Kevés magyar vörösbornak tudok felhőtlenül örülni. Ez itt viszont mindenre rácáfol. A kékfrankos és kadarka keresztezésével kreált magyar rubintos fajta igazi ritkaság. Pedig az elvtársak próbálkoztak vele rendesen, de az MTZ-traktoros, rogyásig terhelt verzió valahogy nem akart működni. Ki tudja miért? Nem is telepítettek belőle sokat. Szecskő Tamásnak hála, azonban megismerhetjük mire is képes a rubintos, ha éppen jól bánnak vele. Már a 2011-es is nagy dobás volt, méltó utód született.
A bor nyolc hétig volt héjon, majd fél évet töltött el idősebb öt-hat éves hordókban. Rendkívül vonzó és tiszta illat. Rózsával, érett meggyel, földdel, mentával és a minimális hordó kellemes fűszerességével. Testes a korty, szinte harapható a beltartalom. Primőrös cigánymeggy, szeder, erdei gyümölcsök, egy kevés aszaltas beütés, hozzá még fekete föld és ismét csak a hordó háttérben játszó fűszeressége. Említésre méltó szerkezetét jól alakítja az emelkedett savtartalom és a jelentős, de szépen érett és ésszel extrahált tannin. Hosszú lecsengés, aszalt meggy arányos villanásaival. Magyar viszonylatban ritka biztos kézzel elkészített, tartalmas vörösbor, aminek ezért két baja is van. Egyrészt nagyon kevés van belőle, másrészt csak húsz percig tart egy palack. Akár ételhez, akár nélküle, nagyon szerettem. Gratulálok a termelőnek. Készült 540 palack, szomorú, de talán már nincs is belőle. 14%. 3.800Ft. 6-6+ pont. (Kézműves Borok Háza)