Valpolicella

Ezúttal nem a világ egyik legkiemelkedőbbnek tartott bor régiójáról lesz szó, még csak nem is rendelkeznek a legkiválóbb pedigreevel az itteni őshonos fajták, mégis itt készítik a világ legizgalmasabb, legegyedibb borainak egy részét. A hagyományok folytatása és folyamatos finomhangolása, az alkotó szellem és emberi leleményesség felülmúlják az erre a vidékre szabott lehetőségeket. Magam sem tudom mikor estem szerelembe a borvidékkel, de amint rányílt a szemem a tágabb borvilágra, egyből rabul ejtett a sokszínűsége és az egyedisége. Nem sok hely maradt a világon, ahol az édes vörös még mindig kitüntetett tiszteletet és szerepet kap. Akárhogy is, a nemlétező bakancs listámon mindig is kiemelt helyet kapott ez régió, idén végre sikerült a  családi vakációt addig alakítgatni, hogy végre eljutottam ide és rögtön az élmezőny közepébe csaptam. Itt és most csak egy kis alapozó következik, aztán a három meglátogatott pincét (Tommasso Bussola, Giuseppe Quintarelli, L’arco) egyesével veszem majd lajstromba.

Negrar

Ha lenne a borvidéknek hivatalos fővárosa, akkor biztosan ez lenne az. Talán a legfontosabb település, temérdek kiváló pincészettel és meseszép elhelyezkedéssel. Ami még érdekes (vagy elszomorító?) tény a településsel kapcsolatban, hogy a legegyszerűbb sarki közértben nemcsak a bor (azon meg sem lepődnék), de még a zöldség, gyümölcs, sonka, sajt vonalon is olyan elképesztő kínálat és minőség van, amit itthon csak a legkiválóbb gourmet boltokban találhatunk meg.

Corvina

Corvina olyan valpolicellának, mint a furmint Tokajnak, vagy a juhfark Somlónak. Meglehetnének enélkül is, de minek. Természetesen megtalálható itt több más őshonos fajta is, mint a molinara vagy a rondinella, de ezek legjobb esetben is csak másodhegedűsök lehetnek, Kis fűszer belecsempészése, sötétebb színek, haraphatóbb tanninok, maximum ennyi lehet a szerepük. A corvina hosszú évszázadok alatt adoptálódott a vidéken, de nem csak az éghajlati vagy talajtani adottságokhoz, hanem ami legalább ennyire fontos, az appassimento technológiától szárnyakat kap ez a fajta. Ha valaki szeretne jobban elmélyedni fajta és borvidék szimbiózisának fontosságában, annak szívből ajánlom a hazai borblog szféra egyik legjobb írását a témakörben. A legfontosabb szőlőfajta említése után - a legtöbb nagyra hivatott borvidékről szóló leírásnál - majdnem biztosan a legfontosabb dűlők bemutatása lenne, de nem itt.

Természetesen a legkiválóbb borok elkészítéséhez szükséges szőlő minden bizonnyal itt is a legjobb kitettségű területekről származik, de ezeknek a neveknek a kihangsúlyozása, vagy a dűlőszelektált borok készítése nem jellemző. Szokták mondani - még ha én nem is tartom ezt abszolút igazságnak -, hogy a jó bor a tőkéken készül, a pincében maximum elrontani lehet. Ez a fenti tézis szerintem itt még kevésbé érvényes, mint máshol. Még ha a szokásos feldolgozási lépések és a szárítással kapcsolatos teendők sokaságától eltekintünk is, akkor is ott van a nem ritkán 5 évnél hosszabb hordós érlelés, ahol a kifogástalan végeredményhez nem kevés erőfeszítés szükséges a pincében.

Itt már írtam a borfajtákról egy alapozást, így most itt nem nyújtanám tovább a szöveget feleslegesen, érdeklődők kattintsanak bátran. Egy kis idegen nyelvű kedvcsináló a folytatáshoz:

Gary Vaynerchuk elalél egy Bussola Reciotottól.

Alfonso Cevola az egyik legautentikusabb Olasz borblogger tuti tippjei.

 Folyt.köv.