Itt az év utolsó magyar egyvelege, az ősszel és december elején kóstolt (és külön posztban nem szereplő) tételekkel. A szokásosnál kicsivel több a pezsgő és az édes bor, a fehérek és vörösek aránya - szokás szerint - előbbiek felé billen.
Magyar egyveleg 2021/1
Közel négy teljes hónap telt el az évből, mire összejött az első magyar egyveleg alapanyaga, de most itt van. Pezsgőtől az aszúig jutott egy kicsi mindenből, bár a vörösboros kapacitásom egy részét lekötötték a pinot-k, így vörösborból most kevesebb jutott ebbe a válogatásba.
Magyar egyveleg 2020/4
Itt az idei utolsó magyar egyveleg, lényegesen több fehér-, mint vörösborral, a szokásosnál talán több édes tétellel. Még egy év végi kis vegyes azért várható december utolsó napjaiban, (remélhetőleg) komolyabb hazai és külföldi tételekkel.
Skrabski trikolor - Irsai, rosé, siller
Skrabski Fruzsina szülei, az elismert szociológus-pszichológus házaspár, Skrabski Árpád és Kopp Mária a 70-es években vettek meg egy kis, omladozó pincét Balatonudvariban, a Leshegy oldalában. A pincét az évek során rendbe hozták, majd a 90-es években a pince mellett lévő szőlőt is megvették. 2007-ben lányuk, a dokumentumfilmes Skrabski Fruzsina és férje, Mészáros Dávid vitték tovább a birtokot, a borászatot Sümegi Gábor vezeti. A közel 10 hektárnyi ültetvénnyel rendelkező birtokon olaszrizling, rajnai rizling, furmint és kékfrankos terem, időnként vásárolnak is szőlőt más fajtákból. A szőlőben rovarirtó és gyomirtó szereket nem használnak, a borkészítés során spontán erjesztenek, a segédanyagok alkalmazását kerülik.
Három palackot kaptunk a pincétől kóstolásra, amelyeket egy amolyan nyárzáró-ősznyitó borozás keretében jól ki is ürítettünk, és azt kell mondanom, mindegyik üveg tartalma elégedett mosolyt csalt az arcunkra.
Demokratikus borkóstoló - Fill The Winebox Minivino
A Fill the winebox csapata nem csak a közösségi borrendeléssel csempészet újat a hazai borkereskedelembe, de a beválogatás menete is jócskán eltér a szokásostól. Nem egy szűk szakmai csoport válogatja össze a kínálatot, amit aztán később fokozatosan alakítanak a kereslet függvényében, hanem már a nulladik lépcsőbe is bevonják a lelkes fogyasztókat, így gyakorlatilag minimális előszűréssel is bekerülhetnek borok a kóstoló programba. Ily módon enyhén szólva sem lesz kiegyensúlyozott a felhozatal, de mindezért bőséges kárpótlást nyújt az az izgalom, hogy nemzetközi szintű klasszisok mellett, olyan borok is feltűnnek, amelyekre még a közönséges asztali bor is hízelgő jelző lenne. Ezen az estén is kijutott mindenből, pozitív és negatív meglepetések is voltak szép számmal. Az alábbiakban a blog elsőszámú grafománja, Furmintfan hiánytalan jegyzete következik, a saját (dőltbetűs) másodvéleményemmel kiegészítve:
Balatoni merítés 2016 nyaráról
Idén valahogy kevesebb időt töltöttem nyáron a Balatonon, mint szerettem volna, a tervezett pincelátogatásokból végképp nem lett semmi, de ez azért nem jelenti azt, hogy ne fordult volna meg sok balatoni bor a nyáron (és kora ősszel) a poharamban. Amikor a környéken jártam, igyekeztem legalább ebéd/vacsora mellé 1-2 pohár, helyi pincétől származó bort elkortyolgatni, de a Hévízi Borfesztiválon is találkoztam balatoni borokkal, a Balatonfüredi Borhetek valószínűleg legesősebb napján is csurrant-cseppent ez-az, végül egy Paloznakon töltött hétvégén a Homola Borteraszon kóstoltam néhány bort a pincétől. Külön-külön nem írtam a fent említett kalandozásokról, de úgy gondoltam, hogy legalább egy terjedelmesebb egyveleg formájában megemlékeznék azokról a borokról, amiket júniustól szeptember végéig kóstoltam, akár a tó közelében, akár Budapesten. Az egyetlen kapocs a Balaton.
A főszereplők: 2HA, Bencze Birtok, Csendes Dűlő Szőlőbirtok, Dobosi Pincészet, Figula Pincészet, Gilvesy Pincészet, Guden Birtok, Gyukli Pince, Homola Pincészet, Ikon Borászat, Jásdi Pince, Káli Kövek, Kislaki (Bormanufaktúra), Konyári Pincészet, Laposa Birtok, Levendula Pince, Pálffy Pince, Sabar Borház, Skrabski Pince, Söptei Pince, Szabó és Fia Borpince, Villa Tolnay.
Kis közép-európai furmint-körkép
Lassan itt a február, és mint tudjuk, ebben a hónapban éppen csak a csapból nem folyik furmint. A februári furmint-cunamira készülve, mintegy ráhangolódásképpen a hétvégén megkóstoltunk néhány furmintot a 2013-as évjáratból, de hogy ezúttal jobban kimozduljon a kóstolóbrigád a - főleg Tokaj és Somló által meghatározott - komfortzónából, igyekeztem a borokat minél szélesebb körből válogatni a termőhelyet illetően. A két legismertebb furmint-termőhely ezúttal csupán egy-egy nagy pincészet két-két – különböző árkategóriát képviselő – borával képviseltette magát, mintegy viszonyítási pontként. Most inkább azon volt tehát a hangsúly, hogy más borvidékeken dolgozó borászok furmint-interpretációival is alaposabban megismerkedjünk. (A furmint népszerűsége egyébként is nő, egyre több termelő telepíti.) Tokaj, Somló és a Balatont körülölelő borvidékek mellett az országhatáron túlról is érkezett néhány palack, így lett teljes a sor.
Többek között ungert is velem tartott "Furmintország" eme kis szeletkéinek felfedezésében, úgyhogy az ő jegyzeteit is közreadom.
Kékfrankos MOST! - gyorsszemle a sétáló kóstolón
A Winelovers csapata 2014 után másodjára is megszervezte a Kékfrankos MOST! rendezvénysorozatot, amelynek keretében áprilisban számos, a fajtához kapcsolódó programot szerveztek a kezdeményezéshez csatlakozó pincészetek, borbárok, borboltok. A kékfrankos itthoni kiemelt szerepe még viszonylag újkeletű történet, pedig azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kékfrankos Magyarország nem csupán legelterjedtebb, de legfontosabb kék szőlő fajtája. Vagy legalábbis a legfontosabb lehetne/kellene lennie, de a Bordeaux-i fajtáknak és a pinot noir-nak valószínűleg hazánkban is nagyobb presztízse van. A kékfrankos amellett, hogy mennyiségileg az élen jár, az ország környezeti adottságainak is valószínűleg jobban megfelel, mint a rosszabb években rendesen be sem érő cabernet sauvignon, vagy az itthon a legtöbb borvidéken valódi arcát kevésbé találó pinot noir. (Egy elcsípett beszélgetésből úgy hallottam, hogy a Tőkések mesterkurzuson hangzott el valami olyasmi, hogy a Kárpát-medencében a kékfrankos inkább képes egy burgundi stílusra emlékeztető bort adni, mint a pinot noir... aligha húzható ez rá általánosságban az összes magyar kékfrankosra, de azért van benne valami.)
Kékfrankost az országban a legnagyobb területen a Soproni Borvidéken termesztenek, de kiemelt jelentőségű fajta Egerben és Szekszárdon is, hiszen mindkét borvidéken a bikavér gerincét képezi. A fajta a rosétól a testes komplex vörösborokig nagyon széles spektrumon képes sokféleképpen megmutatni magát, gyakorlatilag minden borvidéken képes más és más arcot ölteni. Egységes stílusról tehát aligha beszélhetünk, viszont a változatosság gyönyörködtet alapon jó eséllyel mindenki megtalálhatja a kedvenc kékfrankosát. Több év tapasztalata alapján azt mondanám, hogy a színvonal is egyenletesebb, azaz ár-érték arányban - és azt leszámítva is - sokkal nagyobb eséllyel találni jó magyar kékfrankost a polcokon, mint más magyar vörös fajtabort, és a komolyabb csalódás esélye is jóval kisebb. Az elmúlt évek fejleményei alapján úgy tűnik, hogy lassan azért a magyar borászok is egyre jobban elismerik és ennek megfelelően kezelik a fajtát, és a közönség pedig egyre inkább felfedezi magának a kékfrankost. Drukkolok, hogy a lendület ne törjön meg.
Kékfrankosok és Skrabski-borok a Spiritus Primusban
A XIII. kerületben található, kávéházként, bor- és pálinkaszaküzletként egyaránt funkcionáló Spiritus Primus az utóbbi időben rendszeresen szervez kis létszámú borkóstolókat, amelyekhez György Vince választ ki magyar és külföldi tételeket az adott este fókuszpontjába helyezett fajtából. November első hetére magyar és osztrák kékfrankosokat gyűjtött csokorba, nagyrészt a 2011-es évjáratból. Az már csak a ráadás volt, hogy egy 2013-as Skrabski-sort is meg tudtam kóstolni a "hivatalos program" után.
Ősznyitó egyveleg
Ilyen már úgyis rég volt, jöjjön hát egy kis egyveleg szeptember elejére, néhány nyáron kóstolt, de a blogon meg nem énekelt borról. Jutott bele hazai és külföldi, olcsóbb és drágább, frissebb és korosabb, egyszerűbb és komplexebb. Ahogy a napokban elnéztem a hiperek szokásos szeptemberi akcióit, néhány tételhez most ezek keretében is hozzá lehet jutni, így ahol tudtam, az akciós árat és lelőhelyet is feltüntettem.
