Hol volt, hol nem volt, volt egyszer idén februárban egy remek Bott Pince furmint-kóstoló, amin ott is voltam, meg nem is, mindenesetre megemlékezni nem állt módomban róla. Amikor ugyanis meghirdették a kóstoló időpontját, én már egy bő 15 fős csoport részeként elígérkeztem Szentesi Józsefhez aznap estére és nem szívesen mondtam volna le a budaörsi látogatást. Bodóékkal azt a köztes megoldást találtuk ki, hogy korábban odamegyek a kóstoló helyszínére, segítek nekik kinyitni és megvizsgálni a kóstolóra szánt palackokat, így végül a borokról sem maradok le és "munka" közben beszélgethetünk is egy kicsit. A remek formát mutató borokat valóban végig is kóstoltam, de arra kevés volt az idő, hogy blogposzthoz méltó jegyzetek készüljenek, így sajnos borrajongós bejegyzés nem született a kóstolóról. Cserébe ajánlom az érdeklődők figyelmébe sweetsole írását, ha esetleg még olvasták volna.
Megfogadtam, hogy azért egy régebbi Bott-borral majd pótolom valamelyest a mulasztást, de végül nyárig kellett várni rá, hogy eleget tegyek a magamnak tett ígéretnek. Ha már lúd, legyen kövér, egy júniusi erdőbényei kirándulás tökéletes felvezetésének tűnt egy, a környékbeli dűlőkről palackozott furmint, amire már egyébként is régóta fenem a fogom. Amikor pár évvel ezelőtt a Bott Exczellencziás 2007 előjegyzését meghirdették, sikeresen lemaradtam róla, de rá néhány hónapra sikerült kiimádkoznom az utolsó magnum palackok egyikét Bodóéktól. Ezt a palackot szántam áldozati báránynak és most majd' 10 évesen be is teljesítette végső sorsát az Exczellencziás.
Bodó Judit és Bodó József ezt írta a borról:
"Csontos öreg - 100 éves - tőkékről szüretelt bor, amit 3 éven keresztül mindenféle beavatkozás nélkül tölgyfahordóban érleltünk. Kettesével került forgalomba: 0,75 l-es üvegdugós és 1,5 l-es magnum palackos natúr parafadugós kiszerelésben.
Az úr: Zsedényi Ede, az 1860-as évek országgyűlési képviselője. Magyarország egyik leggazdagabb földesura, a közélet jeles alakja.
A név: Nem mi találtuk ki! A sors fintora, hogy épp nekrológjában találtuk a volt udvari tanácsosról a legaprólékosabb leírást. Kora nevezte őt ”kopott exczellencziásnak”. Részletek a címkén!
Közünk egymáshoz: Semmi. De hálásak vagyunk neki, hogy egykor betelepítette a Csontos-dűlőt. Borunk születési helye."
Feltételezem, hogy léteznek még jobb állapotú palackok, mint az enyém volt, mert ennek a dugója egy kicsit át volt ázva. A bor színe is mutatja, hogy nem kiscsikóval van dolgunk: aranyba hajló, enyhén olajos textúrájú. Az illat tercier aromákkal köszön be: avar, édes fűszerek, pici kakaópor, majd érett-aszalt őszibarack, alma, pici dió és birs, némi füst és petrol következik. A markáns savak egyből kézbe veszik az irányítást szájban, végig vállukon hordják a közepesnél nagyobb testet. Kicsit talán szögletesek, rusztikusak is ezek a savak, de éppen ezek biztosítják elsősorban a bor meglepő frissességét is. Hatásukhoz némi cseresség is hozzájárul, miközben mintha némi maradékcukor dolgozna ellenük. Ízképben nagyon komplex, és meglepő módon idővel egyre inkább a frissebb jegyek kerülnek előtérbe. Kezdetben érett és aszalt fehér húsú gyümölcsök, őszibarack, leheletnyi dió, narancshéj tűnik fel, majd egyre inkább citrusos, fűszeres, narancsos, sós jegyek válnak dominánssá. Masszív, izmos struktúra, szép érettségi állapot, és tippre még több éves tartalék volt ebben a borban. Köszönet Bodó Juditnak és Bodó Józsefnek, hogy megkaphattam ezt a palackot. 7p+
2007-es, illetve 2005-ös Exczellencziásokról korábban itt írtunk:
http://borrajongo.blog.hu/2013/02/18/bott_retrospektiv_a_terroir_clubban
http://borrajongo.blog.hu/2014/07/29/bott_pince-_kostolo_a_klubban
