Manapság jellegzetes fiatal aszú-illattal indít. Aszalt kajszi, töppedt szőlő, méz, finom botritiszes gombásság, méhviasz.  Semmi szokatlanság, nem is meglepő, de nagyon tetszetős. Elsősorban gyümölcsorientált. Szájban telt, olajos konzisztenciájú kortyot kapunk. Savai jól követhető szép magas íven mozognak, masszív gerincet adnak a bornak, amely sűrűsége mellett egyáltalán nem lesz nehézkes. Olyan érzésem volt, hogy ezek a savak bármekkorra cukortartalommal elbírnának. A másik végletbe azért szerencsére nem csúszik át, nem lesz a korty éles (mondjuk kínosan simára csiszolt se), csak épp meghatározó jelentőségűek a szerkezet felépítése szempontjából. Zamati mélyek, hosszúak, egyelőre még nem annyira komplexek. Érett és aszalt kajszi elsősorban, mellette méz, botritisz. Letisztult, sallangoktól mentes, de nagyon szerethető friss aszúkra jellemző ízek. A bor egésze egyébként komoly anyag, és méreteihez mérten még könnyen is fogyasztható. Jelenleg masszív 7 pontot kap tőlem, idővel kerülhet feljebb is.

       Úgy fest, hogy a december leginkább a tokaji borokról fog szólni nálam. A hónap elején vagyunk és már három tokaji sor kóstolása került kitűzésre. Az első kettő vegyesen tartalmaz száraz és édes tételeket is, a harmadik pedig (mintegy meglepve magunkat Karácsony alkalmából) kizárólag komoly édes borokból fog állni. Az első kör tegnap került lebonyolításra, szerepeltek könnyedebb és nagyobb kaliberű borok is. Kizárólag furmintok és hársak voltak soron, különösebb logika nem volt az összeállításban, olyan tételek szerepeltek, amelyekre aktuálisan kíváncsiak voltunk.