A Borrajongó

Tegnap ittam – Sauska Sárgamuskotály 2013

2014. április 22. 06:00 - ungert (törölt)

Van egy elméletem a tokaji Sauska-borokkal kapcsolatban, amiben rendíthetetlenül hiszek: kis hordó, nagy élvezet, nagy hordó, kis élvezet. Az újragombolt Puskás-aforizma éppen annyira dicséret, mint amennyire dorgálás, a helyzet ugyanis az, hogy miközben a hordókezelt, ambiciózusnak szánt nagyok többnyire bukdácsolnak, addig a famentesített (vagy minimalizált) alapszéria pénztárcát kímélve szárnyal, sziporkázik. 

sauska_sargamuskotaly_2013_n.jpg

 

Mielőtt még bárki is az eddigieken felbuzdulva dűlős furmint-vertikálisokba csempészne alapszériás Sauskát, leszögezném, hogy ne tegye, ez a történet ugyanis nem erről szól. Úgy látom, hogy Rakaczki Gábor és csapata az elmúlt három-négy évben nem az elitmezőnyt, hanem a korrekt alapszériát definiálta újra cakkpakk, és ha valamire, hát erre nagy igény volt, van és lesz. A koncepció a ropogós savakról és a tiszta, direkt gyümölcsaromákról szól minden egyéb szükségtelen bonyolítás (dűlőkarakter, ásványosság) nélkül, és az alapfurmintban, a száztizenhármasban, valamint a műértők által már kóstolás nélkül lesajnált sárgamuskotályban igyekszik testet ölteni (a tartályos, Tokaj-arcú sauvignon blanc kivétel, az már-már pannon klasszis).  Utóbbit már három éve rendszeresen követem (minta úgy rémlene, hogy nem is lett volna 2011-esnél öregebb évjárata), és évről évre örömmel nyugtázom, hogy van tisztességes középút a pacsuli muskotálysereg és az Őszhegy között, ráadásul a lélektani Bethlen-címlet alatt.
Lényeg a lényeg: a bor egyszerűen finom. Az illat határozott, de nem rúgja ki a pohár falát. Parfüm és tutti-frutti helyett friss szőlőt, barackot és sárgadinnyét áraszt. A szőlőn túlmutató aromajegyek és a pacsulimentes összkép szinte a műfaj határainak forradalmi feszegetését jelentik, de nem a frissesség és az élvezeti érték kárára. A korty egyensúlyos, a határozott savakat érzésem szerint kevés maradékcukor, valamint az illattal meglepő analógiát mutató gyümölcsösség támasztja meg. Tisztán, finoman kesernyés lecsengéssel búcsúzik. Pont így képzelem el a korrekt, erőlködésmentes tokaji muskotályt. Hol szódával, hol szóda nélkül győzött meg, hogy nyár van. A tavasz közepén. Stabil 5 pont, talán a muskotályt zsigerből elutasítóknak is érdemes lehet rápróbálni. (1 900 Ft, Bortársaság)

[A képet a kereskedő webshopjából vettem kölcsön.]

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr396048976

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner.Bor blogajánló 2014.04.22. 09:26:03

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner.Bor blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2014.04.22. 08:49:02

A bejegyzés remek, csak a legfontosabb kérdés megválaszolása maradt el. Van-e ez a bor olyan jó, hogy ne rakjak mellé még 400 forintot és vegyek belőle egy Nobilis muskotályt. Ami gyakorlatilag stabilan 6 pontos évek óta.

furmintfan · http://borrajongo.blog.hu/ 2014.04.22. 09:05:38

@rszabi: Szerintem ez ízlés kérdése is lehet, lévén, hogy ez száraz, amaz félszáraz.
Egyébként kb. 400 Ft/pont mindkettő, éppen arányosan drágább a Nobilis. :D

ungert (törölt) · http://borrajongo.blog.hu 2014.04.22. 09:37:13

@rszabi: Köszi! Megválaszolom: van. Pontosabban ízlés kérdése. Szerintem van. A friss Nobilis-muskotályt két hete ittam, finom, korrekt, határozottan érezni a maradékcukrot, direktebb cucc, mint a Sauska. Nálam stabil ötös volt az is, noha a Sauska jobban passzol a stílusomhoz.
süti beállítások módosítása