A sauvignon blanc-t nagyon nehezen kedveltem meg. Boros pályafutásom kezdetén nem szerettem, ugyanis nehezen viseltem azt a bizonyos macskapisis jegyet, ami a honi példányokban azért rendszeresen benne volt. Az új-zélandi borok segítettek átesni a holtponton, azokból ugyanis ez a kellemetlen íz-, és illatkomponens hiányzott. Volt helyette frissesség, egy általam kedvelt vegetális karakter és jó arányok. Azért minden évben csipegettem Magyarországról is egy-egy sauvignon-t, hátha jó irányba terelődtek a dolgok, és mostanában több tisztességes darab is poharamba került. Bejegyzésemben egy nemrégiben tartott sauvignon blanc fajtakóstolón szerzett tapasztalataimat osztom meg:
Béla és Bandi: Sauvignon blanc 2009. Nagyon világos szín, szinte vízszerű. Illata közepesen intenzív, tiszta és vegetális (füves konkrétan). Nem bonyolult ízében sem, a vágott füves, bodzás jegyek az uralkodóak. A savak szépen frissítik a kortyot, az egész könnyed. Jól esik fogyasztani, zamatos, de rövid utóízű. Eléri a 4 pontot.
Etyeki Kúria: Sauvignon blanc 2009. Világos citromszín. Illata és íze is nagyon visszafogott, tiszta és egyszerű (füves, bodzás). Ez még nem lenne gond, mert az előző bor sem a komplexitásával hódított, de friss és zamatos volt. Ez a tétel viszont kifejezetten lapos, a savak valahol elvesztek. Két palackkal is kóstoltam rövid időn belül, és mindkettő a leírtaknak megfelelő volt. 3 pont.
Pannonhalmi Apátság: Sauvignon blanc 2009. Világos citromszín. Közepesen intenzív, az előző borhoz képest összetettebb illat: egres, vágott fű, citromfű és mangó. Közepes testű bor, ízében leginkább egressel. A korty jó tartású, frissítő savakkal és kellemes, közepesen hosszú lecsengéssel. Sok ilyen honi sauvignon blanc kellene. 5 pont.
Montes: Sauvignon blanc 2009. A Montes sauvignon-ját az elmúlt 4 évben mindig megkóstoltam és sztendereden jó minőségűnek találtam. Nincs ez másképpen a 2009-es évjárattal sem. Közepes citromszín. Illatában és ízében is kristálytiszta, intenzív és „zöld” (leginkább a már előzőekben említett sauvignon-os jegyek bukkannak fel ebben a chilei példányban is). Nem kifejezetten komplex, de frissítő, hibátlan, profin elkészített. A klasszikusnak tartott fajtajegyek felfedezésére tökéletes bor. 5 pont.
Metis: Sauvignon blanc 2008. Új-zélandi bor, de nem Marlborough-ból, hanem az északi sziget déli részén található Hawkes Bay-ből származik. Közepes citromszín. A Montestől nagyobb testű sauvignon, a klasszikus újvilági fajtajegyekkel: csalán, egres, bodza és határozottan érezhető mangós jegyek. Tiszta, intenzív és zamatos. Rá lehet sütni, hogy körzős-vonalzós bor, de ettől függetlenül nagyon jó fogyasztani. Komplex és profin elkészített, a komolyabb izgalmat hiányolom csak belőle. 6 pont.
Légli Géza: Sauvignon blanc 2008. Eddig nem sok fahordós sauvignon-hoz volt szerencsém, ez kapott hordót rendesen. Közepes citromszín. Mind ízében mind illatában a fahordó dominál: vanília, mogyoró, vaj. Ezen felül némi trópusi gyümölcsös jegyet érzékeltem. A korty gömbölyű és bársonyos érzetű, a savak elegen vannak, egyáltalán nem lapos a bor. Nehéz értékelni ezt a nedűt. Akár fahordós chardonnay is lehetne, akkor simán adnék rá 4 pontot is, sauvignon blanc-ként nehezen tudom értelmezni.
Hollóvár pince: Sauvignon blanc 2008. Közepesen intenzív citromszín. Nem mindennapi illattal lep meg: erőteljes patikás, gyógyszeres jegyek (kis levegőzés után tompulnak), valamint vegetalitás (frissen vágott fű, csalán, egres) és visszafogott ásványok (illetve valószínűleg az intenzíven érezhető egyéb komponensek szorítják háttérbe). Teljesen hasonló jegyeket lehet érezni ízében is, bár ott kevésbé gyógyszeres. Akár a legtöbb Takács Lajos bor, ez is kissé szigorú és főként a szerkezetével hódít. A savak érettek és összetettek, markánsak és biztos tartást adnak a bornak. A korty zamatos és összetett, a savak izgalomban tartják az ízlelőbimbókat. Remek, egyedi bor. 7 pont.