Már magam sem tudom, hogy milyen torzítócsatornákon keresztül érkezett a népi hiedelem füleim magasságába, miszerint a Heimann-család igazgatta szekszárdi zászlóspince ajtajai mögött nem készül több Franciscus. A tény sokkszerűsége elsősorban abból hivatott adódni, hogy a '14-'15-ös, nemcsak minőségi, de mennyiségi borfogyasztó-érám alatt többször volt szerencsém kóstolni, sőt inni is a hivatkozott cabernet franc- és sagrantino-alapokra helyezett kiscsúcsbor '09-es évjáratából. Az meg nem csak nálam bizonyította, hogy egy minden paraméterében, így szeszben is terebélyes, későn szedett izomszekszárdi is simán lehet szórakoztató, egyensúlyos és gyakorlatilag letehetetlenül jól fogyasztható. Az sem mellékes persze, hogy ráadásul egyboros bizonyítékként állította, hogy az olasz bevándorló gondos kezek alatt menedékkérelmi eljárás nélkül is kényelmes hazát talált a honi délvégeken. Ráadásul igen tehetségesen üzen a cabernet franc-nal is úgy, hogy még a magyarok is megértik. A hiedelmi valóságalapokról most sincs lehetőségem beszámolni (ha valaki tud konkrétat, ragadjon hozzászóló-billentyűzetet bátran), az viszont egészen biztos, hogy a tavalyi év végén forgalmi tétellé vált a '11-es évjárat, amely képes ugyan következetesen elődje útjára lépni, de a feltuningolt elvárások miatt mégis hagy maga után némi hiánytérzetet.
A recept maradt: fele franc, fele sagrantino. Összbenyomásilag pedig pontosan az, aminek szánták: egy elegáns, egyensúlyos és szórakoztató szekszárdi vörösbor. Sem az átlagosnál több, ugyanakkor ügyesen az anyagvastagsághoz igazított hordó, sem a tizenöt térfogatszázaléknyi szesz nem borít a harmónián. A gyümölcsök tisztes távolságot tartanak a lekvár-buktatótól, de intenzívek és érettek. A korty lendületes, tiszta, mentes mindenféle túlzástól. Integrált tannin, stíluson felüli savtartalom, ilyenfajta élménybeli nagyságai vitán felül írják felül a paraméter-extremitást. Az aznapos teljesítményt ráadásul huszonnégy órányi oxigénkezelés sem tompította. Úgy csúszott le a visszamaradt nagyjából három deci, mintha kötelező lett volna. Örömfaktorban zseniális, pontszámilag már annál nehezebb kérdés. Ha előd-tükörben nézem, felmerül némi hossz-hiány, és a 6 pontos sáv legtetején a helye. A hasonlításmentes 7 pont ugyanakkor következetesebbnek tűnik. Nem olcsó, cserébe emlékezetes, és a csúcshoz képest okosan lett beárcímkézve. Ha úgy van, nehéz lesz elengedni a folytatást. Inkább ne legyen úgy. (6500 Ft, Bortársaság)
Update: Időközben átközvetítődött Ifj. Heimann Zoltán üzenete, melyből kiderül, hogy a 2012-es Franciscus-utód már letöltésre került. A koncepció kicsit változott (konkrétabbról egyelőre nincsen információ), ezért esetleges átpozicionálás, átnevezés várható, de erről még nem született döntés. Ezúton köszönöm a tájékoztatást!