A Borrajongó

Tökéletlenségében tökéletes

2016. szeptember 05. 06:00 - rszabi

Valpolicella

Ezúttal nem a világ egyik legkiemelkedőbbnek tartott bor régiójáról lesz szó, még csak nem is rendelkeznek a legkiválóbb pedigreevel az itteni őshonos fajták, mégis itt készítik a világ legizgalmasabb, legegyedibb borainak egy részét. A hagyományok folytatása és folyamatos finomhangolása, az alkotó szellem és emberi leleményesség felülmúlják az erre a vidékre szabott lehetőségeket. Magam sem tudom mikor estem szerelembe a borvidékkel, de amint rányílt a szemem a tágabb borvilágra, egyből rabul ejtett a sokszínűsége és az egyedisége. Nem sok hely maradt a világon, ahol az édes vörös még mindig kitüntetett tiszteletet és szerepet kap. Akárhogy is, a nemlétező bakancs listámon mindig is kiemelt helyet kapott ez régió, idén végre sikerült a  családi vakációt addig alakítgatni, hogy végre eljutottam ide és rögtön az élmezőny közepébe csaptam. Itt és most csak egy kis alapozó következik, aztán a három meglátogatott pincét (Tommasso Bussola, Giuseppe Quintarelli, L’arco) egyesével veszem majd lajstromba.

img_2720.JPG

Negrar

img_3813.JPGHa lenne a borvidéknek hivatalos fővárosa, akkor biztosan ez lenne az. Talán a legfontosabb település, temérdek kiváló pincészettel és meseszép elhelyezkedéssel. Ami még érdekes (vagy elszomorító?) tény a településsel kapcsolatban, hogy a legegyszerűbb sarki közértben nemcsak a bor (azon meg sem lepődnék), de még a zöldség, gyümölcs, sonka, sajt vonalon is olyan elképesztő kínálat és minőség van, amit itthon csak a legkiválóbb gourmet boltokban találhatunk meg.

Corvina

Corvina olyan valpolicellának, mint a furmint Tokajnak, vagy a juhfark Somlónak. Meglehetnének enélkül is, de minek. Természetesen megtalálható itt több más őshonos fajta is, mint a molinara vagy a rondinella, de ezek legjobb esetben is csak másodhegedűsök lehetnek, Kis fűszer belecsempészése, sötétebb színek, haraphatóbb tanninok, maximum ennyi lehet a szerepük. A corvina hosszú évszázadok alatt adoptálódott a vidéken, de nem csak az éghajlati vagy talajtani adottságokhoz, hanem ami legalább ennyire fontos, az appassimento technológiától szárnyakat kap ez a fajta. Ha valaki szeretne jobban elmélyedni fajta és borvidék szimbiózisának fontosságában, annak szívből ajánlom a hazai borblog szféra egyik legjobb írását a témakörben. A legfontosabb szőlőfajta említése után - a legtöbb nagyra hivatott borvidékről szóló leírásnál - majdnem biztosan a legfontosabb dűlők bemutatása lenne, de nem itt.


img_3803.PNGTermészetesen a legkiválóbb borok elkészítéséhez szükséges szőlő minden bizonnyal itt is a legjobb kitettségű területekről származik, de ezeknek a neveknek a kihangsúlyozása, vagy a dűlőszelektált borok készítése nem jellemző. Szokták mondani - még ha én nem is tartom ezt abszolút igazságnak -, hogy a jó bor a tőkéken készül, a pincében maximum elrontani lehet. Ez a fenti tézis szerintem itt még kevésbé érvényes, mint máshol. Még ha a szokásos feldolgozási lépések és a szárítással kapcsolatos teendők sokaságától eltekintünk is, akkor is ott van a nem ritkán 5 évnél hosszabb hordós érlelés, ahol a kifogástalan végeredményhez nem kevés erőfeszítés szükséges a pincében.

Itt már írtam a borfajtákról egy alapozást, így most itt nem nyújtanám tovább a szöveget feleslegesen, érdeklődők kattintsanak bátran. Egy kis idegen nyelvű kedvcsináló a folytatáshoz:

Gary Vaynerchuk elalél egy Bussola Reciotottól.

Alfonso Cevola az egyik legautentikusabb Olasz borblogger tuti tippjei.

 Folyt.köv.

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr2411356376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sweetsole 2016.09.05. 18:17:51

Itthon kevésbé elterjedt a műfaj, de hétvégén Fertőrákoson a Jandl Pincénél kóstoltam egy 15-ös kékfrankos hordómintát. 1000 kg szőlőt szárítottak, melyből egy 225 literes hordót töltöttek meg. Még eléggé pötyög, de jó kis anyag lesz.
Ausztriában Willi Opitz a téma nagymestere.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2016.09.05. 18:32:56

@sweetsole: Ez a technológia gyakorlatilag a fordított ozmózis ipari technológiájának a fapados, garázsmegoldása. Etikailag erősen kifogásolható, hiszen van egy olyan íratlan szabály, hogy a musthoz alapanyag komponenst nem adunk és abból ki semmilyen alapanyag komponenset ki nem veszük. Vagyis nem cukrozzuk, nem vizezzük, nem savazzuk nem ízesítjük és nem sürítjük. Ennek az oka nem valami erkölcsi magasztosság, hanem az, hogy történetesen egy olyan országban élünk ahol több az egyik legnagyobb becsű borvidékünkön a természetes édesborok számítanak a zászlóshajónak és több más borvidékünkön is az a hagyomány, hogy a természetesen koncentrálódott alapanyagból készült bor egyfajta különleges nimbuszt élvez.
A dolog logikája az, hogy a természetes úton koncentrált alapanyag előállítása drága, munkaigényes, nagy kockázatot jelentő vállalkozás. Ezen költségeket, munkát megspórolni és ezen kockázatokat ilyen analitikai manipulációval kiküszöbölni pedig egyértelmű versenyelőnyt jelent. Az ilyen versenyelőnyt pedig etikailag kifogásolni szokás.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2016.09.07. 08:11:45

@BZoltan: ...és akkor ez az Amarone-ra is igaz? (amit elvileg több száz éve csinálnak)

A szalmabor valid műfaj, sok helyen csinálják történelmileg, csak azt felejted el, hogy ez már nem vörösbor, hanem vörös szalmabor.

Nem tudom mi a motivációja pl. Jandléknak, de az biztos, hogy sajnos a pincékbe látogató vendégek igen keresik az édes vörösborokat (bár a szalmabor ugye nem feltétlenül édes, ld. Amarone...). Csak az a gond, hogy ezek a vendégek nem biztos, hogy ki akarják fizetni azt az összeget, amibe egy igazi szalmabor kerül.

Amúgy meg profi körülményeket teremteni a szőlő szárításának, nem semmi befektetés. Nagy tér kell hozzá, szabályozni kell tudni a páratartalmat, hőmérsékletet, stb. Ha valaki ezt nagyobb mennyiségben akarja csinálni, hát nem holnap fog megtérülni...

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2016.09.07. 08:28:54

@akov: nem az Amarone-re nem igaz. Azért nem mert sem Olaszországnak, de szűkebben Veronában sem elsődleges identitásmeghatározó termék a természetesen töppedt és koncentrálódott alapanyagból készült bor. Ellentétben Magyarországgal, ahol ugye Tokaj borvidéki legitimitását ez adja és lényegében minden borvidékünkön a kései borok különleges presztizzsel bírnak.

A kontextusnak itt hatalmas jelentősége van. Mondok egy példát... itthon, Magyarországon ha te áfonyát látsz vagy áfonyás terméket akkor az 100%-ban a bokor áfonya. Ami egy nagy hozamú, aránylag igénytelen növény amit mindenhol lehet termelni. Finnországban viszont nagyon hangsúlyozottan különbséget tesznek az erdei fekete áfonya és a bokor áfonya között. Annyira, hogy ha fekete áfonyaként árulsz bokor áfonyát akkor Jukka előveszi a baltát :)

Vagyis az, hogy egy szőlészeti vagy borászati technológia mennyire elfogadható etikai szempontból az szinte kizárólag a kontextustól függ és erősen régióspecifikus.

MádiN. 2016.09.09. 09:12:25

Tegnap belefutottam egy amaroneba a lidlben, olyan 5-6 ropis árszabással. Próbálta már valaki ?

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2016.09.09. 10:11:04

@MádiN.: Én még nem. Melyik pincészettől van?

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2016.09.09. 10:17:49

@MádiN.: Ebben én sajnos nem találtam olyan információt, ami alapján ajánlani tudnám.

MádiN. 2016.09.09. 10:27:18

@rszabi: jaja sajnos valóban nem szerepel rajta semmi, ahhoz meg drága, hogy vakon rápróbáljon az ember

MádiN. 2016.09.09. 17:08:53

@loading: node ez is a szárított módszertannal készült nektár bradör?
süti beállítások módosítása