Hagyjuk egy pillanatra a Demeter Zoltánokat, a Szepsy Istvánokat, meg a Szentesi Jóskákat. Felejtsük el egy röpke perce azokat az önsorsrontó bortermelőket, akik szőleiket kíméletesen művelik, tőkénként 0.5-1kg gyümölcsből próbálnak meg nemzetközileg is értékelhető tételeket asztalainkra tenni. Emelkedjünk el tehát saját, igencsak torz valóságunktól és tekintsünk egy picit messzebbről a magyar borfertályra. A rendszerváltás után negyed századdal, a még meglévő 63.830 hektáron megtermelt, évi átlagosan 2-2.5 millió hektoliter bor – egyes becslések szerint – 10-15%-át adó minőségi termékek még mindig csak marginális részét képviselik annak, amit nemes egyszerűséggel magyar bornak nevezünk. Huszonöt kemény év telt el és minőségi bort fogyasztani továbbra is csak egy szűk réteg prémium-kiváltsága.
Aki látott már szőlőt és nyitott szemmel jár borvidékeinken és nem csupán az elit-termelők csoda rendben tartott dűlőit nézegeti, vagy netalántán veszi a fáradtságot és letér a kitaposott utakról, megdöbbentő élményben lehet része. Magyarország-borország szőlei ugyanis elképesztően le vannak gatyásodva. A termelői mainstream még mindig olyan súlyos szerkezeti, hozzáállásbeli és szakmai hiányosságokkal küszködik, amely lehetetlenné teszi a minőségi borok előállítását. A sok hazai bortermelő által – teljesen tévesen – lenézett szomszédos Ausztria nagyjából hozzánk hasonló mennyiségű bort exportál, de háromszoros átlagáron. Ha éppen a nemrég emlegetett Új-Zélandhoz mérjük magunkat, akkor még szomorúbb a helyzet: a különbség hétszeres! Sajnos nem beszélünk eleget ezekről a dolgokról. Azok a termelők, akik nem ismerik fel a piaci viszonyok szép lassú változását, illetve nem rendelkeznek a következő 5-10-15 évre előretekintő stratégiával, nehéz helyzetbe kerülhetnek. Pontosan ezért nagyon fontosak az egyik legnagyobb magyar borkombinát ritka felismerései és az ebből kivirágzó párbeszédek. A több száz hektárt integráló nagyvállalatnál már szerencsére kimondták azt, amire régóta vártunk: „Gyerekek, a szőlővel is kéne foglalkozni.”
Sok helyen azonban még mindig a hetvenes években rögzült reflexek uralkodnak. A kontroll nélkül felvásárolt gyomirtózott, műtrágyázott, felszívódó szerekkel kezelt savanyú szőlő a borászati beavatkozások eszményi terepe. Még mindig ott tartunk, hogy a borász csak akkor kerül kapcsolatba a szőlővel, amikor a billencs-IFA begördül az erjesztőtérbe. És Magyarországon ez még mindig bőven elegendő. A negyedszázada igen alacsony fejlődőképességet mutató hazai borpiacban – tekintve a rendszerváltás idejére degradálódott jövedelmi viszonyokat – sok fejlődési tartalék nincsen. Aki tehát többet szeretne kapni a boráért, kénytelen lesz az exportpiacok felé kacsintgatni. Az pedig elvtársak, ilyen szar borral egyelőre reménytelen.
Most egy kis utazásra invitállak ó kedves olvasó és felvillantok neked pár fotográfiát rögök közt őrlődő szőleinkről.
Teret nyerő akác egy elhanyagolt szőlőben. Pár év még és a savanyú bor mellé finom méz is lesz.
Lombsátor-menedzsment bemutató. Mikor a gondosabb szomszéd már 21-as magyar mustfokkal szüretel, itt még sörét nagyságúak/keménységűek a bogyók. Sebaj, a helyi borkombinát úgyis megveszi!
Szüret előtt három héttel 2012-ben. Figaró barátunk eltávolította a lombsátor nagy részét, hátha így is beérik (vagy megég) az a cirka 3-4kg szőlő, amit a tőkéken hagyott.
Gyomirtó hosszan megmaradó nyomai. De zöldmunkában is tapasztalni némi hiányosságot.
Lecke terhelésből. Egy 25 éves, de már velejéig kizsigerelt rajnai rizling ültetvény szomorú látványa.
Lecke terhelésből II. A szenvedést feladó rajnai rizling tőke pedig majdnem be is érlelte a gyümölcsöt!
Lecke terhelésből III. Egy vessző: tíz fürt. A másodtermésre is szükség van.
Lecke terhelésből IV.
Nagyüzemi, géppel szüretelt pinot noir ültetvény látványa a következő év tavaszán. Hány fürtöt számolunk ezen a 30x30cm-es részleten?
Ugyanaz az ültetvény kicsit távolabbról. A vesszőket is nehéz megszámolni, nem a fürtöket!
Figyeljük meg a metszési koncepciót. Egyetlen vessző sem veszhet kárba. Ha jól számolok a mester 15 csapot hagyott az amúgy is igen virgonc zöldveltelini tőkén.
Ez a kétfelé hajtott rajnai rizling tőke összesen 22 csappal büszkélkedhet. Legalább 100 rügy indul majd hamarosan hajtásnak.
Metszés előtt. Kemény munka lesz.
Mint ahogy kemény munka lesz az ezekhez hasonló hazai ültetvényeket minőségi termelésre átállítani. Mindenesetre jó szerencsét és sok-sok erőt hozzá!
