% merlot és 5% petit verdot. Tiszta illat, meleg karakterrel, piros ribizlivel, cseresznyével és mellé fekete bogyósokkal. A hordóval együtt lesz finomkodó és elegáns. Egy újabb 2009-es, ami nem hömpölyög, csak éppen teltebb a közepesnél. Meglepetésre ő megmarad a ribizlis vonalon, alig-alig érezni fekete bogyós gyümölcsöket. Mintha itt tényleg pinot noirral lenne dolgunk, félelmetes. A tannin közepes-magas, finoman extrahált. A lecsengés remek, a fás hatás a másik Pichon-hoz hasonlóan zavarba ejtő. Nagyon erős 7 pont, talán több is. RP 95, JR 17, WS 95-98. 130,0 EUR
Château Cheval Blanc Saint-Émilion 2008
Na és Őkelme. A híres birtok a 1er Grand Cru Classé A osztály főszereplője, a 2012-ben „előléptetett” újabb két birtokkal most már négyen tartoznak ebbe a kategóriába. 55% merlot, 45% cabernet franc. Jegyezzük azért meg, 2008 nem túl erős évjárat. Igaz, a legtehetősebb birtokok ilyenkor szemenként válogatják a szőlőt, hogy a legkomolyabb elvárásoknak is meg tudjanak felelni.
Közepes rubin szín. Ribizlis illat, édeskésen virágos, pici vaníliával, eperrel és cseresznyével. Baromi elegáns, a fahatáshoz – nem kell mondani – a mesében sincs hasonló. Ő is éppen teltebb a közepesnél, piros és fekete bogyós gyümölcsök egyaránt vannak benne, nekem az érett cseresznyére engedett leginkább asszociálni. Semmi zöldesség vagy bármilyen más, oda nem illő jegy. A test ellenére erőteljes és intenzív, a közepesnél több sav és a sok érett tannin foglalja egységbe. Fókuszált és kikezdhetetlen. Rettenetes hosszú lecsengés, az ember száját sokáig átitatja az izgalmas gyümölcsösség. 8 pont. RP 93, WS 93. 600,0 EUR (0,325l kisüveg).
Zárásul csak annyit – fenntartva persze a műfaj szubjektív mivoltát –, hogy a sétáló kóstoló alatt jó néhány 2010-es bordeaux-inak osztottam ki 8 pontot. Jók ezek a 2009-esek is persze, de ahogy korábban írtam, a 2010-es tételek aromatikája jóval megkapóbb és frissebb, a feszesebb szerkezet és a klasszikus vonalvezetés pedig szebb borokat rejtegetnek. Szerintem.
