A Sopron ifj. Franz Weninger szortimentjének változó összetételű alapbora. Ez itt éppen merlot, syrah és kékfrankos házasítása, a címke tanúsága szerint az ökológiai gazdálkodásra történő átállási időszak alatt készült. Annak idején a borkereskedőknél, majd a hiperekben is kb. ezerötszáz forintért adták a 2008-as Sopront, és ami engem illet, kevés bor volt „pályafutásom” során, amiből akkora mennyiséget feltankoltam, mint ebből a tételből. Szerettem 2-3 évesen is, és az utolsó palackom nyújtotta élmény alapján majd’ 7 évesen is remekül dacol az idővel.
Karimája már gránátos színezetet ölt, magja még talán inkább rubinba hajlik. Illatában eleinte némi animalitás, füstölt sonka, pici fenyőgyanta és tempera dominál (utóbbi kettő valamelyest végig meg is marad), majd fokozatosan nyílik, a pohárban eltöltött fél óra múlva pedig egészen széles spektrumot mutat: érett, illetve aszaltasba hajló meggy, egy kis földesség, grafit, feketebors, csipetnyi édesfűszer, maraschino, konyakmeggy, halványan bevillanó málnalekvár. Másnapra sokkal letisztultabbá válik, maradnak az érett gyümölcsök, a fűszerek és bejön a képbe egy kis szárított virág is. Tökéletes egyensúlyt mutat, sima, gördülékeny. Savai máig remek lendületet adnak a kortynak, a tannin jól integrált, selymes, a szájüreg első felén az ínynél picit tapad, az alkohol moderált, teste legfeljebb közepes. Kora ellenére szájban sem vesztek ki belőle a gyümölcsök: érett meggy, erdei gyümölcsök, pici boróka és fenyőgyanta, egy csipet bors, grafit, só és érintésnyi édesfűszer.
Továbbra is az egyik kedvenc Weninger-boromként marad meg az emlékezetemben, kicsit sajnálom is, hogy nekem már nincs több belőle. 5p/6p (Első nap talán inkább az előbbihez, második-harmadik nap az utóbbihoz közelebb)