A gyöngyöspatai Kékfrankos és régi magyar fajták fesztiváljának sétáló kóstolója után most az első mesterkurzus beszámolója következik, lényegében ez nyitotta az eseményt. A kóstoló apropóját az adta, hogy több gyöngyöspatai borász is elkezdett régi magyar fajtákkal foglalkozni, és az első borok is elkészültek. A régi magyar fajták apostola, Szentesi József áldozatos munkájával kétségtelenül nagy hatást gyakorolt több magyar borászra, ennek egyre több kézzel fogható, vagy inkább iható eredménye is van.
Szentesi József annak idején 10 fehér és 10 kék szőlőfajtát választott ki, amelyekből eltelepített néhány sort. Az első zajos sikert a 2004-es évjáratú csókaszőlőből készített borával aratta, amelynek több magyar borász is a csodájára járt és hatására saját birtokukon is csókaszőlőt telepítettek, nagy reményeket fűzve a fajtához. A legtöbben azóta kivágták vagy átoltották az ültetvényt, Szentesi Józsefnél viszont továbbra is a választék fontos oszlopa. Szerencsére az újabb generáció is lát fantáziát a régi magyar fajtákban, amelynek köszönhetően egyre több borvidéken kísérleteznek vele. Egyelőre úgy tűnik, hogy inkább a kékszőlők muzsikálnak jobban, legalábbis ezek lettek népszerűbbek a fogyasztók és a szaporítóanyagot kérő borászok körében.
A kóstolósor gerincét Szentesi József borai mellett két mátrai pincészet, a Hegymente Szőlőbirtok és az Itt és Most Pince tételei alkották, kiegészülve a Bussay Pincészet és a Vadászvölgy Birtok 1-1 borával. Főleg tihanyi kékből, csókaszőlőből és laskából készült borokat kóstoltunk és már az első évjáratok is azt mutatják, hogy bizony van fantázia ezekben a fajtákban.
