A Bükk számomra jelenleg „kétpincés” borvidék. Először tavaly, a Galéria12 Kávéházban futottam bele a Gallay Kézműves Pince 2012-es évjáratú, zweigelt-ből készült roséjába ami egyben a pincészet debütáló tétele volt. Majd idén februárban a Borjour Magnumon találkoztam Sándor Zsolttal és boraival. És… egyelőre ennyi, remélhetőleg nem sokáig. A Gallay Pincéből nemrégiben kigördültek az új borok, úgyhogy valamelyest bővítettem ismereteimet a bükki borokat illetően.

Amit a pincészetről dióhéjban tudni kell: 11 hektárnyi területen gazdálkodnak a borvidék agyagos, meszes-márgás talajú dűlőin. A borász Borbély Roland - aki egy személyben a Kovács Nimród Winery borásza is -, a szőlész az édesapa, Borbély József.

Mint említettem, a 2012-es Roséhoz volt már szerencsém korábban. Már-már silleres jellege volt a bornak, határozottan érezhető maradékcukor tartalom és a műfaji átlaghoz képest teltebb aromák és nagyobb test mellett. Elütött az átlag rosé-képtől, és az új évjárat erre – más módon – csak rátett egy lapáttal. A Drop Shopban ismerkedtem a pince két új tételével, Póta Richárd társaságában, aki a borok terjesztésében és eladásában segít a pincének.

Gallay Kézműves Pince Blanc 2012

60% zenit és 40% pinot blanc házasítás a nyékládházi Pittyén-dűlőről, spontán, hordóban erjesztve, 18 hónapig finomseprőn érlelve, szűretlenül és derítetlenül palackozva, 4,5 g/l maradékcukor, 6,8 g/l sav, 13,2% alkohol, 2300 palack.

Illatában grillázs, fűszerek, pici vaj és fa, majd jobban kinyílva olajos magvak, mandula, pisztácia és kis kandírozott gyümölcs áramlik a pohárból. A korty telt, húsos, azonban a hihetetlenül élénk, feszes és széles savaknak köszönhetően sem a test, sem a korty teltségéért szintén felelős maradékcukor nem tűnik fel igazán. 2012-es száraz borban talán nem is éreztem még ilyen savakat. Ízben a hordó köszön be elsőként capuccino, vanília, fűszerek és pici fa képében, majd fehér húsú gyümölcsök, pici kandírozott gyümölcs és némi citrusosság is felbukkan. A hordóhasználat határozott, de nem túlzó, bár némi időre még minden bizonnyal szükség van, hogy a bor teljesen integrálja a fát. Egyébként is simulhat még a szerkezet, de ígéretes darab. Ennek függvényében mehet feljebb, most éppen 6 pont.

Gallay Kézműves Pince Zweigelt Rozé 2013

A mályi Zúgó-dűlő és a miskolci Lippa-dűlő zweigeltje, 70%-ban 4 óráig, 30%-ban 24 óráig áztatva, spontán erjesztve, 7 hónapig tartályban érlelve, 3,3 g/l maradékcukor, 6 g/l sav, 12,9% alkohol, 793 palack.

A pohárba szagolva nem egy átlag rosé illatot kapunk: semmi tutti-frutti, de a piros bogyós gyümölcsök is teljesen a háttérbe szorulnak. Vágott füves, csalános, citrusos aromák dominálnak, a ribizli, eper, cseresznye – ahogy említettem – másodhegedűs-szerepre kényszerülnek. Egy fekete poharas vakteszten sauvignon blanc-nak előbb mondanám, mint rosénak. A borba kortyolva szintén kifejezetten meglepő ízjegyek jelentkeznek, bár az illatnak megfelelnek: fű, zöldfűszerek, citrusok, egres, ribizli és cseresznye. A savak szépen dolgoznak, a bor az átlag rosénál teltebb. A lecsengésben kifejezetten citrusos, zöldfűszeres jegyek uralkodnak. Egyedi bor, de aki csak a standard roséra jellemző illatra és ízekre vágyik, kerülje el messziről. Kalandvágyóknak ajánlott egy próbát tenni vele. Az egyediség jutalma 5 pont.

Póta Richárdnak köszönöm a kóstolót. (A borokat a Drop Shopban és a Borfaluban lehet megvásárolni.)