A kisjakabfalvai Jackfall Bormanufaktúra borával folytatom a nyári rosé-sorozatot. A régebben szinte a nullához konvergáló rosé-fogyasztásom az utóbbi években valamelyest megnövekedett, bár palackos vásárlásra így is inkább csak előzetes tesztelés vagy megfelelő forrásból származó ajánlás esetén vetemedek. Ehhez a borhoz egy budapesti kis mini-borfesztiválon volt szerencsém és egy pohár alapján tetszett annyira, hogy haza is vigyek egy palackkal. Nem bántam meg, sőt a kedves bloggertársak sem, akik a maradékból részesültek. Négykezes megemlékezés következik.
Jackfall Rózsabimbó 2018
furminfan: A bor kisharsányi Bocor-dűlő kékfrankosából és merlot-jából készült. Az illat érett piros bogyós gyümölcsös, málnás, szamócás, tutti-fruttitól mentes. Kóstolva egészen telivér rosé, nem egy játékbor, van eleje, közepe, vége. Telt és tartalmas, jó savak dolgoznak alá, az alkohol pedig rosé-hoz képest picit magas (13%), ezért érdemes alaposan lehűtve fogyasztani. Ízben is hozza a málnás, szamócás, meggyes jegyeket, érett és egyben kellemesen savanykás piros bogyósokat, frissítően fanyar finissel. Szép munka. 5p (1800 Ft - Pincétől)
ungert: Mivel idén még a szokásosnál is kevesebb hazai rozét szűrtem át a szervezetemen, így nem tudom kellően széles statisztikai mintával alátámasztani, hogy ez a bor egyike az idei legjobbaknak. Egyszerű, tiszta és vonzó epressége, könnyűre hangolt, de mégis borszerű karaktere miatt éppen olyan könnyen és lendületesen fogyasztható, amennyire az a műfajtól elvárt, mégsem hajlik el az alap tutti-fruttis semmitmondásba. Kiváló rozé messze a hazai átlag felett. Öt pont.
