A Drop Shop újra két sokat ígérő bort poharaztatott a legutóbbi "Szuper Szerda" alkalmával: prémium kategóriás Loire-völgyi sauvignon blanc-ok feszültek egymásnak a 2011-es évjáratból. Egy viszonylag nagyobb birtok bora Sancerre-ből, és egy kisebb családi borászat Menetou Salon-ból palackozott tétele volt az est két főszereplője. Mindkét borászattól kóstoltam egy-egy tételt márciusban egy nagyobb sauvignon blanc-sorban, most egy kategóriával feljebb pozicionált tételeket hasonlíthattam össze. Egyikük sziporkázott, a másiktól viszont nem egészen azt kaptam, amire számítottam.

Mintegy 50 éves múltra visszatekintő családi borászat, amely ma már 72 hektáron gazdálkodik. Saint Satur kovás-agyagos talajú lejtőin termő régi tőkékről származik az alapanyag. A bor 70%-a acéltartályban, 30%-a francia tölgyfa hordókban erjedt, ez utóbbi részét 7-8 hónapig tartották finomseprőn, rendszeres seprőfelkeverést alkalmazva. 1 év érlelés után került palackba.

Abszolút fajtajelleges, intenzív, gazdag, de nem kimondottan harsány illat: vágott fű, citrusok, zellerszár, zöldfűszerek, krétás-ásványos jegyek. Idővel erőre kapnak illatában a gyümölcsök is: zöldalma és őszibarack, de a vágott füves, zöldfűszeres vonal végig domináns marad. Szájban kristálytiszta, intenzív, üde és lendületes bort kapunk, amelyet végig a precíz savak tartanak kézben. Egyenletes, szépen fejlődő korty, kiváló fókusz és intenzitás, amely egészen a finisig kitart. Mindezt egy kis krémesség egészíti ki, valamivel szélesebbé, gömbölyűbbé téve a bort. Koncentrált, gazdag, fajtajelleges ízvilággal ajándékoz meg: vágott fű, egres, lédús citrusok, citrom, lime, zöldfűszerek. Szép íve van a kortynak, nagyon hosszú, utóíze percekig kitart, és tisztán hagyja a szájat. Remek bor. Magabiztos 7p.

 

Menetou-Salon Sancerre és Pouilly-Fumé kevésbé ismert, de hasonló karakterű borokat adó, közvetlenül Sancerre mellett elhelyezkedő délnyugati szomszédja. Morogues falut körülvevő kötöttebb, agyagos, mészköves, márgás talajról származik a szőlő. Albane és Bertrand Minchin borászata által művelt 15 hektárnyi ültetvény mind ezen a környéken található. A bor vegyesen első-, másod- és harmadtöltésű hordókban erjedt és hordóban is érlelődött, finomseprőn tartva, de batonnage alkalmazása nélkül.

Egészen más karakter, mint az előző tétel. Eleinte kissé zárkózott, majd szellőzés után érettebb, neutrálisabb illatot produkál: kevés hordófűszer, grillázs, érett fehér húsú gyümölcsök, mogyoróvaj, és a háttérben megbújva valamilyen érdekes érett-édes vegetális illatjegy is megjelenik, amit jobb híján párolt káposztához tudnék hasonlítani. Levegővel érintkezve gyűlnek benne a barna almás, oxidált illatjegyek. Szájban szélesnek hat, lágyabb, lomhább, szétterül, a korty közepe kicsit lyukas. A hordó fűszerei mellett némi neutrális gyümölcsösség, mogyoró és vaj érezhető ízében, a fajtára jellemző füves, vegetális jegyek épp csak nyomokban detektálhatók. Enyhe oxidáció is jelen van, a szesz kicsit fűt, a kortyban picikét cseres. Kétségtelen, hogy van beltartalma, de mintha fáradna. Feltehetően volt jobb is, most 5p.