Nemrég akov gigaburgundi posztja után kedvem szottyant nekem is összehajítani egy témába vágó kóstolót kis szegedi társaságomnak. Beugró tekintetében én jóval kevesebb keretből gazdálkodhattam, mint a linkelt kóstolót összeállító dagadtos, így szóba se jöhettek többszáz eurós ikonok, viszont tudtam, hogy az átlagos kóstolóinktól némiképp drágább sor felé így is komoly elvárásokkal fognak közelíteni a kedves kollégák.
Közhely-szerű, hogy ugye Burgundia-témakörben mennyire könnyen mellé lehet nyúlni, így lemondtam arról, hogy újszerű felfedezésekkel örvendeztessem meg magunkat, illetve az olvasókat, maradtam jól bevált termelőknél, akikről már többször is volt szó a blogon, esetenként akár a konkrét borról is, remélem ennyi unalmasságot elnéznek nekem. :)
A koncepció tehát mindössze annyi, hogy felvezetésnek kezdünk két magyar tétellel, majd áttérünk Burgundiára, ahonnan haladva előre egyre nívósabb és egyre régebbi évjáratú borok kerülnek górcső alá.
Íme:
Losonci Bálint: Mátrai Pinot Noir 2014
A szerény, elhivatott mátrai borászt senkinek sem kell bemutatni. A rendszeres olvasók pedig a nickneve alapján következtethetnek egyik kedvenc fajtájára is. :) Losonci Bálint közismerten burgundi-rajongó és mint így feltehetőleg konkrétabb elképzelései vannak, hogy nagyjából milyennek szeretne látni egy ebből a fajtából szűrt bort. Alap pinot-ját 2011 óta ismerhetjük, mindig remek és egyben remek vétel, olykor jobban szoktam szeretni, mint a jóval tehetségesebb területre telepített jóval tehetségesebb klónok adta Gereg, vagy immár válogatás pinot noir-ját. 2700 Ft.
Hecsedlis gyümölcsösségével, zöldfűszerességével, érintésnyi tanninjával inkább az itthon elterjedt “pannon pinot képnek” felel meg, semmint burgundira szeretne hajazni, korábbi évjáratokaban, főleg a 11-es esetén, volt már olyan érzésem, hogy hús-vér pinot-pinot-t iszom. Ettől persze még abszolút okés a bor (már ha nem az alábbi sor után kóstoljuk újra). Érett gyümölcsösség, famentes hangulat, fickós savak, közepesen hosszú. Jó inni, van benne élet. 5
Etyeki Kúria: Pinot Noir 2014
Az etyeki borvidék talán legismertebb birtokáról már mindenki hallhatott. 1996-ban alapították, 2 hektárral indult, mára 18 hektárra duzzadt, illetve már Sopron környékén is van területük, érdekeltségük. Már a kétezres évek elejétől fogva foglalkoznak pinot noirral, lehet mondani nagy sikerrel. 4400 Ft.Bortársaság.
Kellemes pinós gyümölcsösség, érezhető fahatás jól megférnek egymás mellett az illatban. Szájban kevésbé tetszik. Közepes anyag, visszafogott íz, immár jobban domináló hordó sok karamelles jeggyel, meg úgy általában úgy tűnik, mintha nem kiegészítené hanem mattabbá, bágyadtabbá tenné az összképet. Érdektelen.
Dom. Joblot: Givry 1er cru Clos de la Servoisine 2014
A Cote Chalonnaise vidéken járunk. A Givry körzetéből származó borokról úgy tartják, hogy IV. Henrik kedvencei voltak, tehát történelem van bőven, de természetesen, mint a Cote Chalonnaise egésze, mindig is a Cote d’Or árnyékába kényszerült, ma kevés kivételtől eltekintve inkább könnyebb, vékonyabb, korai fogyasztásra szánt vörösek termőhelye. A Joblot testvérek pincészete, Jean-Marc és Vincent, kiegészülve immár Jean-Marc lányával, Juliette-el is, a körzet legkiválóbb borászata. Olvasataim szerint közismert titkos fegyver a név, ha valaki töredék áron szeretne olyan szintű borokat venni, amelyek még egy Cote d’Or 1er crunek is becsületére válnának. Immár jónéhányszor tapasztaltam ezt magam is, de a számomra igencsak mérvadó, szerintem elég szigorú Burghound is sűrűn megszórja őket 90-93 közötti pontokkal (konkrétan ezt a bort is), mely kategória általában a minimum háromszor ennyibe kerüli burgundiak kiváltsága szokott lenni. 14 hektár összterület, fenntartható gazdálkodás. Nem mustfok alapján, hanem savszint alapján szüretelnek, szigorú válogatás, akár a termés 40%-át is képesek eldobni, ha nem üti meg a mércét. Bogyózott alapanyag, fahordós erjesztés majd érlelés évjárattól függően akár 16 hónapig (ez az évjárat szerintem max egy évet kaphatott) 22.90 Euro Les Passionnés du Vin.
Több kategóriát lépünk feljebb. Tömény meggyes- ribizlis gyümölcsösség, földesség, diszkrét, minőségi fahatás, később egyre több fűszer, némi virágillat is megjelenik, meg egyáltalán érződik, hogy az egész sokkal mélyebbről jön. Szájban a 13-as alkohol meg a kétségtelen arányosság mellett is kifejezetten sűrű és testes benyomást tesz. Sziporkázóan intenzív íz, tömör struktúra, lüktető savak, szilárd tanninok, egészen hosszú lecsengés. Fantasztikusan élettel-teli az egész, már most nagy öröm a fogyasztása, de jócskán érződik a tartalék a további fejlődésre is. Magabiztos 7 pont.
Dom. Bruno Clair: Chambolle-Musigny Les Véroilles 2012
Több generációnyi múlttal rendelkező, de az eredeti családi birtok felaprózódása és megszünése után 1979-ben alapított pince. Mára 23 hektár, a Cote de Nuits számos kiváló körzetében birtokol területeket, meghatározó és igen drága borokkal tűzdelt a szortimentje. Chambolle-Musigny a nőiesebb oldalról hivatott megcélozni a csúcsokat. Könnyedség, selymesség, bájos érzékiség, szeduktív komplexitás. A Veroilles nem rendelkezik külön besorolással, azaz csak villages-szintű bort lehet innen palackozni, de ha vetünk egy pillantást a térképre, láthatjuk, hogy közvetlenül a rendkívül híres grand cru, a Bonnes Mares mellett, illetve felett fekszik. Ez számomra több, mint figyelem-felkeltő. 23 éves ültetvény, a termelő kifejezetten fiatalon való fogyasztásra javasolja, vagy néhány éves palackérlelés után. 54 Euro, Burghound 88-90. Les Passionnés du Vin.
Szépen érett piros bogyós gyümölcsösség, ízléses fahatás, földesség, némi sáfrányos fűszeresség. Hasonlít az előző bor illatára, de kevesebb kraftot ígér, ami miatt még nincs is hiányérzetem, de egy chambolle-tól vártam volna valami megfoghatatlan bájt. Ettől persze még szép. Szájban is ilyen. Az előző bortól könnyedebb mind testben, mind tanninban. Kellemesen ízletes, de mélynek nem mondanám, közepesen tömör anyag, jó lendülettel, feszességgel, mégis szépen lekerekedett részletekkel. Szép, elegáns pinot, de x-faktort nem éreztem benne, mi több határozott visszalépés a kevesebb, mint feleannyiba kerülő Joblot után. 6
Dom. Faiveley: Gevrey-Chambertin 1er cru Les Cazetiers 2009
Cote de Nuits, Gevrey-Chambertin. Sokféle szintű terroir, de kétségtelenül itt található néhány Burgundia legjelentősebb grand cru-i közül, illetve van néhány kifejezetten erős 1er cru-je is, jelen borunk termőhelye is ezek közé tartozik, melyek borai olykor grand crukkel rivalizálhatnak. Az előző körzettel ellentétben Gevrey a férfiasabb oldalt ragadja meg, erőteljes, tömör, nagyon strukturált, tanninos borokkal. A Faiveley-birtokot 1825-ben alapították, jelenleg a hetedik generációt képviselő Francois kezében van az irányítás. Nuits St. Georges-ban van a központ, de Burgundia-szerte rengeteg körzetben van területük jól elprózódva. 130 hektár összterülettel az egyik legnagyobbak egész Burgundiában, és a borászat még a kisebb biznisz a dinasztia életében a vasútiparban utazó óriáscég a Faiveley Transport mellett. A Cazetiers neve a castel azaz kastély szóból származhat, a Gevrey-i Kastély ugyanis közvetlen a parcella felett magasodik. Fehér márgás talaj, 10 és 50 év közötti tőkék. Kézi szüret, rövid maceráció, fatartályban való erjesztés, majd tölgyfahordós érlelés 14-16 hónapig. A hordók 2/3-a új. Burghound 92-94, 63.50 Euro volt.Vinothéque du Léman.
Na itt most megint komoly szintet ugrunk. Kifejezetten mély illat, nehéz leírni a karakterét. Eleinte zárkózottabb struktúra-bort ígér, de rászánva kis időt nagyon finom és igényes részleteket villant. A ragyogó gyümölcs, a legtökéletesebb hordó, a diszkrét keleti fűszerek szálazhatatlan elegyet alkotnak. Szájban is gyönyörű. Telt ízű, de van benne egy arisztokratikusabb kimértség is. Struktúrált, tömör anyag sok tanninnal, ugyanakkor mindezt szinte súly nélkül, könnyeden, gördülékenyen, bárminemű adsztringencia nélkül adva elő. Hosszú és elejétől végéig megbonthatatlan. Vannak szédítőbb mélységű borok, de ez most olyan beleköthetetlen harmóniát villantott, ami megidézte az egykori nagy Chambertin-élményt kisebb kiadásban. 8 pont.
Dom. Marquis d’Angerville: Volnay 1er cru En Champans 2007
Cote de Beaune. Volnay hosszú életű, de nőiesebb karakterű vörösborairól ismert. Buja illatok, könnyedebb test, lágyabb tanninok, selymesebb tapintatok, kifinomult elegancia, amire számítani lehet. Bár grand cru-je nincs, de van pár igen jelentős premier cru-je, melyek árban és minőségben is elérhetik jónéhány kisebb grand cru szintjét. A Marquis d'Angerville a körzet egyik legjobb termelője. A 15 hektáros birtok az ezerötszázas évek elejétől jegyzi történelmét és ma is az alapítók leszármazottainak tulajdonában van. Jelen borunk a többször kóstolt Clos des Ducs után következik a hierarchiában, helyileg a Volnay 1er cruk kellős közepén található, az innen származó borokról tartják, hogy leginkább megszemélyesítik a klasszikus nagy volnay archetipusát. Szegény, vöröses talaj egy mészkősziklán. Bio-dinamikus szemlélet a szőlőben 2006 óta. Öreg tőkék, 35 ha körüli hozamok. Kézi szüret, teljes bogyózás, kíméletes extrakció, majd préselés. Saját flórával való erjedés. A mustot a gravitáció révén mozgatják. A hordók 20%-a új, a bor évjárattól függően 15-22 hónapig érlelődik bennük. Szűrés és derítés nélkül palackoznak. A 2007-es évjárat általánosan csapnivaló volt, de ennél a termelőnél mégis jól sikerült, legalábbis a borok igen jó értékelésekkel bírnak. Burghound 92-94. 55 Euro volt. Weinart.de
Sokkal nyíltabb az illat az előző bornál. Érett és aszaltabb formájú piros és kék bogyós gyümölcsösség, egy egész fűszerbazár, szurokra emlékeztető tercier jegyek, kis karamellizáltság, illetve egy kis animalitás, de tűréshatáron belül. Közepesnél nagyobb test, mély íz, éretten krémes konzisztencia. Tökéletesen sima tanninok, lendületes savak, egységes, ép struktúra, szép hosszú lecsengés. Nem annyira bonthatatlan és tömör, mint az előző bor. Tulajdonképpen beltartalomban a Joblot is felveszi vele a versenyt, erőben még többnek is bizonyult a visszakóstolásoknál. Ennek most olyan révbe ért hangulata van, a szépen érett komoly borok erényeivel, nem nagyon hiszem, hogy érdemes volna tovább érlelni. 7
Dom. de Courcel: Pommard 1er cru Grand Clos des Epenots 2005
Cote de Beaune ismét, az előbb említett körzet közvetlen szomszédságában. Az appelláció határa mentén a talajban is törésvonal található, itt már vasban gazdagabb, kötöttebb talaj található, ennek megfelelően a borok Volnay-hez képest nagyobb testűek, tanninosabbak, erőteljesebbek. Grand cru terület nincs, de a legjobb premier cru-k árban, minőségben, presztízsben is elérhetik jónéhány kevésbé jelentős grand cru szintjét. Ez a birtok a honlapjuk tanulsága szerint már négy évszázadnyi történelemmel rendelkezik, mai napig az alapító család tulajdonában. Jelenleg Anne Bommelaer és Marie de Courcel igazgatja, a szakmai irányítás a jól ismert borász-önológus Yves Confuron kezében van. 9.5 hektárnyi terület elsősorban Pommard-ban, ennek jelentős része az appelláció legjobb premier cru-iből áll össze. A jelen bor termőhelye, a Grand Clos des Epenots, a körzet egyik leghíresebb területe, a birtok monopol-helyzetben műveli. Agyagban, mészkőben gazdag talaj, jobbára 60 év fölötti tőkék, 25hl/ha körüli hozamok. Válogatás után hidegmaceráció, majd alacsony hőmérsékleten történő erjesztés esetenként kiegészülve poszt-fermentációs szénsavas macerálással is. 21-23 hónap hordós érlelés, évenként megújul a hordókészlet egy harmada. Szűrés és derítés nélküli palackozás. Burghound 93 pont, 81 Euroért vettem. Classic-wine.com
Orrbavágás-szerűen intenzív illat. Aszalt piros bogyósok, vörös áfonya, fekete cseresznye, fűszerkavalkád, szárított virágok, érett burgundiak/ barolok vonzó kátrányossága meg egyáltalán a bombasztikusan nagy kraft ígérete. Szájban mély, intenzív ízű, masszív, tömör szerkezettel, kifejezetten sok és sziklakemény tanninnal. Valószínűtlen élmény egy pinot-tól. 11 évesen még mindig érződik jócskán tartalék további fejlődésre. Ez volt a sor leginkább lehengerlő, legkoncentráltabb, legnyílvánvalóbban komplexebb bora, nem is tudtam eldönteni, hogy ez, vagy a Faiveley a fantasztikus harmóniájával fogott-e meg jobban. A magabiztos 8 pont senkinél se volt kérdés.
