Nem mondhatni, hogy a fajta nagy rajongója lennék, ritkán botlok bele számomra emlékezetes szürkebarátba. Gyakran lehet találkozni karcsúbb, szikárabb, alapvetően korrekt, de nem túl karakteres képviselővel, a vastagabb szürkebarátok viszont sokszor túl lágyak és alkoholhangsúlyosak. Ritka az igazán arányos tétel.

Szegeden, a borfesztiválon, Istvándy Gergő friss szürkebarátja viszont nagyon megtetszett, sőt nekem a teljes, egyébként elég erős szortimentből rögtön a kedvencem lett ( ilyenre még tán soha nem volt példa).

El is határoztam, hogy meg fogom nézni alaposabban is:

Második alkalommal igyekeztem úgy csinálni, hogy az újak mellett legyenek a tervben olyan borok is melyek múltkor már terítékre kerültek és tetszettek, több kóstolás hitelesebb képet ad alapon. Továbbá feltett szándékom volt a Weingut Riffel alapos kivesézése, ezúttal nem csak riesling témakörben.

Következzenek a rövid jegyzetek:

Első nap rendesen belehúztam. Kb. 50 bort sikerült kóstolni, és gyors benyomásokat rögzíteni. Vannak persze az ilyen kóstolásoknak hátulütői, nem a leghitelesebb képet adják a borokról, de mit tegyek, ha éhes vagyok az új élményekre:)

Következzen az este teljes jegyzete:

A korábban beharangozott "hard-core" somlói kóstoló végre megtörtént. A szokottnál nagyobb létszámban voltunk jelen, ugyanis a Művelt Alkoholistától alföldi merlot-ék is csatlakoztak hozzánk erre a kóstolóra. Ennek megfelelően egy palackkal bővült a kóstolandó borok listája.

A sor a várakozásoknak megfelelően igen erős volt, de az az elképzelés, hogy a különböző stílusok, édességi fokozatok esetleg felerősítik egymás értékeit nem biztos, hogy összejött, az egységesen koncentrált és gazdag borok egyes esetekben esetleg leárnyékolhattak bizonyos részleteket a többi értékeiből, így lehet egy-egy tétel most nem nyújtott akkora élményt, mint amit magában, vagy másik sorban tudott volna.

P.s. Időközben elkészültek a kóstolón szintén résztvevő pardi norbi jegyzetei is:  http://pengyomhegyi.blog.hu/2010/05/04/somloi_esszencia

Következzen a sor: