Mindig speciális dolog, amikor nem frissen összevásárolt borokból tartok kóstolót, hanem olyan tételek kerülnek terítékre, melyek személyesebbek. A most következő borok zöme meghatározó élmény volt fiatalon, az utolsó palackokat több tétel esetén is immár hosszú évek óta tárolgatom, dédelgetem, hogy majd csak egyszer.
A téma tehát komolyabb édesek. Általában tokajiak, olyanok, melyek egykoron kivágták a biztosítékot, de persze kapnak külföldi vetélytársakat is. Egységesen 2007-es borokról lesz szó, így napjainkat akár ki is lehet nevezni a fent említett "majd egyszernek" hiszen idén szép kerek 10 évesek. Aszúkat nem raktam a sorba. Mivel szerettem volna, hogy az említett külföldi kontextus technológia és stílus terén is lehetőleg passzoljon a hazaiak közé, így főbor-szamorodni-csúcs late harvest cuvée tengelyen mozogtam.
Vakon kóstoltunk. A puszta kóstolási jegyzeteken túl itt most nem háttérinfókat igyekszem megosztani, inkább pár szóban felidézni az adott borral való élményimet.
Chateau Pierre-Bise- Quarts de Chaume 2007
Loire-vidék, Anjou. A Quarts de Chaume kifejezetten édes chenin blanc-ra specializálódott körzet, mely időközben már grand cru státuszt is élvez. 2011-ben Loire-kirándulásunk alkalmával jártam is a neves pincénél egy rövid kóstoló erejéig. Nem mintha annyira személyes és felejthetetlen élmény lett volna a látogatás, de a pince édes borai határozottan bejöttek. Árban sem tűntek annyira elrugaszkodottnak, így természetesen csempésztem haza néhány palackkal, melyekről akkoriban be is számoltam. Azóta is relatíve rendszeresen szoktam rendelni innen-onnan valamely borukból, mára nem túlzás kijelenteni, hogy ez lenne az első számú javaslatom ha valaki kikérné a véleményem, hogy mely édes borok a kedvenceim a Loire-mentéről. Ezt az évjáratot még nem kóstoltam, de ezt a konkrét palackot már vagy 5 éve őrízgetem.
Trópusi gyümölcsök esszenciája, füstösség, keleti fűszerek. Szájban olajosan sűrű, tömény ízekkel és édességgel. Savak is vannak jócskán, valamint határozott sóssága is hozzájárul ahhoz, hogy ne csapjon gejlbe. Első borként 7-re lőttem, viszont a visszakóstolásnál a legszebbek között is kiemelkedőnek bizonyult tisztaságával, mélységével, karakterével, érintetlen komplexitásával, így nem tűnt túlzásnak a 8 se.
Orsolyák Attila: In Medias Res 2007
Ezt a bort már ismerem vagy 5 éve és találkoztam is már vele úgy 4-5 alkalommal, ennek ellenére még csak néhány hónapja van meg a konkrét helye a sorban. Mindig tetszett, nagyon tetszett, noha soha nem gondoltam, hogy stíluson belül a legszűkebb elitben lenne a helye. Aztán jó fél éve egy a blogon is megénekelt Orsolyák-sor végén egy kategóriával nagyobbat szólt mint szokott, ami miatt úgy éreztem, hogy megérkezett és feltétlen kíváncsi lennék rá itt is.
Az előző bor után kevésbé összetett az illat, szokványosabb aszalt kajszis jegyekkel, viaszossággal, vaníliás-marcipános hordóval. Szájban intenzív ízű, kevesebb édességgel, jó savval, több cserességgel. Szép bor, de itt most akármilyen sorrendben kóstolva is olyan kontextust kapott, ami kissé elhomályosítja. 6.5
Feiler-Artinger: Ruster Ausbruch Pinot Cuvée 2007
Ennek a bornak a beszerzése jó sztori. 2013 elején voltunk Ausztriában síelni. Magyar vezetésű étteremben vacsoráztunk, amikor észrevettem az itallapon, hogy Ruster Ausbruchot árulnak ráadásul épp az egyik leghíresebb termelőtől 7 Euroért. Épp egy étteremben, nem akartam elhinni. A pincérnél rákérdeztem, hogy ez mégis hogyan lehetséges ezen az áron, mire atyáskodó leereszkedéssel megkért, hogy vessek egy pillantást az évjáratra. Ránéztem, 2007, na és, mi következik ebből? Megsúgta, hogy szakmai berkekben közismert, hogy egy fehérbort 2 éves kora előtt illik elfogyasztani. Hoppá. A termelő honlapján emlékeim szerint 30-40 év érlelhetőségről számolnak be. Megkóstoltam és jeleztem, hogy megvenném a teljes készletet, ami sajnos mindössze már csak 4 palackra rúgott. Egymás kezébe csaptunk, mondta, hogy legnagyobb örömmel felhozza őket a pincéből. Nahát, gondoltam, még tárolva is jól voltak. Miután megkaptam őket, akkor én váltottam át atyáskodó hangnemre és mondtam, hogy ez brutál potenciálú természetes édes bor, ami pinceáron is kb. 4x ennyibe kerül. Higgyem el mondta, hogy a tulajok, most örömünnepet ülnek, hogy végre valaki eltakarította ezeket. Ez a jó üzlet, amikor mindenki örül.
A bort egyébként mindig szerettem, de inkább az évjárat egyezősége végett tartottam meg az utolsó palackot, meg, hogy legyen minek naggyá tenni a mieinket:). Nem gondoltam, hogy ebben a sorban labdába rúghat.
Nagyságrenddel mélyebb illat, aszalt trópusi gyümölcsökkel, jól integrált minőségi hordóval, illetve nem elhanyagolható, de azért lapozhatunk jellegű illóval is. Szájban robban. Olajos, nagyon édes, és valami elképesztően mély és intenzív. Fajsúlyos savak kísérik, de közben meg masszívan sós is. Végtelen. 8. Visszakóstolásnál felmerült, hogy talán túlzottan elragadtattam magam első körben, elvégre még mindig ott figyelt az illó, ami valljuk be levon egy picit az esztétikából, illetve ekkor a Pierre-Bise után kevésbé tűnt komplexnek is. De mélység, erő tekintetében akkor is betakarta a sort. Megvallom korábbi kóstolások alkalmával sosem éreztem ekkora kraftot benne.
Demeter Zoltán: Tokaji Főbor 2007
2009-ben találkoztam ezzel a borral, hálistennek nem is egyszer. Tulajdonképpen bimbózó wine-geek időszakom első igazán meghatározó élménye a műfajt tekintve. Első találkozáskor a gazdagsága, lendülete nyűgözött le, egy másik alkalommal meg az ehhez társuló tisztaság, kidolgozottság, savainak bizsergetően finom állaga. Már sok éve nem találkoztam vele, talán egyetlen megvásárolt palackom pedig hosszú évek óta
Erősen aszalt gyümölcsök, grillázs, dohány, kávé, törökméz, az aromák jellegén már jócskán megmutatkozott az idő, de kétségtelenül nagyon komplex. Az előző bor után szájban nem tűnik annyira valószínűtlenül édesnek, ugyan mélységben erőben sincs ott, de azért itt is elég látványos az intenzitás, miközben tényleg szép arányokkal, jó savakkal bír. 7+
Királyudvar: Ilona-cuvée 2007
Érdekes, ennek a bornak soha nem voltam akkora rajongója (annál inkább a 08-asnak), viszont mivel ezt is még Demeter Zoltán készítette, meg árban is épp egy ligában játszottak egy időben divat volt összehasonlítani a DZ Főbor 07-el. (Mintha ezzel a ténnyel a vakszerencse is tisztában lett volna, hiszen ismét pont egymás mellé sodorta őket a sorrendet tekintve. ) Lényeg a lényeg, ezekből az összehasonlításokból általában az jött le, hogy a vájtnyelvű hozzáértők rendre az Ilona mellé tették le voksukat, mondván sokkal érzékenyebb, tökéletesebb az egyensúlya mégha íze nincs is annyi, akik viszont kevésbé tudtak a direkt örömök mögé tekinteni, azoknál a Főbor simán vitte a pálmát. Én is ez utóbbiak közé tartoztam, de azért még időben beszereztem egy palackot ebből is, hátha egy nap eljön a megvilágosodás napja.
Eleinte ijesztően zárkózott az illadt, némiképp fülledt is. Visszakóstolásnál nyílik szépen, megjelennek az adekvát aszalt kajszis jegyek kandírozott citrusokkal, ásványossággal, de a sor szintjén még akkor is a félénkebbek közé tartozik. Szájban szép. Semmi túlzás, lehengerlés, de kellően mély, tömör szerkezetű, arányos, jó egyensúlyú és hosszú. Mondhatni struktúrédes. 7
Tokaj Nobilis: Ahogy termett 2007
2010-ben találkoztam először ezzel a borral, a pincénél történt látogatás kapcsán. A kóstoló vége felé került elő. Szamorodninak készült, de talán fél százalék híján nem érte el az alkoholszintje az előírt mennyiséget, így nem viselhette ezt a nevet. Mivel azonban már le lett töltve tokaji palackba, és más nevet se nagyon kaphatott, így nem is került forgalomba. “Ahogy termett” néven csak a helyszínen lehetett hozzájutni, de nem túlzás, hogy így pult alól is legendává nőtte ki magát a beavatottak körében. Nálam is szólt párszor igen komolyat. Aztán olyan is volt, hogy kevésbé. Utolsó palackomat erre az alkalomra tartogattam.
Friss és enyhén aszalódott kajszi, citrusok, viaszosság, jól integrált fahatás. Szájban kristálytiszta, mély ízekkel, finoman krémes konzisztenciával. Cizellált savak adnak lendületet, örömtelisége mellett végig arányos és egyensúlyos. Fiatal kora óta kóstolom és alig fogott rajta az idő, szép lassan színesedik az aromatika, de egyébként meg se moccant. Voltak a sorban kétségtelenül mélyebb és komplexebb borok, de ez volt az egyik személyes kedvencem. 7/8
Szepsy-cuvée 2007
Amíg Szepsy mester szárazait nevezhetjük megosztónak, addig az édesekért legnagyobb egyetértésben lehet rajongani. Emlékszem, 2009 vége felé találkoztam először a 2006-os szamorodnival és cuvée-vel és valami egészen elképesztően jónak találtam őket. Aztán egy évre rá megjött a 07-es cuvée ami az akkor talán legnépszerűbb borbloggernél Albert Gazdánál konkrétan 10 pontig jutott. Én ugyan tizet sose osztottam ki rá, de én is műfaja egyik, ha nem “a” legjobb képviselőjének tartottam.
Orrbamászóan intenzív illat, a sor műfajához képest szokatlanul domináns muskotályossággal. Szájban robban. Nagyon intenzív, sűrűn krémes, miközben fantasztikusan jó savak járják át. Ekkora beltartalom mellett sincs súly-érzet, amit erősít még az is, hogy egészen frissnek hat mind aromában, mind struktúrában. Elsőre nagyon megvett, visszakóstolásnál viszont közvetlenül a legütősebbek után kiütközött, hogy erőt, komplexitást tekintve itt bizony második vonal, ami 7. Intenzitás, potenciál tekintetében simán 8, egyensúlya, kidolgozottsága pedig már 9-ért kiálltana. ( Feltétlen megemlíteném, hogy ez a palack még forgalombahozatal környéki beszerzés, amely azóta borhűtőben pihent. A készletemben átmenetileg megfordultak olyan példányok is melyeket jóval később szereztem, neadjisten komoly leakciózás során pl. CBA-ban. Ez utóbbiak annyit is értek, köszönövisznyba se volt a formájuk ezzel a mostanival.)
Fritz Haag: Riesling spatlese Juffer Sonnenuhr 2007
Mosel. Ezt vakkörön kívül kóstoltuk, ugyanis stílust tekintve nem annyira passzolt a sorba. Ettől eltekintve egyébként szintén régi motoros a karrieremben, egyik személyes kedvenc a maga műfajában.
Intenzíven petrolos illat, sok friss citrussal, mézességgel, palás fűszerességgel. Szájban érthetően könnyebb, mint a sor úgy általában, intenzitás, hosszt tekintve viszont összemérhető a mai egyébként igen magas szintet képviselő középmezőnnyel. Elektromosságig vibráló savai felfrissítik a cukororgia után megtunyult szájunkat. 7.
