Az év vége felé valahogy egyre kevésbé vonzottak a sok boros, estébe nyúló kóstolók, inkább csak otthon nyílt ki néhány magányos palack. Ez indukálta a "Tegnap ittam" posztok számának hirtelen megugrását, amiből itt egy újabb, részemről idén valószínűleg az utolsó ilyen jellegű írás, amelyet egy nem akármilyen bor ihletett.
Somló borász-ikonjának legendás boráról írtak már sokan a magyar borblog szcénában, amennyit ezekből a cikkekből felleltem, össze is gyűjtöttem a lap aljára, de talán így sem teljes a gyűjtemény. Már az írások száma is sejteti, hogy nem mindennapi borról van szó. Én először kb. 4 évvel ezelőtt találkoztam vele, tehát viszonylag későn, azután sokáig nem. Ünnepek előtt kíváncsiságból megnéztem, merre tart a somlói legenda tíz éves korában.
2002-es telepítésű, gyalogművelésű ültetvény első termése, október 28-án szüretelve. Az enyhén ülepített színlé áztatott aszútésztán erjedt 17-18 Celsius fokon, majd fahordóban, finomseprőn érlelte tovább Takács Lajos.
Először megijedtem, mert illat alapján dugósnak tűnt (rövidke twin-top dugó), és bár szellőzéssel azért javult a helyzet, egy kis fedettség illatban végig megmaradt. Ízben szerencsére nem lehetett érezni (vagy én legalábbis nem vettem észre, hogy kilógna a lóláb) és a szárazpróba is tiszta volt.
Az illatban - a fent taglaltakon túl - viszonylag tompa botrytises, aszalt sárgabarackos, mézes, gyógyfüves, dohányos, zöldfűszeres, fakérges jegyek keverednek. Az aranyszínű bor vastag, mégis arányos, viszont kissé rusztikus, enyhén tapadós, cseres felületű. A kb. 30 g/l maradékcukrot a széles savak szinte teljesen kiegyensúlyozzák, előbbiek inkább csak a teltséghez járulnak hozzá, érzetre a bor legfeljebb félszáraznak mondható. A 15% alkohol szintúgy eltűnik a sűrű szövetű, közepesnél nagyobb testben, talán csak a finisben jelentkezik be egy kicsit. A korty már üresedik, középen van benne egy kis lyuk, aztán a lecsengésre valamit még visszanyer intenzitásából, bár ebben a markáns sav és a cseresség is közrejátszik. Ízben máig összetett, rétegzett, sok különböző aromajegyet képes felmutatni: aszalt sárgabarack, sárgabaracklekvár, kandírozott citrusok, narancshéj, ánizs, köménymag, vanília, dohány, feketetea, kevés gomba, egy csipet só, és az egészet végigkísérő botrytises kesernye. Valahogy felismerhetően somlói, de még ezen belül is rendkívül egyedi bor, rusztikusságával és a kesernyésséggel együtt, de nem csak ezek miatt. Rétegműfaj (bár akik most velem együtt kóstolták, kedvelték), és csúcsán is túl van már, mégis jó érzés volt még - feltehetően - utoljára kóstolni és írni róla. 6p-
Korábbi blog-bejegyzések a borról:
http://borrajongo.blog.hu/2012/10/29/hollovar2011
http://borrajongo.blog.hu/2011/08/16/erettebb_somloi_borok_v
http://borrajongo.blog.hu/2010/05/01/a_somlo_koncentralt_oldala
http://bordogsag.blog.hu/2012/06/13/hollovar_somloi_harslevelu_654
http://tancolomedve.hu/kostolas/27-somloiak-1-hollovar-pince
http://albertgazda.blog.hu/2009/09/05/hollovar_somloi_harslevelu_2005
http://alkoholista.blog.hu/2011/03/17/tisztulo_kep
http://alkoholista.blog.hu/2009/09/24/a_tunder_a_harcos_a_varazslo_es_az_ember
http://alkoholista.blog.hu/2007/06/24/lajos_arany
http://alkoholista.blog.hu/2006/11/20/a_tiszta_tizenkilenc
http://bor.mandiner.hu/cikk/20121027_termeszethu_borkeszites_somlon_az_a_lenyeg_hogy_jol_essen