A Borrajongó


Red Earth Budapesten

2013. július 15. 06:00 - akov

A nyarak egyedülálló és kiemelkedő borprogramja, a Sydney-ben élő Halász Attila (aka. európai) celebrálta Terra Australis idén ugyan nem került megrendezésre, de volt helyette Red Earth. A különbséget nemigen találtuk, de nem is kerestük, hiszen Attilát ismerve sejtettük, hogy a Red Earth sem esik messze az almafától. Ez pedig ismét a legjobb ausztrál csúcsborokat jelenti. Tovább nem vesztegetve a szót, engedjétek meg, hogy előadónk egy rövid mondókáját szabadon idézzem. Minden bortermelő – és fogyasztó – figyelmébe ajánlom:

“Az a terroir, amikor 30 évig csinálod a bort, meghalsz, a lányod és a fiad tovább csinálja, majd jönnek az emberek és azt mondják: egyedi a bor. ‘Uram, azért vezettem 12 órát, hogy megkóstoljam az Ön borát. Mert az Ön bora valóban egyedi, vakon felismerem.’ Ez az, amikor mások mondják meg, mi a terroir, nem pedig Te, a termelő. ... A szerencsétlen terroir-borász meg ott áll a pinceajtóban, három évjárattal a háta mögött és egy hibás lőrével a poharában kövekről meg ásványokról prédikál. A bor meg 5.000Ft és ihatatlan.”
redearth13.jpg

Tovább
7 komment

Vadidegenek Magyarországon

2013. január 15. 06:00 - akov

Tavalyi év végén tűnt fel Konyáriék színtiszta malbec-je a polcokon, gondoltam azonnal le kell rá csapnom. Eredetileg csak erről a borról terveztem írni, de ennél a bevezetőnél járva mégis csak megszállt pár érdekes gondolat. Azt hihetné az ember, hogy Magyarország borvidékei egy viszonylag beállt szőlőfajta-választékkal dolgoznak, hiszen a kilencvenes évek útkeresési fázisában nagyjából kikristályosodtak az irányok. A hazánkban honosnak számító un. történelmi fajták csak egy részét – hol nagyobb, hol kisebb arányban – adják ennek a bizonyos választéknak. Ez részben örömre, részben pedig bánatra adhat okot, hiszen minél több a behurcolt kozmopolita, annál kevesebb figyelmet szentelünk kiterjedt szőlészeti örökségünknek. Lenne pedig miből gazdálkodni, írtunk már róla bőségesen. Ennek ellenére is azt állítom, hogy kár volna bárkit is korholni a sosem látott szőlőfajták betelepítéséért, hiszen ettől – normális esetben – csak színesebb és gazdagabb lehet a hazai bortérkép.

petit_verdot.jpg

Tovább
33 komment

Marchesi di Barolo: Barolo Millenium 1990.

2012. november 01. 06:00 - pardi norbi

Mindig érdekes tapasztalat 20 éves bort kóstolni, ezúttal némi szerencsével jutottam hozzá egy ilyen palackhoz. Az eredeti 120 dollár körüli árat nemigen fizettem volna ki érte, de a töredékéért szívesen megvettem. Nagyjából egy kilós üvegben pihent, és az általam eddig látott leghosszabb dugóval (55 mm) zárták el a külvilágtól. Tudtommal megfelelően volt tárolva, a dugó is csak egy rövid szakaszon volt átázva. A pincészet informatív honlappal rendelkezik, és megtudhatjuk, hogy 110 hektáron gazdálkodnak és szinte minden típusú Piemontban készíthető bor megtalálható a kínálatukban. A bort 4 órás dekantálás után kezdtem el kóstolni. Közepes gránátszínű. Közepesen intenzív illat, érett hangulat, friss és aszalt pirosbogyósok (áfonya, meggy, ribizli), földesség, balzsamecet, dohány, finom fűszerek. Szép. Közepesnél alig nagyobb test, az illatban érzékelhető aromakészlet bukkan elő ízben is. Szép érett savak és bársonyos tanninok, viszont mindkettő valami elképesztő mennyiségben, az egyensúlytól nagyon messze repítve a bort. Gazdag, érett bor, nem éreztem abszolút elöregedettnek, formáját 3 nap után is stabilan tartja. Ha értékelnem kellene önmagában, nagyjából 5 pontra tenném, egy jól megválasztott étel mellett bizonyára sokkal többet mutatna. Örültem a találkozásnak.  

barolo90.jpg

2 komment

Piemonti tannin-offenzíva

2011. április 04. 05:59 - drbarta

Múlt pénteken Piemont-témájú kóstolón volt szerencsém részt venni.

Lelkesen készültem rá, ugyanis ez a téma még rendkívül friss a számomra, alig néhány palack eddigi tapasztalattal, ugyanakkor volt bennem előzetesen egy kis egészséges tartás is. Olvasmányaim alapján ugyanis ezen borok között jó eséllyel lehet belefutni nem épp azonnali fogyasztásra tervezett, kőkemény tanninokkal felszerelt tételekbe, ez pedig nem éppen a zsánerem. :)
Nos, igyekeztem tannin-toleranciámat a végsőkig kitágítani, de sajnos elmondható, hogy inkább kevesebb, mint több sikerrel.  Nem rémlik még egy kóstoló egész életemből, ahol ilyen szinten kikészült volna az esemény végére a szám és ne tudtam volna másra gondolni, mint jótékony hideg vizes borogatásra. Nem rémlik még egy kóstoló, ahol tulajdonképpen bármelyik bort ilyen szinten kín lett volna fogyasztani.
A leírásoknál és pontoknál a fenti tapasztalatot igyekeztem a lehető legkisebb súllyal beszámítani. Elvégre köztudomású, hogy a barolok (ill. egyéb fajsúlyos nebbiolok)  lóadag tanninnal rendelkeznek, fiatalon vétek őket fogyasztani, szóval nem feltétlen tehetnek róla, ha nem éppen a magamfajta „papírkutyák” számára valóak  :)
Ezek fényében, mint fent említettem,  elsősorban a gazdagságot szándékoztam értékelni, és csak jóval kisebb mértékben a fogyasztásra ösztökélést. (fordított esetben nem igazán tudtam volna érdemleges pontokat adni)
Következzenek tehát a borok jegyzetei:

Tovább
2 komment
süti beállítások módosítása