Van az a momentum, amikor az ember végre rájön, hogy Burgundiát nem lehet lekörözni. Sem fehérben, sem vörösben nincs olyan, ami befoghatná. Ehhez persze nagyon sok rossz burgundit kell meginni, mert van ám olyan is, igen csak bőven, és azt sem olcsón osztogatják. Amikor azonban az első komoly darab megfordul a poharunkban, tudjuk, hogy a fenti tétellel nem lehet vitatkozni. Egyszerűen ott és akkor leesik, le kell esnie, hogy nincs a burgundinak ellenszere. Na most, az a rossz hír, kedves barátaim, hogy ezek az úgynevezett „nagy burgundik” nemigen férhetők hozzá, igen kevés készül belőlük, az áruk pedig már tényleg az egekben van. Régen is azt hittük, hogy a felhők között járnak, de az utóbbi tíz évben vagy három-négyszeresére drágultak. A kereslet pedig egyre csak lüktet, minden elvisznek, és még ha van is pénzünk (sajnos amúgy nincs, ilyen szempontból a világ rosszabbik oldalán vagyunk), akkor sem tudunk vásárolni belőlük, hiszen minden azonnal „elfolyik” az olajozott csatornákon. Ami még négy éve mesésnek tűnt, ma már egyre távolibb és nemsokára majd csak a „Volt egyszer egy Burgundiát…” visszhangozzuk. Ez a poszt egy olyan kóstolóról szól, ahol egy rövid időre megint kinyitottuk a meséskönyvet, mielőtt még a nagy burgundik tényleg lekerülnek a bortérképről.

A kóstoló borait ki más, mint Dagadtos barátunk szedte össze. A sort végignézve olyan, mintha lenne valami koncepció, mintha valamilyen rendezőelv megjelenne, aztán valahogy mégis túl sok a kivétel. Ennek oka, hogy a koncepcióban nem kell tematikát keresni, mert az alapelv az volt, hogy kóstoljunk három rendkívüli bort, a legjobb termőhelyekről, a legjobb termelőktől, olyanokat, amelyek kitárják egy pillanatra azt a bizonyos meséskönyvet. A többi bor – nem akármilyen borok persze – meg csak a csúcsig emelkedő sziklafal pihenőpontjai.

Losonci Pinot Noir Válogatás 2013

Belövő bor. Szép, fiatalos illat, elsősorban primőrös, kis fával, málnával. Közepesen testes, emelkedett savú, savanyú gyümölcsökre épülő aromatika. Nem túl intenzív, de friss és jó savú, némi poros tanninnal, kis ürességgel, de korrekt. 5p+

Domaine Bernard Serveau Gevrey-Chambertin Les Evocelles 2010

Ugyan Gevrey-Chambertin a jelölés, de ez már a szomszéd falu, Brochon körzete. Mivel itt sem 1er, sem Grand Cru terület nincs, a Les Evocelles dűlőt rang nélkül is a legjobb termőterületnek tartják Brochonban. Nagyon régen egy cserjés volt itt, amelyet megtisztítottak a szőlőnek. Fekvését és karakterét – nem szerényen – a Ruchottes-Chambertin-hez hasonlítják.

Finoman érdekes illat, füsttel, sonkával, virággal, piros bogyós gyümölcsökkel és vegetális elemekkel. A fahatás hangsúlyos, elsősorban füstös karakterű, de jó minőségű. A közepesnél teltebb, nem túl intenzív, már eléggé előrehaladott állapotban van, a gyümölcs nem túl sok benne, némi cseresznye, éretlen cseresznye gazdagítja. Feszes, jó egyensúlyú, összességében szép aromákkal és szép fás hatással. Kis intenzitás azért hiányzik. Az árát 30-40 Euró közé saccolnám. 12,8%. 6p+

Domaine Georges Roumier Chambolle-Musigny 2009

A birtokot 1924-ben alapították, a kivételes tehetségű unoka, a Dijonban végzett Christophe Roumier 1982-ben csatlakozott apjához, majd 1992-től vette át teljesen a gyeplőt. A borok minősége és ára az elképesztően jó érzékű Christophe-nak köszönhető, aki idővel egyre finomította saját stílusát. Összesen 12 hektáron gazdálkodik, a birtok jó része bérlemény, ahol egyéni konstrukciókban elégíti ki a tulajdonost bérleti díjjal vagy borral. Cserébe a leghíresebb 1er és Grand Cru területekről (Le Cras, Amoureuses, Le Musigny, Bonnes-Mares, stb.) tud bort készíteni, amelyek egészen döbbenetes árakon cserélnek gazdát. A Roumier stílus tiszta, gondosan kimunkált, elsősorban gyümölcsös, a hordót (max. 50% új fa egyes Grand Cru tételeknél) csak díszítőelemként használja. A gyümölcsösség ellenére igen komoly érlelési potenciálról számolnak be.

Ez a bor közel négyhektárnyi village parcelláról készül. Hat külön tétel házasítása. A pinot noir-on kívül a pinot gris egyik változatából is kerül bele orvosi mennyiségben, az egyik öreg parcellában ugyanis elszórva található belőle. Remek illat, finom rózsás-virágos jegyekkel, nagyon nőies, egészen zseniális diszkrét fahatással, málnával és más piros gyümölcsökkel. Alig teltebb a közepesnél, kimunkált, szinte könnyed és szépen nyílik a levegővel. Kiemelkedően fűszerezett, aromái elsősorban fiatalosak, érettségnek szinte nyoma sincsen, sava remek, tanninja szinte alig. Iszonyú kimérten adagolt, nagyon tiszta és nem vét hibát. 120 Euró körül lehetne ma hozzájutni. 13,0%. 7p

Domaine Armand Rousseau Gevrey-Chambertin 2005

Ismét egy nagy név, ismét egy village bor és egy nagy évjárat. Először dugósnak tűnik, de halványul a TCA és később sem jön vissza, viszont marad egy időnként előjövő cefrés jegy, ami egy Rousseau bornál legalább is fura. A furaságon túl mentát, temperát, zseniális fát, rózsa finomkodó aromáit és egy kis gyógynövényességet lehet érezni. Szellőzéssel inkább romlik az élmény. Közepesnél teltebb, igen intenzív, nagyon koncentrált, még mindig fiatalos piros bogyós aromák tömkelegével. A textúráltsága mesébe illő, a fa minősége lehengerlő, végtelenül izgalmas fűszerezettséget kölcsönöz a bornak. Remek vezetésű, feszes korty, igen jó kézzel elkészítve minden szempontból. Először 7/8 pontra tettem, de visszakóstoláskor már nem tudtam lelkesedni érte, előtérbe kerültek a fent már említett hibák. 100 Euró. Legyen 7p.

Domaine Comte Georges de Vogüé Chambolle-Musigny 1er Cru 2007

A birtok története 1450-ig visszavezethető. A jelenleg 12.5 hektáros birtokból 7.2 hektár a Musigny-ben található, 2.7 hektár pedig a Bonnes-Mares-ban, tehát igen jelentős részt tulajdonolnak ebben két legendás parcellában. A jelenleg a huszadik generáció által vitt pince az 1960-1980-as években lejtmenetbe kapcsolt, aztán a megfelelő szakmai menedzsment megtalálása után, 1990-től megindultak a csúcs felé. Ez a bor arról nevezetes, hogy a Musigny Grand Cru egy 1.8 hektáros részéről készül. A 25 évnél fiatalabb tőkék termését görbítik lefelé a 1er Cru kategóriába.

Megint csak egy remek illat, már érettséget mutat, szép és elegáns, zseniálisan szálazhatatlan rózsás-virágos és hordós aromák házasságával. Szinte könnyed, abszolút nem öreg, sőt, elég intenzív, finoman játszó savakkal, egészen kevés tanninnal. A hordó, mondani sem kell bombasztikus, mély fűszerességet ad a lédús gyümölcsökhöz. Érett alapanyagból készült, elsősorban meleg karakterű, de élet van benne és még bőven van hova előre. Kb. 200,0 Euró. 13,0%. 7/8p

Louis Latour Chambertin Cuvée Héritiers Grand Cru 2002

A Latour család a 19. század végén jutott hozzá egy 0.81 hektáros területhez a legendás Le Chambertinben. A dűlő teljes területe 12.9 hektár, 275-300 méteren helyezkedik el. Talaját fehér és barna márga, agyag és kavics alkotják, arányaiban nagyon közel áll a Montrachet-hez (talán nem véletlenül jó, írja Clive Coates). A Domaine Louis Latour története vagy háromszáz évre vezethető vissza, jelenleg 48 hektár területtel rendelkeznek Burgundiában, amelynek közel fele Grand Cru minősítésű. Jelen bor 10-12 hónap 100% új fás érlelést kap. A 2002-es évjárat meleg karakterű, sok érett gyümölccsel, szép tanninnal.

Zseniális illattal nyit, megint csak kiváló fás-fűszeres jegyekkel találkozunk. Kis vanília, kis kávé, némi zöldfűszeresség. A 13 év ellenére is életteli, ugyanakkor persze már megérintette az idő. A még jelen lévő piros bogyósokat szárított fűszerek szegélyezik, ahogy szellőzik, egyre inkább előtérbe kerül az érettség. Kicsit rusztikus, kicsit talán már üresedik a közepe, de rendkívül jól felépített bor. A hosszú lecsengés élményét némi kesernye rontja. Kb. 120-140 Euró. 7p+

Domaine de la Vougeraie Clos Vougeot Grand Cru 2006

TCA elvitte, kutyául jártunk sajnos. Kb. 100 Euró.

Domaine Jean-Jacques Confuron Clos Vougeot Grand Cru 2008

A Clos de Vougeot méretének köszönhetően (50 hektár) talán a legjobban hozzáférhető Grand Cru. A dűlő története lehengerlő, közel 1000 éve kezdték művelni a Cluny apátság Bencés szerzetesei. A 80 tulajdonos között megoszló dűlő talaja kavicsos, mészköves, egy egészen kevés agyaggal. A nagy méret miatt a talaj összetétele változatosságot mutat, ezért sokféle karakterű Clos Vougeot-val találkozhatunk.

A 2008-as évjárat külön érdekesség, hiszen sok vitára adott alkalmat, sokan sokfélét mondtak róla. Volt, aki klasszikusnak, volt, aki változatosnak, volt, aki korán fogyasztandónak és volt, aki kiábrándítónak bélyegezte. Az biztos, hogy az utolsó pillanatban megmenekülő évjárat nagyon vegyes képet mutatott. Az idő azonban az oldalán áll, mert igazolta, hogy a komoly odafigyeléssel elkészített borok még ma is remek állapotban vannak.

A Domaine Jean-Jacques Confuron összesen 8 hektárt birtokol 20 különféle termőhelyen. A Clos Vougeot-ban 0.5 hektáron gazdálkodnak. 1990 óta csak természetes anyagokat használnak a szőlőben és a pincében egyaránt.

Kiváló illat, szinte friss, csak egy kevés érést érzékelni. Tempera, zseniális fa, némi bőr, összességében szédítően jó. Élénk, savanyú gyümölcsökre épülő bor, elég testes, sok piros bogyós és gyógynövényes aromával, diszkrét vegetálissággal. Életteli a korty, a tannin kifejezetten jó a sok sav és szép intenzitás mellé. Nagyon-nagyon hosszú lecsengés. Kb. 120 Euró. 13,5%. 7/8p

És akkor jöjjön a hármas attrakció:

Domaine G. Roumier Ruchottes-Chambertin Grand Cru 2010

A Ruchottes-Chambertin teljes területe 3.30 hektár, tehát egy aprócska Grand Cruről van szó, ebből Roumier fél hektáron gazdálkodik. A Ruchottes (rochers) neve az erősen köves talajból jön, a vékony termőrétegbe némi fehér márga vegyül. Azt mondják, idő kell a Ruchottes-Chambertin boroknak, amelyek fiatalon elég kemények tudnak lenni, de meghálálják az érlelést.

Rendkívüli illat, bele lehet szédülni. Makulátlanul tiszta, piros bogyós, rózsás, elképesztő minőségű fával. Kóstolva elég testes, intenzitása szinte robbanásig fokozott. Élénk savasságához egy közepes mennyiségű tannin társul, rendkívüli egyensúlyt alkotva a bor bájosan rózsás, epres, eperdzsemes karakterével. A fahatás überelhetetlen, szétválaszthatatlanul a bor része, csak sejthető mit domborít és emel ki. A lecsengés végtelen. Lehengerlő, meghökkentő, beleköthetetlen. Kb. 500 Euró. 9p

Domaine Fourrier Gevrey-Chambertin Clos St-Jacques 1er Cru 2012

A Clos St-Jacques teljes területe 6.7 hektár, amelyből a termelő közel 0.9 hektárt birtokol. Szinte egyöntetűen az a vélemény, hogy az 1930-as években elvégzett Grand Cru / 1er Cru osztályozás során a rossz oldalra került, ezért egyértelműen a legjobb 1er Cru termőterület a körzetben. A talaja nagyon hasonlít a Chambertinéhez, fehér márgás, mészköves, erősen kavicsos, némi barna termőréteggel.

A Domain Fourrier jelenleg 9 hektáros birtok, közel harminc évnyi mélyrepülésből Jean-Marie Fourrier élesztette fel, aki némi oregoni kiruccanást követően 1994-től viszi a boltot. A művelés természetes, kevés kén, maximális gondosság a pincében és szokatlanul kevés új fa jellemzi a borokat.

Nagyon intenzív, a modernitás felé kacsintgató illat, piros bogyósokkal, rózsával, szálazhatatlanul vonzó és tiszta. Kóstolva is az elképesztő intenzitás tűnik fel elsőként, eperrel, málnával, friss cseresznyével, álom minőségű hordó fűszeres jegyeivel. Az egyensúly tökéletes, a bor kimérten finomkodó, az alkohol, a sav és a tannin arányai tökéletesek. A fa kicsit az előtérben mozog még, de annyira jó, zavaró tényezőként fel sem merülhet. A lecsengés végtelen, benne kellemes fanyarság. Kb. 500 Euró. 13,5%. 8/9p

Anne Gros Richebourg Grand Cru 2012

Vosne-Romanée-ben vagyunk, a dűlő teljes területe 8.03 hektár. Ebből Anne Gros 0.6 hektárral rendelkezik. 260-280 méter. A La Romanée és a Romanée-Conti északi szomszédja, alatta pedig a Romanée-Saint-Vivant lakik. A dőlése és a talaja szinte megegyezik a Romanée-Conti dűlőével, kavicsos agyag-, mészkő- és homokkeverék (kevés homokkal), amely egy egybefüggő mészkőágyon fekszik.

A kb. 6 hektár összterülettel rendelkező termelő a legkiemelkedőbbek között tartatik számon. Édesapja, François Gros birtoka 1963-ban vált ki a nagyobb családi birtokból. Az eleinte művészetet tanuló Anne végül borásznak állt és 1988-ban vette át az irányítást. Az elmúlt 25 évben számos borát a legeslegjobb Burgundik között tartják számon.

Csak idézni tudom magam a Gault Millau „Tartós memória” c. cikkből: „Mit diktál a logika, ha éppen az egyik legjobbnak tartott burgundi termelő Richebourgja van a poharunkban, és ha ráadásul Anne Gros Richerbourgját a legjobb Richebourgnak is tartják egyben? Talán azt, hogy a világ egyik legkiválóbb és legkeresettebb borához van szerencsénk. Egy 0.6 hektáros, közel száz éves ültetvényről készül ez az egészen elképesztő műalkotás. Tökéletesen felesleges gyümölcsökről, hordóról, savakról és tanninokról beszélni, ez a bor ugyanis szálazhatatlan, megbonthatatlan, miközben robbanásszerű gazdagsága ellenére is szélsőségesen elegáns bír maradni. Végtelen hosszúságában egyetlen másodpercre sem inog meg, csak tart, tart és még tovább tart!”. Kb. 600 Euró. 13,5%. 9p+

Levezetésnek két újvilági tétel:

Burn Cottage Central Otago Pinot Noir 2012

Jó anyag, de dugós sajnos, elég modern, kissé rusztikus.

Newton Johnson Upper Hemel-en-Aarde Pinot Noir 2011

Dél-Afrika, hűvös klíma. Világos szín. Füstös-káposztás illat, egy kis redukcióval. Laza, kissé híg korty, füstös hordó, kovászos uborka, hordófűszer. Csoda lett volna, ha jobban teljesít a sorban. 13,5%. 5p+

Nagyon nagy köszönet Dagadtosnak, hogy ismét összehozott egy ilyen kóstolót. Ilyen borokat senki sem kóstol minden nap, és ha belegondolok, hogy egy jó darabig valószínűleg én sem fogok, hát nem lesz úrrá rajtam a jókedv. De hát ez van, kedves kollégák, Burgundia csúcsairól lassan le kell mondanunk, és nem csak nekünk, de az egész világnak is. Bye-bye!

Irodalom:

Clive Coates MW, The Wines of Burgundy