A Bortársaság beerősített Burgundia-fronton. A Mondovino című filmből megismert Montille-család borai közül néhány most már nálunk is kapható.

A távolabbi gyökerekre visszanyúló "Domaine" mellett a "gyerekek", Étienne és Alix  2003 óta működtetik a hasonló névvel fémjelezett Masion-t is, azaz felvásárolt szőlőből bort készítő négocian házat. Nem lenne szerencsés, ha bárki ebből valamiféle negatívumot szűrne le, léteznek piszkosul jó borok a világban, melyek vásárolt szőlőből vannak. Sok helyen van ennek a tradíciója, és nem feltétlen a felhozatal alját kell, hogy ezek a borok képezzék.

A most vásárolt és kóstolt borok, viszont tényleg a szortiment alját képviselik, egy alap vörös és egy alap fehér. A kóstolás másnapján, a maradékokhoz nyitottam egy szintén alap Louis Jadot-vöröset is.

Maison Deux Montille: Bourgogne Rouge 2009

Édeskés málna és ribizli illat. Először olyan egyszerűen gyümölcsös, „univerzális”  asztali boros világúnak tűnik, kis idő elteltével pici meszesség, pinós fűszeresség is csatlakozik. Karcsúnak ható korty. Nagyon primer jellegű piros bogyós gyümölcsösség, de viszonylag sekélyebb ízek, rövidebb lecsengéssel. Tiszta, majdnem áttetsző, laza szövésű konzisztencia. Érintésnyi tannin, élénk savak, jó egyensúly. Kellemes, letisztult világú, remek lehet gasztrohoz, de alapvetően igen egyszerű tétel. 4 és fél pontról indulva, kis időt rászánva eléri az 5 pontot.

Másnap, a Louis Jadot után mintha nem is ugyanaz a bor lenne. Csupa gyümölcs, de mélyebb, földesebb, komplexebb, érettebb az illat. Szájban is teltebb ízű, kiválóan érett, ugyanakkor abszolút friss. Hosszabb is, ásványosabb is, szerkezetileg pedig cizelláltabb. Nem szoktam hinni a borok egyik napról másikra történő metamorfózisában, leginkább annak szoktam örülni, ha másnap is még megközelítik az első napi élményt. Most is nehéz eldönteni, hogy a szellőzés, vagy a kontextus felelős-e jobban, vagy csak első nap volt gyökér napom, de második nap simán megugrotta a 6 pontos lécet.

Maison Deux Montille: Borgogne Blanc 2008

Egy picit mélyebb illat (az előző első napi formájához képest). Ananászos gyümölcsösség, pici vajasság, finoman pörkölt aromák. Közepesnél karcsúbb korty. Tiszta, szellősen telt ízek, kellemes gyümölcsösséggel, almával, ananásszal, érintésnyi meszes ásványossággal. Élénk savak, finoman krémes konzisztencia, visszafogott,  profi hordó. Lazább közép, alig közepes lecsengés, sima felszínek, jó egyensúly. Letisztult, fajtajellegzetes, de szintén nem egy bonyolult, inkább gasztroban jól felhasználható bor. Ez a bor másnap is elég hasonlóan teljesített. A kompromisszumok nélküli, jó szívvel adott erős 5 pont mintapédánya. 

Louis Jadot: Bourgogne Rouge Couvent des Jacobins 2009

Málnás, ribizlis, kissé éretlen szedres illat. Közepesnél karcsúbb korty, de a gyümölcsösség mégis koncentráltabbnak tűnik, mint amire az első pinot esetében emlékeztem. (a visszakóstolás viszont ezt nem fogja megerősíteni) Érintésnyi tannin, poros, talán nem is tökéletesen érett. Élénk savak, közepesnél rövidebb lecsengés, kissé zöldes utóíz. Ez utóbbi ellenére zamatos, szerethető, pinós, de nagyon alap. Az első pinot visszakóstolása után egyre szembetűnőbb a zöldesség, és egyre kevésbé koncentrált a gyümölcsösség. Első nekifutásra 5 pontot gondoltam, a visszakóstolások során viszont inkább alsóbb szegmensek kezdtek megvillanni. No mindegy, maradjunk az első gondolatnál.