Van az úgy, hogy a kisebb vagyonokból összepakolt csúcsboros sorok magaslatairól fejest ugrunk a plebsz közé, és körülnézünk, hogy mi a helyzet az alsó szegmensben. Tesszük mindezt kíváncsiságból és közszolgálatból egyaránt. Közhely, hogy az alapszéria a fehér spektrum tekintetében izgalmasabb és kockázatmentesebb, ugyanakkor célszerű szem előtt tartani, hogy a hétköznap borisszájának a bor színe – még mindig – vörös. Miután Szekszárd rendesen belehúzott az elmúlt években, elejét vettük a találgatásoknak, és megnéztük, mit tud hazánk sokak szerint legígéretesebb vörösboros vidéke az alapoknál. Hipotézisünkben két eset áll fenn: vagy hordó aljáról összeöntött, s így minőség tekintetében megkérdőjelezhető kármentés történik, amit a címke, a termelő neve tesz értékessé, vagy tényleg pislákol a jóra törekvés lángja a kétezer forintos környezetben is. Az őszinteség kárára menne, ha azt állítanám, hogy nem a bizalom bizonyos szintű hiánya miatt tettünk a vasárnapi sor végére két tokajit, így édesítve meg a kockázatos próbálkozás esetleges keserűségét. Az évjárat alapján összehúzott ('11-es) összkép a négyboros nekifutás alapján szélsőséges, inhomogén, így furmintfannal közös beszámolónk alapján vonja le mindenki maga a következtetéseket, ha akarja.

Bodri Civilis QV 2011

Merlot, kékfrankos, zweigelt, kadarka, cabernet sauvignon. Túlérett szilvát és fekete bogyós gyümölcsöket hoz az illat, odaégett gyümölcsös vonallal. Szájban egyszerre mutat túlérett és éretlen, nyers jegyeket, mintha néhány fajtát túl későn, másokat pedig a teljes érettség bevárása nélkül szedtek volna le, de a reszelős, durva tannin alapján az is elképzelhető, hogy nem kevés kocsány is jutott a borba. A túlérett gyümölcsök mellé egy kis lakk is betársul ízben. Sajnos, akárhogy erőlködtem, nem volt jó kóstolni. 3p. (furmintfan)

Nincs az a nézőpont, ahonnan menthető lenne ez a végeredmény: fésületlen és buta. A füstölt-odakozmált illat sem az a tipikus jegy, ami lelkessé tesz, kóstolásra hív, de a büntetést szájban kezdi csak el igazán: a csersav zöldes, menthetetlen módon reszel, a maga rövidségében egyszerre villant túlérettséget és nyers jegyeket. Utána lelép, kiheverhetetlen utóízt hagyva maga után. Rosszul sikerült kármentés, viccnek középszerű, bornak gyenge. Kompenzálhatatlan 3 pont. (cca. 2000 Ft, itt és most 1600 Ft)

Eszterbauer Pinceátlag 2011

Kékfrankos, cabernet sauvignon, kadarka, merlot, cabernet franc, pinot noir. Visszafogott, neutrális illat, kevés hordófűszer, pici vaj, gyümölcsöt szinte csak mutatóban sikerült kipörgetni belőle. A struktúrára nem lehet panasz: könnyed, kategóriájához mérten szinte elegáns bor, savai élénkek, a tannin mennyiségre nem túl sok, minőségre viszont jó, sehol nem lóg ki semmi. Arra tippelnék, hogy a kékfrankos mellett a kadarka elég nagy jelentős mértékben képviselteti magát a házasításban. Kóstolva sem egy gyümölcsbomba, bár itt azért már jönnek az érett piros bogyósok egy kis édesfűszerrel, elsősorban vaníliával, amely a lecsengés végéig is elkíséri a kortyot. A bor szerkezete jó, de kissé csupaszon maradt a váz. 5p. (furmintfan)

Szép teste van, de elfelejtett elegánsan felöltözni: olyan csupasz, hogy nagyítóval sem találni rajta egy négyzetméternyi textilt sem. Orrban neutrális, pár perc kitartó pörgetés után a magamfajta rámenős fogyasztó inkább feladja és megkóstolja. Jól is teszi: a korty feszes, nem a gyümölcsöktől ugyan, de tartalmas, a tannin kiművelt, és a hosszra sem lehet panasz. Tisztán búcsúzik. Ezt a torzót megirigyelné néhány feljebb pozícionált szekszárdi is. Ha istenségnek éppen nem is látszik, de csalfa, vak remény, és 5 pont. (cca. 1800 Ft, már a ’12-es fut itt)

Heimann Boromissza 2011

A pontos fajtaösszetételről hallgat a címke is, a pincészet honlapja is. Eleinte nagyon semleges az illata: kis vaj, kevés füst, minimális rumpuncs, majd egy kis meggy és tempera következik. Sajnos az illat nem előnyére változik: egyre több istállós, animális és (különösen másnap) illós jegy áramlik a pohárból. Kóstolva egyrészt kellemesen gyümölcsös, meggyes, cseresznyés jegyeket mutat, jó savakkal, de ebbe belepiszkít az illó, és a tannin is lehetne simább. Az egyre kellemetlenebbé váló illat ront az összképen, de legyen 4p-. (furmintfan)

Villámivók előnyben: közvetlen bontás után enyhe, még befogadható állatos vonallal színezve gyümölcsös az illat, amit a korty Bodri-szerűen kusza volta (a tannin itt is hagy kérdéseket maga után, és csak reménykedem, hogy nem a kocsány turbózta ilyen zöldre) jelentősen lehúz, de az összbenyomás így sem reménytelen. Visszakóstoláskor (fél óra elteltével) olyan csatornás bűzzel büntet, amit már nehéz megmagyarázni. Házibuliban egy körrel széttöltős vendégváróknak és nagyivóknak vállalható, mindenki más inkább kerülje el. Szomorú, hogy a ’10-es elődről szebb emlékeket őrzök. A 3 pont tetején járunk. (cca. 2000 Ft, kifutott évjárat)

Takler Trió 2011

Kékfrankos, merlot, cabernet sauvignon, cabernet franc, kadarka, pinot noir és syrah. Kellemes piros bogyós gyümölcsök által dominált illat: meggy, cseresznye, málna, visszafogott fűszerességgel. Savai szépek, nem tolakodnak előtérbe, de nem is lustulnak el, a korty sima, a tannin mennyiségre közepes, finomszemcsés, minőségre van feljebb, de korrekt. Ízében a meggyes, cseresznyés, málnás gyümölcsösséghez a hordó finom vaníliája, egyéb édes fűszerek, pici vaj és talán egy egészen minimális sósság is társul. Jó volt inni, na. Sima 5p. (furmintfan)

Olyan, amilyennek lennie kell: arctalan, súlytalan, de korrektül elkészített és finom. Az illat és a korty egyaránt zavartalan és élvezetes: a hordót nem hangolták túl primitívre, ráadásul maradt benne gyümölcs is bőven. Szaftos, élénk, egyensúlyos, sem tanninban, sem savban, sem komplexitásban nem nő az alsóközéptől feljebb, de nem is várjuk el. Megiszod és annyi, azaz 5 pont. (1500 Ft akciósan, Bortársaság)

Bott Pince Bott-rytis 2009

Furmint és hárslevelű, 92 g/l maradékcukorral. Illatában már egyre több a tercier illatjegy: propolisz, méz, dohány, de egy kis aszalt kajszit is lehet érezni. Szerkezetét illetően közepesnél valamivel könnyedebb, érett savakkal, enyhe cserességgel, jó arányokkal és közepes lecsengéssel. Mézet, propoliszt, dohányt, aszalt kajszit és trópusiakat találhatunk ízében. Másnapra kicsit hanyatlik az összkép, feltűnik egy kis oxidáció is. A két nap eredménye alapján összesítve (első nap felette, második nap alatta teljesített): 5p/6p. (furmintfan)

Aznaposan nem, csak másnaposan került a poharamba, így az oxidált alaphangulatot jobb híján ennek tudtam be. Összbenyomását tekintve egy könnyűre hangolt, finom, élvezetes késői szüretnek mutatta magát, a klasszikus muskotályos felhangoktól mentesen. Arányos, jól iható, ugyanakkor nem a cizellált savaitól lesz olyan jó, mint amilyen. Örömforrás, se több, se kevesebb, másnaposan 5 pontos abszolút teljesítménnyel. (4500 Ft, pince)

Oremus 3 Puttonyos Aszú 2006

Borostyánba hajló szín, sűrű, olajos textúra. 3 puttonyos aszúhoz mérten meglepően tömény, mély illattal kényeztet: narancslekvár, kandírozott narancs és trópusi gyümölcsök, aszalt kajszi, méz és fűszerek. Kóstolva közepesnél testesebbnek tűnik, jó sav-cukor egyensúllyal, kellő intenzitást biztosító, széles savakkal, bársonyos korttyal, enyhe cserességgel. Ízében aszalt kajszi, méz, narancslekvár, botrytises jegyek, szivardoboz, pici gomba és avar. Ilyen kezdést követően aprócska csalódás, hogy a lecsengés csak közepes hosszúságú, de odáig csupa élvezet a bor. Nagyon szerethető, elegáns aszú, a 3 puttonyosok mezőnyében kiemelkedő. Ha valaha siratni fogom a 3 puttonyos aszúkat, főként az Oremus aszúk miatt teszem. Az illat erős 7 pont, az íz és szerkezet inkább 6, úgyhogy valahol a határon áll meg a végeredmény: 6p+ (furmintfan) 

Bontás előtt két és fél éves panelszekrényben történő érlelést kapott, ami egyértelmű nyomot hagyott a színén (érdemes ezt összevetni a fotóval). Anélkül, hogy vitába szállnék a hatputtonyos egyedülállóságát hirdetőkkel, ez egy nagyon korrekt aszú, és örülök, hogy akkor és így elkészült. Orrban elképesztően gazdag, a trópusiak mellett mézességgel, kandírozott narancshéjjal hozakodik elő, hosszú szöszölésre csábítva. A korty ehhez képest visszalépés: eszméletlenül finom, de a savak voltak már bonyolultabbak is, és hát hosszban sem az, ami egy aszútól felsőbb körökben elvárt. Ez a botlás még kevés ahhoz, hogy a 6 pontos szintet ne hozza visszakézből, nyolc év ide, nyolc év oda. (cca. 5000 Ft volt annak idején, már kifutott)